Nyári Szinfónia - [Sope ff.]

Június 8.

Sziasztok! ma egy nappal előbb adtam ki a részt azért, mert a hétvégére lemegyünk a családdal Balatonra. És ott nem lesz nagy esélyem a részt feltölteni. Nincs teljesen átolvasva!

-Haver neked tényleg nincs szerencséd... -szólalt meg Namjoon, míg én csak sóhajtottam egyet. Persze, hogy már megint én vagyok a szar... pedig nem akartam rosszat.

-Most már tényleg össze kéne kapnod magad! Főleg mert lehet valami lelki sérelme van, de te ezt nem vetted figyelembe... -mondta Seokjin is.

-Oké... oké... Felfogtam, hogy elcsesztem... -mondtam fejemet fogva, de ekkor megszólalt a csengő. Fejemet az ajtó irányába fordítottam. -Egy pillanat mindjárt jövök! -mondtam és felállva a székről indultam meg az ajtó felé. Kinyitottam az ajtót, és egy lihegő Jimin nézet velem szembe. Előre görnyedve térdein támaszkodott meg és lihegett. -Jimin hát te mit...

-Yoongi elment! Nem szólt senkinek, csak eltűnt! Meg kell találnunk! -mondta lihegve, én pedig hátra fordultam, majd vissza Jiminre.

-Kér perc és megyek! -mondtam, amire bólintott és azonnal becsukva az ajtót indultam meg telefonomhoz. -Srácok mennem kell Yoongi eltűnt! Majd hívlak titeket! -mondtam és azzal egyből letettem. Seokjin még mondani akart valamit, de nem hallgattam meg. Gyorsan cipőt kaptam és megindultam ki. Mikor kiléptem az ajtón Jimin még ott volt, így hozzá csatlakozva megindultunk kifelé.

-Van ötleted, hogy hol lehet? -kérdeztem, miközben kifelé mentünk.

-A környéken szokott sétálni általában, de mindig szól ha elmegy... -mondta szomorú tekintettel.

-Elszokot menni? -kérdeztem megállva a bejáratnál.

-Igen... általában azért, hogy kiszellőztesse a fejét! -mondta, és ő is megállt. -Kérlek keresd meg! Taehyung és én műszakban vagyunk és nem mehetünk el a helyünkről... -mondtam könyörgő tekintettel.

-Ne aggódj! Megkeresem! -mondtam vállára téve kezemet, és utána egyből megindultam ki a hotel területéről, hogy megtaláljam őt. Egyenesen elindultam le a piac irányába, mivel az az egy út amit ismertem. Értem és úgy gondoltam megkérdezem Jimin szüleit hátha ismerik és tudnak segíteni. Be is mentem a piacra, és egyből megláttam a kis Jungkookot. Éppen simogatott egy nyuszit mikor oda mentem. Felnézet rám és egyből elfintorodott.

-Szia! Segítened kéne! Jimin küldött engem, hogy megtaláljam Yoongit! Esetleg nem láttad? -kérdeztem, de a fiú nem válaszolt csak sejtelmesen nézve rám simogatta tovább a nyuszit.

-Tényleg Jimin küldött? -kérdezte meg sejtelmesen.

-Igen ő küldött láttad? -kérdeztem meg már kissé kétségbe esetten, de a fiú elgondolkodott. Ekkor egy sikítást lehetett hallani a mellettünk lévő sátorból, így gyorsan bementünk. Néhány nem túl kedves személy fenyegetőzött egy bicskával Jimin nagymamájának. És ott... Az ott Yoongi? Yoongi kiállt eléjük és felszólalt ellenük.

-Mi van kis görcs! Próbálkozol? -kérdezte az egyik undorító pofájú, és öklét egyből lendítette, de gyors voltam és a fejéhez vágtam egy kavicsot, amire megállt a mozdulatban és rám nézet.

-Hé... kezdj ki a saját súlycsoportoddal! -mondtam kemény hangon, amire megindult felém. Így gyorsan nem vártam egyből lendítettem öklömet és arcát eltaláltam, amire hátrált néhány lépést. A másik férfi is felfigyelt rám, de Jimin nagymamája egy vödröt húzott a fejére, és egy sodrófával fejbe kólintotta a férfit.

