Nyári Szinfónia - [Sope ff.]

Június 4.

Másnap reggel gyorsan felöltöztem tegnap este még összefutottam Jiminel. Nagyon kedves fiú. Mondta, hogy ma ki kell mennie a piacra bevásárolni az ott dolgozóknak, ugyan is ő a soros. A párja meg műszakban lesz és nem tud elmenni vele. Így jöttem én a képbe. Segítek neki cipekedni ő pedig elvisz engem a plátóimhoz. Mivel ma nem igazán lazítani fogok ezért felvettem egy rövid farmert egy egyszerű fehér pólóval és egy kék kockás inggel. Őszintén ma látom újra... jól szeretnék kinézni. Amint felöltöztem el is indultam. Reggelizni majd Jiminnel fogok. A szüleimnek már este szóltam így nem köszöntem el tőlük, hanem rohantam ki a hotelből és kint a kapuhoz mentem ahová megbeszéltük a találkozott. Jimin ahogy ígérte ott volt és mikor meglátott mosolyogva integetett nekem. Kicsit gyorsabbra kapcsoltam, hogy oda érjek hozzá, majd együtt tovább indultunk. 

-A piac nincs messze közel a parthoz! Így gyalog megyünk! -mondta mosolyogva és meg is indultunk együtt. 

-Amúgy hogy hogy te vagy soros ezt nem igen értem? -kérdeztem zavartan vakarva a tarkómat. 

-Hát tulajdonképpen a  hotelben dolgozók nagyobb házakban vannak elszállásolva. A hotel fizeti ezeket a házakat kivétel az ételt, így azt közösbe dobják a házlakói és hetente elmegy valaki  bevásárolni. -mondta mosolyogva után persze nem volt kérdésem így csöndben hallatunk tovább, így viszont értem. Lehet majd az egyik ilyen házban találok rá az én zongoristámra. A gondolatra elmosolyodtam, amit Jimin is észre vett. 

-Min gondolkodol? -kérdezte ő is mosolyra húzva ajkait. 

-Nem csak... rajta járt az eszem... -mondtam és kissé elpirultam. Jimin ezt még nagyobb mosollyal díjazta. 

-Te tényleg szerelmes vagy! -mondta nevetve, amire csak még jobban zavarba jöttem. 

-Hát... Tudod... Ez olyan... Szóval... Még nem fordult elő ilyesmi... -mondtam amire elkuncogta magát. 

-Ne aggódj! Tetszeni fog neki! Nagyon aranyos fiú! -mondta kedvesen, amire rá kaptam a tekintetemet. 

-Ismered őt? -kérdeztem csillogó szemekkel, amire megint csak kuncogni kezdet. 

-Igen ismerem! -mondta miközben beléptünk a piac területére. Azonban folytatni már nem tudta, mert egy kis fiú nevét kiabálva rohant felé. édes kis fiú sötét barna hajjal rohant rövid barna kantáros nadrág volt rajta és egy szürke rövid ujjú pulóver, aminek kapucniján két nyuszifül logót. A kis kantáros nadrág zsebében pedig egy plüss répa csücsült. -Kook! -mondta és vidáman a levegőbe kapta a kis fiút, aki egy olyan hat éves kort tippelnék. A fiú szettjéhez még az édes ki nyuszi fogacskái is rá segítettek. -Nézd ma hoztam egy ismerőst! -mondta Jimin és felém mutatott, amire elmosolyodva intettem.

-Szia Jung Hoseok vagyok! -felettem. A kisfiú szúrós szemekkel méregetett, majd Jimin felé fordult. 

-Hol van Taehyung? -kérdezte durcásan, míg Jimin letette a fiút, majd kézen fogva indultak meg az egyik ilyen zöldséges bódé felé. 

-Ő nem ért rá ma Kook! -mondta, majd oda értünk egy bódéhoz. A kisfiú elrohant egy ketrechez, és átmászva ment a benne lévő nyuszihoz, majd közéjük ülve kezdet el játszani velük. -Bocsi... Az öcsém nagyon szereti Taehyungot! -mondta kínosan mosolyogva Jimin, majd beljebb léptünk. Mondjuk egyáltalán nem zavar a kicsik már csak ilyenek.

