Nyári Szinfónia - [Sope ff.]

Június 10.

-Várj akkor hogy jól értsem! Fogtad magad és volt elég vér a pucádban ahhoz, hogy elhívd randira? -kérdezte Namjoon másnap mikor felhívtam őket és elmondtam nekik, miért tűntem el hirtelen.

-Igen valami olyasmi. -mondtam egy halvány mosollyal visszagondolva arra az estére, mikor felcipeltem és elpilledt egy kicsit a hátamon. Igaz, hogy ő nem egy macska, de remélem ez azt jelenti, hogy kezd megbízni bennem. 

-Hobi... Hobi... Hoseok! Jung Hoseok! Halló! -kiabálta SeokJin míg én a kis álomvilágomban éltem. Fejemet gyorsan meg ráztam, hogy rá tudjak figyelni. 

-És hagyta, hogy megfogd a kezét? -kérdezte lelkesen, amire bólogattam.  Szerencsére barátaim és én is tudom, hogy már ez egy hatalmas lépés az előzőekhez képest. 

-Hallod mi is ott akarunk lenni! -vágta rá Namjoon lelkesen. -Amint vége a sulinak lemegyünk mi is! -mondta határozottan, mint aki ezt most eldöntötte. 

-Ezt az öltetett én is adom! -vágta rá Seokjin lelkesen.

-A végén megijesztitek! -mondtam mosolyogva fejemet ingatva, hiszen ez a kettő mindenre képes azért, hogy ígéretüket betartsák. Ekkor hirtelen kopogtak, amire hátra fordultam. 

-Jézus megint eltűnt valaki? -kérdezte viccesen Namjoon és Seokjin el is kezdet nevetni, míg én felálltam és az ajtóhoz sétálva kinyitottam az ajtót. 

-Szia! -szólalt meg egy hevesen integető Jungkook az ajtó előtt, mellette pedig egy Jimin. Zavart tekintettel. 

-Szia! Bocsi tudnál vigyázni az öcsémre néhány óráig? -kérdezte zavartan, míg a kis fiú egy nyuszit simogatott a kezében. Furcsállva néztem őket, hisz nem értettem, hogy miért pont hozzám jöttek. Nem mintha gond lenne, csupán nem rég ismernek.

-De... Azt hiszem. -mondtam kissé bizonytalanul, amire Jimin szomorúan tekintett rám. 

-Ne haragudj nem akarok rád nagy terhet tenni... csak nincs senki aki vigyázna rá... -mondtam zavartan. 

-Dehogy nem! Ott van Yoongi! -felelte a kisfiú felháborodottan. 

-Ne aggódj! Nem zavar! Mai napot úgy is a szobámban terveztem tölteni! -mondtam egy mosoly kíséretében, és a kisfiúra néztem, aki csak vállat vont. 

-Rendben! Köszönöm! -felelte Jimin hálásan majd letérdelt az öccse elé, és maga felé fordította kis testét.  -Figyelj Jungkook! Most elmegyek dolgozni! Te Hoseokkal leszel! Nagyon jó fej és kedves! Fogadj neki szót! Rendben? -kérdezte és megigazította a fiú hajkoronáját, aki csak durcásan nézet. 

-Miért nem mehetnék máshova? -kérdezte kissé hisztisen a fiú.

-Jungkook... Ne kezd... -felelte Jimin sóhajtva. -Csak... Csak légy jó nyuszika! -mondta, amire a kisfiú csak szomorúan bólintott, majd kapott a homlokára egy puszit. Utána még átölelte, majd meglökte kissé a fiút, hogy elinduljon felém. -Délután aludni szokott, felküldöm majd Taehyungot étellel!  Még egyszer nagyon köszönöm! -mondta, egy hálás tekintettel azzal elment. Jungkook még figyelte őt, ahogy távolodik. Szemei bekényesedtek és már ment is volta utána, de megállítottam.

-Gyere menjünk be! Csak egy nap este látni fogod újra! -mondtam egy mosollyal, és megfogva kezét  bevezettem, majd becsuktam az ajtót. Bevezettem őt a nappaliba, ahol a fiúk is voltak. 

-Mi történt? Babysitter lettél? -kérdezte Namjoon egy nevetéssel. 

-Vicces... -mondtam szarkasztikusan. -Ő itt Jungkook! -mondtam, majd az ölembe húztam a fiút, aki nyusziját továbbra is simogatva nézet ártatlen szemekkel. 

-De kis tündér! -mondta Seokjin egy mosollyal. 