-Ez az nagyi adj neki! -mondta ugrándozva Jungkook mellettem, míg én megindultam a férfi felé, aki megrázta fejét és jött volna. Yoongit magam mögé húztam és a férfi hasába rúgtam.

-Tűnjetek innen! -mondtam amire a két férfi gyorsan elrohant. Hála az égnek nem volt nagyobb gond.

-Hoseok... Te meg mit keresel... -kezdet bele egyből Yoongi, de nem törődve vele húztam magamhoz, hogy átöleljem törékeny testét. Yoongi először nem reagált semmit, de idővel ő is átölelt és fejét vállamra fektette.

-Ha még egyszer elszöksz és nem szólsz senkinek... -kezdtem bele, de elhallgattam... Valahogy úgy éreztem nem most van itt az ideje annak, hogy leszidjam. -Örülök, hogy jól vagy... -mondtam, majd lassan elengedtem. Nem szólt semmit csak lehajtotta fejét. Hátra fordultam Jimin nagymamájához. -Elnézést véletlenül nem tudná felhívni Jimint, hogy Yoongi meg van? Nagyon aggódik érte! -mondtam, majd közelebb léptem Yoongihoz. -Mi pedig... -kezdtem el suttogva és kezét megfogva egy puszit nyomtam kezére. -Elmegyünk sétálni! Van mit megbeszélnünk! -mondta, amire egy bólintást kaptam beleegyezésül, így lassan elindultunk ki elköszönve mindenkitől. Kiérve elindultunk a part felé és ott leültünk és elkezdtük nézni a hullámokat. Mivel késő délután volt így a nap éppen lement. Lágyan fújt a szél. Míg én lazán ültem egyik lábamat kinyújtva a pad előtt, addig Yoongi kissé feszülten összezárt lábakkal ült mellettem hátra sem dőlt a padon. -Miért vagy feszült? -kérdeztem és kezemet a pad háttámlájára fektettem végig.

-Miről akarsz beszélni? -kérdezte egy hangúan rám se nézve.

-Yoongi én szeretlek! -mondtam ki, amire rám kapta a tekintetét, majd szép lassan vissza a vízre.

-Hazudsz... Engem senki nem szerethet... -mondta monoton hangon mint a nyilvánvaló tényt közölné.

-Ugyna miért nem szeretne senki? -kérdeztem, és kezemet lassan felemelve vállára tettem végtagom, ami alól egyből kibújt és arrébb húzódott. Ezt kisé megelégelve ültem fel és már kissé komolyan néztem rá. -Rendben egyezünk meg! -mondtam és kisujjamat mutattam neki. Yoongi először csak oda nézet majd rám. Gondolom értetlen, hiszen nem emeli ujját.

-Holnap elviszlek egy randira! Itt a parkban este 8-kor csak te és én! -mondtam egy mosollyal az arcomon. Yoongi lassan emelte ujját és megráztuk.

-De ugye nem fogsz bántani? -kérdezte halkan felnézve rám.

-A legrosszabb dolog ami történhet veled mellettem az az, hogy rájössz, hogy valaki tényleg tud szeretni! -mondtam, erre azonban már nem válaszolt. Lassan felkeltem és kezemet nyújtottam felé. -Gyere menjünk vissza! -mondtam, amire felállt, de nem fogta meg a kezemet csak elindult. Szomorú pillantásokat intéztem tarkójának, de nem vette észre csak ment tovább, így úgy gondoltam, hogy akkor már én is megyek. Mellé értem, és már egy ideje haladtunk föl, mikor megérkeztünk a hotel birtokára, így mentünk tovább. Ekkor azonban a nagy némaságunkban beszéd csapta meg a fülünket és Yoongi gyorsan szorosan mellém jött és úgy haladtunk tovább. Néhány itt dolgozó sétált a házába, míg mi ketten a hotel felé mentünk. Lassan oda értünk a lifthez és Yoongival beléptünk mind ketten más emeletet nyomtunk meg. Nyilván én előbb szálltam, így mikor megérkeztünk a szinthez akkor Yoongi felé fordultam és megfogva kezét egy puszit nyomtam rá. -Jó éjszakát! -mondtam azzal kinyílt a lift ajtaja és kiléptem rajta mosolyogva néztem ahogy bezárul az ajtó, majd elindultam a szobánk felé.