Nyári Szinfónia - [Sope ff.]

Június 25.

A tegnapi eset után Yoongi  nem jött hozzám, és én se hozzá. Taehyung azt mondta, most hagyjam, hogy Jimin intézkedjen, ami bevallom őszintén nem nagyon tetszik tekintve, hogy én vagyok a párja.  Így emiatt az egész napot Taehyunggal terveztem, és csak reménykedni tudok abban, hogy az én babám, majd kidugja a fejét.

-Ne lógasd az orrod! -szólalt meg mellettem Taehyung miközben a bárpult mögött állt.  Valahogy ismerős ez a szituáció. 

-Szerinted mi lehet a gond? -kérdeztem rá nézve ő azonban csak sóhajtott egyet. 

-Hát tudod az hogy mindenki látta az arcát... Az lehet eléggé megviselte! Tudod milyen... -mondta egy sóhajjal miközben egy koktélt keverd ki az egyik vendégnek. 

-Azt én is vágom, de miért csinálja ezt? Mármint hogy engem miért kerül? -kérdeztem rá nézve, ő pedig védekezően emelte fel a kezeit. 

-Fogalmam sincs! Elvileg te láttad már előtte... Lehet csak megrémült... vagy a sebek miatt az arcán! Te is láttad, hogy szegénynek  több sebből vérzett az arca a maszk szilánkjai miatt... -felelte, én pedig fejemet fogtam csak. 

-Akkor ez azt jelentené, hogy semmit sem haladtunk afelé, hogy elfogadja magát... -mondtam csalódottam. 

-Ne aggódj! Lesz még időtök! Jimin most azon van, hogy beszélni tudj vele! -felelte és a pultnak támaszkodott előttem, amint kiadta a rendelést.

(Jimin szemszöge)

-Ne mocorogj annyit! -néztem már morcosan Yoongira, ki mindent megtett annak érdekében hogy minél kevesebbet lássak az arcából. Hiába takarja az arcát én pedig nem tudom leápolni. Válaszolni persze nem válaszol... istenem még rosszabb lett a helyzet mint előtte... -Yoongi kérlek! -néztem rá és megfogva a takarót amit arca elé húzott elrántottam, de a látványra csak nevetni kezdtem saját nyomoromon, hiszen felvett egy szájmaszkot. -Yoongi ne húzd ki a gyufát és vedd le! Gondolj Hoseokra! Neki engednéd nem? -kérdeztem, de ő nemlegesen megrázta a fejét. Nagyon sóhajtottam, majd letettem a kezemben lévő vattát egy zsebkendőre, és kezemet az övére tettem. -Yoongi... Párod van! Aki szeret! Látott már maszk nélkül... Miért  zavarna téged ha látná a sebes arcodat? -néztem rá szomorúan, míg el nem engedtem kezét. Yoongi lehajtotta a fejét. -Tudod... Itt mindenki segíteni akar neked! Miért nem hagyod? Plusz szintén megmondom neked, hogy nagyon helyes vagy! -mondtam mosolyogva, amire lassan felnézet rám. -Őszintén megmondom nem tudom miért utálod magadat ennyire, de szeretném, ha  ezt nem tennéd tovább! Nem csak magadnak de másoknak is fájdalmat okozol ezzel! -mondtam tovább, és  néztem reakcióját, amiből semmit nem tudtam leolvasni, mert csak meredten nézet engem néha néha elpillantva másfele. -Yoongi... Enged, közeledbe az embereket! Főként a párodat! Tudod, ő milyen gyönyörűnek lát?  Miután látta az arcodat csak erről beszélt! Nagyon boldog volt és látszott a szemei csillogásából mennyire szeret téged.  -mondtam, amire szemeimbe nézet,és láttam ahogy könnyek gyűlnek az övéiben. -Na nem kell emiatt sírni! -mondtam, és óvatosan magamhoz húztam egy ölelésre. -Hoseok nagyon szeret téged! -mondtam míg hátát simogattam.  -Engedd, hogy leápoljalak! -mondtam, amire eltávolodott, és bólintott egyet. Lassan nyúltam a maszkhoz, és levettem arca elöl, így megláthattam most már teljes arcát.  Elmosolyodtam a látványra, ahogy kissé vörös arccal nézeget kettőnk közé.  -nagyon helyes fiú vagy Yoongi! -mondtam, mire még jobban zavarba jött.  -De most már enged, hogy leápoljam a sebeidet! -mondtam amire lassan felnézet én pedig elővettem egy újabb vattát, amire fertőtlenítőt tettem. Óvatosan hozzá érintettem a sebetekhez, amire mindig kissé felszisszent. habár nem voltak friss sebek. Már be voltak varrósodva, de néhányat még így is elkapart. Volt egy nagyobb vágás jobb arcán, ami nagyon csúnya volt. Így miután végeztem a fertőtlenítéssel egy sebtapaszt tettem az arcára. 

-Kész is vagyok! -mondtam egy mosollyal.

-Jimin... Tudnál segíteni? -kérdezte komoly arccal, amire én is komolyan tekintettem rá. Vajon mit kér tőlem? 

-Én... nos... -kezdet bele, de egyből eltűnt a komolyság a légkörbe. Yoongi piros arccal tekintgettetek jobbra balra a szobában. Persze türelmesen vártam hogy folytassa. -Hoseoknak előszeretném adni azt a dalt amit együtt írtunk, és... Nos te tudsz énekelni... -mondta lehajtva a fejét, amit megmosolyogtam. 

-Ha azt szeretnéd, hogy énekeljem el, akkor benne vagyok! -mondtam egy mosollyal, amire neki is felfelé kezdet görbülni az ajka. -Tökéletes! -mondtam mosolyogva, de nem értette mire mondtam ezt, így hát folytattam. -Ha mosolyogsz úgy vagy a legszebb. Szóval mosolyogj sokat Hoseokra! -mondtam őszintén, amire megint sikerült zavarba hozzam.  -Szóval ha megmutatod a dalszöveget meglátom mit tehetek! -mondtam egy mosollyal, amire felállt és az asztalához sietett, majd visszajött és elém tette a  dalszöveget, amit elkezdtem tanulmányozni.