-Nézhetek TV-t? -kérdezte Jungkook rám nézve, amire bólintottam. Jungkook ekkor gyorsan kipattant az ölemből ás már rohant is leülni a kanapéra, hogy utána bekapcsolva a TV nézhesse kedvenc sorozatát.  A srácokkal még váltottam néhány szót és letettem, utána Jungkookal néztünk mesét. Ez volt egészen délig, mikor is csöngettek, így felálltam, hogy ajtót nyissak. Biztos TaeHyung az és hozta az ebédet. Már nagyon éhesek voltunk, így nagyon örülök neki. Oda érve kinyitottam az ajtót, de nem várt dolog fogadott. 

-Yoongi? -kérdeztem döbbenten, mikor megpillantottam a maszkos fiút, aki előttem áll az ajtóban, kezében két adag csomagolt kajával.

-Szia Hoseok... -szólalt meg halkan cipőjét nézve. Zavarban volt, és nagyon édesen adta ezt tudtomra.  -Hoztam... Hoztam neked és Jungkooknak ebédet! -mondta halkan és felém nyújtotta a szatyrok, mire elvettem. 

-Köszönöm! Nagyon kedves tőled! -mondtam egy mosollyal. Utána be állt közénk a csend. Mosolyogva figyeltem őt míg ő zavartan pillangatott más irányokba.

-Akkor én megyek.. -kezdet volna bele, de gyorsan félbe szakítottam. 

-Ettél már? -kérdeztem, amire megállt a mozdulatban hogy elindul gondolom vissza a szobájába, de megállt és rám emelte tekintetét.

-Nem... Még nem! -felelte zavartan.

-Akkor gyere! Egyél velünk! -mondtam és szélesebbre nyitottam az ajtót, majd biccentettem fejemmel, hogy lépjen csak beljebb. 

-De csak két adag ennivalót hoztam... -felelte, amire csak elkuncogtam magam. 

-Majd együtt megesszük az egyiket! A kis fiatal, meg megesz egy adagot hisz még növésben van! -mondtam nevetve, amire ő is elkuncogta magát, majd bele egyezően belépet a lakásba. Becsuktam az ajtót, majd vezetve őt beinvitáltam a nappaliba. Jungkook mikor meglátta Yoongit mosolyogva futott oda hozzá, és átölelte csípőjét, míg Yoongi visszaölelte őt. 

-Jungkook gyere itt az ebéd! -mondtam azzal kibontottam az ételt. Egy hús alapú leves és egy finom pörkölt volt benne. Leültünk az asztalhoz, és Jungkook elkezdet enni, addig Yoongi és én együtt ettünk meg egy adagot. Nagyon finom volt az ételt, plusz az, hogy Yoongival fogyaszthattam el. Persze sajnos mindig elfordult mikor elkezdte enni, mivel a maszkot elkellet húznia szája elől, de én tiszteltem őt annyira, hogy ne nézem meg arcát, így mindig elfordultam. 

-Kér szerelmes pár! Mindig együtt jár! Egy tányérból esznek, mindig össze vesznek! -kezdet bele Jungkook, mikor végeztünk pont az étellel, így míg Yoongi teljesen megsemmisült vörössége még a nyakán is látszott, míg én csak elnevettem magam. 

-Menj JK inkább nézd tovább a mesét! -mondtam azzal már rohant is vissza. 

-Most már mennem kell! -szólalt meg egy Yoongi, amire bólintottam és elindultunk kifelé. Kiengedtem őt az ajtón, amin kilépet, majd szembe fordult velem. -Köszönöm! -mondta, amin elmosolyodtam és hátamat az ajtófélfának döntöttem. 

-Bár maradhatnál... -mondtam, csalódott tekintettel. 

-Mennem kell... Holnap ismét fellépek! Remélem... Nézni fogsz! -mondta zavartan, amire elmosolyodtam. 

-Ki nem hagynám! -mondtam egy mosoly kíséretében. Ekkor csönd lett. Yoongi meg hirtelen lépet közel hozzám ls bújt mellkasomba. Először döbbenten tekintettem rá, majd azonnal kapva az alkalmon öleltem át. 

-Olyan jó volt ma is látni... -suttogta halkan, de még meghallottam. Az agyamban egy nagy kérdés fogalmazódott meg. megtegyem... esetleg nem... Végül úgy döntöttem nem teszem, meg hisz van még rá időnk és nem szeretném ha eltávolodna tőlem, így csak engedtem, hogy eltávolodjon, majd intve egyet elinduljon a folyosón. Egy ideig még néztem, majd lassan becsuktam az ajtót. És hogy mit akartam megtenni? Szerettem volna egy ártatlan puszit nyomni hajkoronájába.