Nyári Szinfónia - [Sope ff.]

Június 9.

Hamarosan el kellene indulnom... Azonban jelenleg az a főbb problémám, hogy kedves nővérem igen csak rájött, hogy nekem randim van ma, így egyszerűen nem enged el, és már az ötödik ruha szettet kell felpróbálnom. Persze anyám az ötödiknél megállította, ami egy vászon vajszínű rövidnadrág volt egy fehér inggel. 

-Rendben most már mehetsz! -mondta mosolyogva, de még megigazította a hajamat. Nem mintha nem lettem volna már randin, de tisztára úgy kezelnek, így félre lökve kezét indultam ki. 

-Ohh kicsim! -szólalt meg anya, amire megfordultam nem túl kedves ábrázattal, de anyámat nem törte meg még mindig mosolygott, és úgy nyújtott át egy szál vörös rózsát. -Erre szükséged lesz! -mondta, míg átvettem egy kis piros szalag  is volt rajta, amire csak felnéztem rá egy amolyan"Ez most komoly?" arccal. Bár igaz a virág jó ötlet, de kb. nem tudok róla semmit. Mi van ha allergiás a virágra? Vagy franc tudja... Végül csak vállat vonva indultam meg le a partra oda ahhoz a padhoz, amin tegnap is ültünk. 

Mikor oda értem ő már ott ült fekete bő pulcsiban és sötét farmerben. Kellet nekem kiöltözni...  de attól még  gyorsan leellenőriztem magam. Gyorsan még összeborzoltam a hajamat amit a nővérem egyenesre kinyalt. Tisztára mind egy stréber úgy néztem ki azzal. Próbáltam lazának tüni, így egyik kezemet zsebre dugva indultam meg a pad felé, majd leültem mellé. 

-Szia! -köszöntem felé fordulva, de ő rám se nézet csak a tengert, ahogy hullámzik a víz, így gyorsan bevetettem a rózsát. -Hoztam neked valamit! -mondtam, és elé emeltem, amire úgy látszik  reagált, mert megmozdult, és óvatosan elvette a kezemből a rózsát, majd kihúzta a fülest a füléből. Ja... Hogy eddig nem is hallott engem?  Lassan felém fordult, majd a rózsára nézet és mellkasa elé húzta jó szorosan, mint aki nem adná semmiért senkinek. 

-Köszönöm! -szólalt meg halkan, míg én lazának próbáltam tűnni, és mosolyogva biccentettem egyet, majd közelebb húztam magamhoz. Persze ő erre egyből feszengeni kezdet, így kissé elengedtem, nehogy azt higgye, hogy rá akarok egyből nyomulni. 

-Mit néztél? -kérdeztem kedvesen a tengerre pillantva, amire ő is a tenger felé fordította fejét. 

-Szeretem a tengert... Itt nőttem fel ezért nagyon közel áll hozzám, bár igaz csak nézni szeretem... -felelte halkan, mintha direkt azt akarná, hogy ne értsem azt amit mond. 

-Igaz nagyon szép a tenger! -mondtam egy mosollyal, majd  felálltam, és kezemet nyújtottam neki. -Randin vagyunk ezért kötelező megfognod a kezemet! -mondtam kedvesen mosolyogva, amire habozott, de lassan megfogtam kezemet és felállt. Nem kulcsoltam össze az ujjainkat, inkább csak szimplán fogtam kezét. Így indultunk meg a homokos parton. Már szinte nem volt senki, mivel ez nem éppen egy strandolásra alkalmas rész. Elég szilásnak tűnik beljebb ezért alig egy két ember volt. Yoongi nem mondott semmit csak nézte a tájat, míg én őt figyeltem. Egyszer vette észre, hogy tekintetem folyamatosan rajta van, erre zavartan lehajtotta fejét. Bár láthatnám piros pozsgás arcát. Egy hirtelen ötlettől vezérelve megálltam, amire ő is megtorpant. -Szereted a kagylókat? -kérdeztem, amire egy bólintást kaptam. Mosolyra húzva ajkaimat levettem gyorsan cipőmet, majd  övét is elkezdtem levenni. 

-Mi... Mit csinálsz? -kérdezte zavartan, de engedelmesen hagyta, hogy levegyem róla a cipőt és a zoknit is, majd nadrágját feltűrjem térdéig. 

-Gyere nem megyünk nagyon be! -mondtam felállva és mind a két kezét megfogtam. Azonban mikor elakartam volna indulni ő nem jött utánam, így hátra néztem. Összehúzva magát nézete a vizet. Lassan közelebb léptem hozzá. 

