Nyári Szinfónia - [Sope ff.]

Június 19.

Másnap délelőtt boldogan mentem Yoonginak a szobája elé, hogy ma lehihessem őt a városba. Boldog voltam, hisz nagyon sok mindent tervezgettem mára. Külön órákat töltöttem el azzal, hogy kiválasszam a legjobb helyeket.  Mikor oda értem bekopogtam és neki támaszkodtam az ajtófélfának. Többször is elgyakoroltam a köszönésemet, hogy minél lazább legyek. Tudom ez elég nevetséges, de érte megéri. Nem is kellet sokat várni nyílt az ajtó, és rögtön el is kezdtem a szövegemet. 

-Szia baba akkor eljössz velem? -kérdeztem, de nem az a személy várt az ajtóban mint akire számítottam. 

-Szia Hoseok... -felelte Yoongi apja lassan. Az ereimbe is megfagyott a vér, és a döbbenet arcomra is kiült. 

-Hosoek! -szólalt meg szerelmem hangja hátulról, majd rohant, hogy  hozzám jöjjön, de apja útját állta, így rajta próbálva átjutni nyújtotta kezét felém. 

-Baba! -mondtam kétségbe esetten, és léptem volna előre, ha  Yoongi apja nem nézet volna rám úgy mint akit megakar ölni. 

-Elcsavartad a fiam fejét! Ezt sosem bocsátom meg neked! -mondta dühösen szemeimbe nézve. 

-Apa ne! Hagyd őt! Ő nem csinált semmi rosszat! -mondta védekezően, és még mindig azon volt, hogy átjutva apján hozzám kerüljön, de ekkor apja erőszakosan megmarkolta a csuklóját. 

-MIÉRT VÉDED ŐT?MIÉRT?! -kiabálta apja dühösen, és fiát közelebb rántotta. Yoongi szemei megteltek könnyekkel.

-Mert szeretem! Nagyon szeretem! Kérlek... kérlek ne tiltsd ki őket innen! Szeretem és látni akarom! Vele akarok lenni... -mondta sírva könyörgő szemekkel nézet fel apjára. Szívem összeszorult, hogy így láttam őt. Nem érdekeltek a következmények, megindultam feléjük, hogy az én babámat biztonságba tudhassam magam mellett. 

-HÁLÁTLAN KÖLYÖK! -kiabálta és olyat tett, amire megdermedtem. Yoongi apjának keze fián csattant. Akkora volt az ütés, hogy Yoongi elterült a földön, és tovább sírt. Könyörgött... értem... 

-Kérlek ne... Ne küld el őt... Szeretem nagyon szeretem őt! -könyörgött és nem értettem. A földön van apja megvetettet néz rá, és ő engem véd. 

-MAGA NORMÁLIS? MIÉRT NEM HAGYJA, HOGY A FIA ÉLJE AZ ÉLETÉT?! -kérdeztem és megindultam felé, de ekkor rám nézet, és ennyi kellet jött az ütés, amire hátrább lépdeltem és elesve bevertem a fejemet az ajtófélfába. 

-TAKARODJ INNEN! MÉG EGYSZER MEGLÁTLAK A FIAM KÖZELÉBEN  A RENDŐRSÉGET HÍVOM ZAKLATÁS VÁGYÁVAL! -kiabálta dühösen, és kimutatott az ajtón, vagyis azt hiszem azon. Nem egészen láttam tisztán szédültem és  hányingerem lett...  Mind ketten földön feküdtünk. Egy pillanatra elkaptam Yoongi tekintetét, ami azt sugalta, hogy menjek innen. Így ha nehezen is, de felálltam, és elindultam ki. Ez a része majdnem hogy kiesett teljesen. Szédültem és össze vissza bolyongtam a folyosón a liftig majd onnan egészen a szobánkig. Megéreztem valami nedveset a tarkómon, így  oda tettem a kezemet, majd magam elé emeltem, hogy lássam mi az. Vér... Vér volt. Még rosszabbul lettem.  Így mire eljutottam az ajtómhoz csak neki estem. Hirtelen nyílt az ajtó, és nővérem sikolyát hallottam tompán. Anyám és apám is megjelent. Amilyen gyorsan csak tudták ketten behoztak engem és elfektettek. 

-Istenem Hoseok mi történt? Mi történt kisfiam? -kérdezte aggódó tekintettel. 

-Yoongi... Yoongi bajban van... -mondtam, és még így is érzetem ahogy könnyeim egymás után folynak ki szememből.  