-Jimin! -szólalt meg egy idős nő, majd oda jött hozzánk és Jimint átölelte. Mikor meglátott engem azonnal dühösen nézet Jiminre. -De kis unokám! Ugye nem szakíttatok Taehyunggal? -kérdezte felháborodva, amire Jimin csak nevetve legyezett a kezével. 

-Egyáltalán nem! Ő csak egy ismerősöm! Taehyung dolgozik! -mondta Jimin kínosan, ami nekem is az volt már, mivel elég dühös volt a nő ez valamennyire kicsit lerombolta az önbizalmamat. Az idősebb nő realizálva a helyzetet engedett el egy rövid "ohh"-t utána se perc alatt szereztük be a dolgokat, és már négy nagy szatyorral indultunk vissza. Jiminnel egészen a házakig mentünk és az egyikhez be is lépve egy elég csinos kis lakás tárult elém. Jiminnel a konyhába pakoltuk le a cuccokat azzal mosolyogva rám nézet. 

-Rendben ezzel megvolnánk! Szóval ahogy ígértem elviszlek hozzá! -mondta, amire én egyből elkezdtem igazgatni a ruhámat, és a hajamat. Jimin erre elkuncogva magát kezdet el kivezetni a házból. Először azt gondoltam biztos itt lesz a szomszédban. De nem a házakat elhagytuk és a hotel felé tartottunk. Nem igen értettem, bár lehet neki külön szobája van a  hotelben, mert csak ideiglenesen van itt lehet csak valami szimpla előadó művész. Beléptünk a liftbe és Jimin egy gombot megnyomva, amin "B" betű volt, majd a kártyáját az érzékelőhöz téve záródott be a lift ajtaja. 

-Amm... Hova megyünk? -kérdeztem meg halkan, hiszen már tényleg nem tudom hova mehetünk. 

-Azt mondtad a zongoristával szeretnék találkozni! -mondta hátra fordulva a szőke fiú egy mosollyal. -Tudod az igazgató fia  az apjával együtt osztozkodnak egy szinten. Elég puccos kis hely szerencsére az apa teljesen elzárta magát a fiától, így nem fogja tudni hogy felhoztalak! -mondta mosolyogva nekem pedig az állam esett le. Az a fiú... Az a fiú ennek a hotelnek az igazgatójának a fia? Mi az isten???? Lassan kinyílt az ajtó és kilépve megindultunk egy kis szűkös de annál hosszabb folyosón. A folyosón majdnem a két végletén volt egy  egy ajtó. Jimin a bal oldali ajtó felé indult ami nagy valószínűséggel a fiú  szobája, míg mentünk mindent gyorsan ellenőriztem. Még a  szájszagomat is nehogy szegény rosszul érezze magát  mikor beszélek vele. Az ajtóhoz érve Jimin még rám pillantott, majd egy mosoly után bekopogott. Először nem történt semmi. Vártunk egy olyan két percet, majd Jimin újra kopogott. Ekkor azonban az ajtóban a zár kattant és lassan kinyílt az ajtó. A fiú volt az... Lassan nyitotta ki az ajtót, mintha attól félne, hogy veszélyes dolog van a mögött. Maszk volt rajta megint nem láttam arcát. Mikor meglátott minket csak nézet az irányunkba nem szólt semmit. 

-Szia! -köszönt Jimin kedvesen, de a fiú csak intett egyet. Nem bírtam megállni muszáj volt. megakartam szólalni. 

-Szia! Jung Hosoek vagyok! -mondtam mosolyogva nyújtva kezemet neki. Először csak nézte a kezemet, majd fejét felemelte. Végül bele csúsztatta sajátját és gyengén megszorította.

-Min... Yoongi... -szólalt meg mély hangon, amire a szívem hatalmasat vert. Te jó ég milyen tökéletes! Ez jobb mint amit elképzeltem neki. Ekkor azonban egy kattanást lehetett hallani, amire a fiú rémülten kapta ki a kezét az enyém közül, és becsukva az ajtót zárta kulcsra. Nem értettem mi történt, de Jimin sóhajtott. 

-Az apja jön! Mennünk kell! -mondta, azzal elkezdet engem el húzni. Mi? Nem! Én vele akarok lenni! Megtudtam a nevét! Itt van! Itt szeretnék vele lenni! Azonban nem tudtam. Jimin behúzott a liftbe és azonnal irányította le a vas szerkezetet. Újra elválasztva tőle.