-Ne aggódj fogom a kezed! Semmi baj nem történhet veled! -mondtam suttogva neki a szavakat, majd megint elindultam kezét szorosan fogva, és már nem ellenkezdte annyira, de lassan merészkedtünk be a vízbe.A víz hideg volt ezért mentünk olyan lassan, hogy ne legyen annyira kellemetlen a víz találkozása a bőrünkkel.  Nem mentünk sokáig egészen csak tér alá mentünk, de ahogy haladtunk beljebb úgy jött hozzám egyre közelebb.  A víz gyönyörű volt és tiszta. Lehetett látni hova lépek, így a kagylók is láthatóak voltak.  -Ne félj nincs mitől tartanod! -mondtam, mikor megálltam és szembe fordultam vele. Tettemre ő is megállt, majd megfogta mind két kezemet, mintha attól tartana, hogy  elsüllyed. -Mi az? -kérdeztem és egy kisebb kuncogással  karjára simítottam. Hihetetlenül édes volt. Ekkor megláttam valami csillogni az iszapban néhány lépésre tőlünk, így elengedtem egyik kezét, majd oda léptem. Kezemet bele engedtem a vízbe, és az iszapot arrébb lapátolva vettem ki a fehér és piros csíkos mintájú csiga kagylót. Még utoljára megmostam a vízben, hogy minden kosz szemcsét lemossak róla, után ki emeltem és visszalépve Yoongihoz  felmutattam neki. A fiú kitette kezét, amibe bele tettem a kagylót. Nagyon nézegette, ami megint egy édes varázs nyújtott neki. Közelebb léptem hozzá, és mosolyogva karjára simítottam, amire fel emelte fejét rám. -Nos? Tetszik? -kérdeztem kedvesen, amire egy bólogatást kaptam. -Bővebben? Nem vagy túl beszédes! -mondtam  és újra megfogtam szabad kezét. 

-Igen... Tetszik! -felelte halkan újra a kagylót nézve. -Megtarthatom? -kérdezte felemelve fejét. 

-Persze! Ezt neked találtam, úgy ahogy a többit is! -mondtam, amire oldalra döntötte a fejét kíváncsian. 

-Milyen többi? -kérdezte vissza értetlen hanggal. 

-Hát amit még találunk! Gyere keresünk! -mondtam azzal lágyan rá szorítottam kezére, hogy ne aggódjon itt vagyok mellette és kicsit még beljebb mentünk. Bár igaz Yoongi az elején feszengett, de nem telt bele sok idő és elkezdet megnyílni nekem. Kissé gyerekesen csodálta a kagylókat, amiket adtam neki. A halakat, amik messzebb elúszta. Persze ez nem mondhattam el, mikor az egyik lába mellett úszott el, amire hangot nem adott ki de gyorsan közel húzódott hozzám. Bevallom nem gondoltam volna, hogy a segítő társam egy hal lesz. Yoongi derekára fogtam, míg ő  felsőmbe kapaszkodva nézte a halat, amint elúszkál nyugodtan. -Ő nem fél tőled, neked sem kell! -mondtam, amire rám nézet, és mosolyommal találta szembe magát. 

-Lassan... vissza kéne mennem... -felelte halkan lehajtva a fejét. Milyen édes! 

-Rendben, akkor fel kísérlek! -mondtam azzal elindultunk ki. Pontosan tizennyolc kagylót gyűjtöttünk, ami eddig elég j teljesítmény. Kiérve a parthoz  felkaptuk kezünkbe a cipőket, és elindultunk fel. A nap már lenyugodott, és egyedül a holdak és a csillagok voltak az égen. Telefonommal világítottam meg az utat, így mind két kezem tele volt, de Yoongi belém karolva ment mellettem egészen a homokos rész végéig, ahol megállt. Nem csodálom, hisz a beton már nem a legkellemesebb, már csak azért sem, mert rengeteg fa van itt, amik mindenfélét potyogtatnók és ha nem figyelsz könnyebb bele léphetsz valami kellemetlenbe. Elmosolyodtam, majd gyorsan amennyire csak lehet megtöröltem a fűben a lábam és felvettem a cipőt.  A telefont pedig Yoongi kezébe adtam. -Tarts majd a fényt, hogy lássam merre megyünk, mondtam, majd leguggoltam el. Yoongi nem igen értette miért teszem ezt, de hátra néztem rá, hogy választ adjak neki. 

-Felviszlek! Gyere a hátamra! -mondtam, amire hezitált, de hamar bele kapaszkodott a nyakamba, én pedig lábait megfogva álltam fel, majd dobtam rajta egyet, amire egy apró sikkantás hagyta el az ajkait. Megmosolyogva indultam el előre. Így vittem fel őt az első randi végén.