-Meji! Menj le és szólj erről annak a fiúnak! Ő tudni fogja mit tegyünk! -mondta anyám kétségbe esetten, amire nővérem már rohant is lefelé, ahogy csak tudott. Anyám felállt egy pillanatra, majd egy törülközővel tért vissza amit fejemre tett. 

-Még is mit csináltál Hoseok? -kérdezte apám dühösen nézve rá. 

-Később is letudod szidni ha rosszat csinált, de most orvosolnunk kell a helyzetet! -emelte fel anyám hangját, és dühösen nézett apámra, majd gyorsan vissza kapta a fejét rám. -Jól van kisfiam! Semmi baj! Beszélj hozzám! Mond mi történt? Yoongi jól van?  Tényleg még el se mesélted mi történt tegnap este!-mondta kétségbe esetten. És nekem bevillant a tegnap este, mikor is még boldognak láttam. Mikor mosolygott és azt suttogta a fülembe, hogy szeret. Miért miért kell ezt tennie velünk? Én szeretem őt! Sosem bántanám... Még is miért teszi ezt? 

-Anya... -ejtettem ki a nevét már alig látva könnyeimtől, amire anya átölelt engem, és  magához húzott. -Szeretem őt! Nagyon szeretem! -mondtam tompán és ekkor gyors léptek zajára lett anyám figyelmes is eltávolodott tőlem. Jimin rohant hozzá egy ládával, a törülközött rá nyomta a fejemre, ami nagyon fájt. 

-Szerencsére már nem vérzik annyira... -felelte anyám, míg Jimin nézte, mennyire véres a törülköző. 

-Jimin... Yoongi... Yoongi fontosabb... -mondtam rá nézve, de ő nem nézet a szemembe, csak óvatosan  felültetett.

-Ne aggódj! Taehyung és néhány dolgozó felrohant hozzá! -zárta le ennyivel, és  megnézte a sebemet. -Hoseok szédülsz? Van hányingered? -kérdezte, amire tőlem bólintást kapott, de meg is bántam mert azonnal megszédültem így fejemre kaptam kezemet. -Ellátom a sebedet utána elmegyünk egy kórházba! -mondta végig nyugodtan, és mellém ült, majd a ládából kivette egy vattapamacsot és a fertőtlenítőt.  Rátette a vattára egy keveset, majd elkezdte lefertőtleníteni a sebemet ami igent csak csípet és fájt.

-Muszáj elvinned a fiadat a kórházba! -nézet anya apára, de apám eléggé dühösen méregetett engem. 

-Mit csinált? -kérdezte Jimintől inkább. 

-Mi sem tudjuk pontosan mi történt, de sejtjük, hogy az igazgató rájött, hogy a fia és Hoseok kavarnak.  -mondta végig nyugodt hanggal. 

-Hogy mit csinál?! -kérdezte felháborodva és megindult felénk, de Hoseok anyja elé állt. 

-Szerintem nem ez a legjobb  megoldás jelenleg! -mondta fejét rázva anya habár ő tudta, sőt mindenki tudta, hogy Yoongi és én szeretjük egymást. Még apám is tudta igaz burkoltabban. 

-A nagyszüleim mindjárt itt lesznek! Elvisszük Hoseokot a kórházba! nyugodjanak meg és maradjanak itt! -felelte Jimin az anyámra pillantva, aki meglepetten nézet hol rá hol rám. 

-De... Én a fiammal szeretnék lenni... -mondta szomorúan. 

-Bocsánat de jelenleg ön az egyetlen aki ésszerűen gondolkodik a családban. A fia nagy valószínűséggel agyrázkódást szenvedett. A lánya, amint elmondott mindent le kellet fektetni, hogy nehogy elájuljon, a férje pedig hirtelen haragú. Önnek itt kell maradnia a családjával! -mondta végig Jimin az ésszerű indokot anya miért nem jöhet velünk. -Mindjárt jönnek fel segítők és leveszik Hoseokot a kocsihoz. ne aggódjanak én is velük megyek! -mondta végig nyugodtan azzal be is lépet a szobába néhány segítő, abból a nagyobb darab könnyű szerel felkapott engem, és lassan megindultunk le a kocsihoz. 

Sziasztok! Pofátlan módon csak annyit szeretnék mondani, hogy nem szoktam átolvasni a részeket. Ez inkább a lustaságom miatt van, és mert mostanában készülgetünk a cover csapattal a fellépésünkre. Kb. Én varrom két társam fellépő ruháját és készítem el a kellékeket. Szóval ezért vagyok ilyen gyökér mostanában. XDD Ha esetleg valakit érdekel a fellépésünk, akkor külön írok neki egy részt. :DDDD