Nyári Szinfónia - [Sope ff.]

Június 11.

Másnap reggel nem másra kellet kelnem, mint nővéremre, aki az arcomba nyomot egy kisebb plakátot. 

-Nézd Hoseok! Ez a te napod! -kiáltott, míg én csak fejemre húztam a takarót. Nyaralunk nem? Akkor miért nem aludhatok addig amíg akarok? -Naaa! Hoseok te nem is figyelsz rám! -mondta durcás hangon, és rám ütött egyet, amire felnyögtem és orromig lehúztam a takarót, hogy láthassam, mit akar a nővérem hajnalok hajnalán. Újra arcomba nyomot egy plakátot, amin egy nő és egy férfi táncos volt. -18.-án lesz egy bál a hotelben! -felelte nagy örömmel a nővérem, amire csak morogtam és vissza húztam fejemre a takarót. Erre nővérem besértődve lecsapta a plakátot a kis asztalra.  -Jó akkor én hívom el Yoongi! -felelte sértődötten, amire azonnal lerúgtam a takarót magamról és feltérdeltem az ágyon. 

-Ne merészeld!!! -kiabáltam, de ekkor vettem csak észre, hogy nővérem kuncog anyám meg mögötte éppen rendezgetett valamit a bőröndbe, de hangomra felkapta a fejét és ő is elkezdet nevetni. -Jó hagyjuk... - feleltem szomorúan és visszadőltem az ágyra. Hiába... hogy mutatnánk ki mi ott... A sok lány fiú között, mi mint két fiú...

-De... Akkor nem hívod el? -kérdezte nővérem kissé szomorkásan, amire csak másik oldalamra fordultam. 

-Szerinted mennyire lenne kiakadva mindenki, ha megjelennénk ott ketten két fiú mint egy pár... -kérdeztem halkan. Oké. hogy a nővérem és az anyám elfogadó, meg néhány ember a hotelben, de ez nem egyenlő egész Dél-Koreára...  Ekkor halk kopogó lépteket kezdtem el hallani. Biztos anyám az. Éreztem, hogy mellettem besüpped az ágy, és anyám fejemre teszi a kezét, majd elkezd simogatni. 

-Attól még miért nem hívod el? -kérdezte kedvesen. -Biztosan ő is tudja, mennyire elfogadott ez itt vagy nem. Hiszen ő több éve van itt. -mondta örömmel hangjában. 

-Vagy majd egy eldugott helyen táncoltok! -vágta rá nővérem. 

-Inkább... -kezdet bele anyám, és fejem alá nyúlt, hogy maga elé fordítsa arcomat. Engedelmesen néztem rá szomorú tekintettel, ő pedig egy nyugodt és boldog mosollyal nézet vissza rám.  -Legalább add tudtára, hogy elakarod hívni! Már ez is egy jó pont! -mondta egy mosollyal, majd lehajolt és ajkait a  homlokomra érintette. Lassan elhajolt, majd újra rám nézet. -Akkor elmész? megkérdezed tőle? -kérdezte egy mosollyal  arcomat megsimítva. Válaszként bólogattam, amire elengedett, majd felállt az ágyról. Gyorsan utána kaptam, amire rám nézet. 

-Anya... Simogatnál még, mint régen? -kérdeztem bociszemekkel, amire a két nőszemély elnevette magát, majd anyám másik kezét a csuklómra tette, és kivette csapdába esett balját. -Majd Yoongi simogatni fog! -felelte egy mosollyal, amire először megdöbbentem, majd lassan apró pír kúszott arcomra, és bele nyomtam fejemet a takaróba. A két nőszemély persze elkezdet nevetni, míg én vörösödtem a takaró takarásában.  -Na sipirc! -mondta, egy idő után, amire kikeltem az ágyból, majd bőröndömhöz lépve elkezdtem kiválasztani mit veszek ma fel. Végül egy hagyományos három negyedes farmerre esett a választásom és egy kék matróz felsőre. Gyorsan felkaptam a ruhákat, és már indultam is le felkapni a cipőt. 

-Hoseok nem reggelizel? -kérdezte apám még utánam szólva. 

-Majd Jiminékkel eszem! Most sietek! -mondtam, és azzal már kint is voltam a szobából. Egyenesen megindultam előre a lifthez, mivel Jimin sunyiban adott nekem egy kártyát még tegnap, hogy bármikor felmehessek Yoongihoz. Oda értem a lifthez, majd beléptem. Pont volt bent egy anyuka a gyermekével, így megvártam, míg elértük azt az emeletet, ami nekik kellet, amint kiszálltak gyorsan hozzá érintettem a kártyát, majd megnyomtam a megfelelő gombot. Mivel csak egy emelettel volt lejjebb a jelenlegi színtől, így hamar feljutottam. Amint kinyílt az ajtó már mentem is ki.  Az ajtó felé fordulva szinte rohantam, hogy elérjem. Mintha üldöztek volna úgy szaladtam, majd megálltam az ajtó előtt. Gyorsan megigazítottam a ruhámat és bekopogtam. Remélem, hogy jól nézek ki, és nem lesz gond semmivel sem.  Meghallatom léptei zaját, majd következő pillanatban kattant az ajtó zárja és kinyílt a falap. Mosolyogva figyeltem ahogy lassan elém tárul ő, akit annyira szeretek, de nem gondoltam volna, hogy kócos hajával és macis pizsamájában látom meg. Egyből elmosolyodtam, hisz rettentően édesnek tűnt.Bár láthatnám álmos arcát, ahogy ásít egyet. Persze sajnos nem gyönyörködhettem sokáig benne, hiszen, amint realizálta, hogy én vagyok az becsapta az ajtót. Nem kicsit lepődtem meg a tettére, hiszen nem tudtam mi lehet a gond. Vajon... Ma rosszul aludt és most mérges rám, hogy felébresztettem? Esetleg valamit rosszul csináltam?Mit rontottam el most? Pedig én próbáltam a legjobban kinézni ma is... Fejemet lehajtva szomorúan néztem magam elé, majd lassan elindultam a lift felé. Néhány lépést tettem meg, mikor is meghallottam édes hangját. 

-Hoseok! -szólalt, meg, amire lassan hátra pillantottam. Féltem attól, hogy csak beképzelem magamnak és igazából itt sincs, de mikor megláttam fehér maszkban, ahogy félig  kikukucskál, haja még mindig kissé kócos volt, de már fel volt öltözve egy farmerbe és egy fekete bő pólóba, aminek nyaka így is el volt csúszva rajta. Elnyíltak ajkaim, ahogy figyeltem őt. Lassan megindultam vissza, és türtőztetve minden vágyamat megálltam előtte. -Mit szeretnél? -kérdezte olyan hangon, hogy azt hittem menten elolvadok.  Érezhető volt hangjában az érdeklődő, még is kissé félénk hangnem, ami egyszerűen tökéletes volt számára. Legszívesebben rá vágtam volna, hogy egy csókot, vagy egy ölelést. Egy puszi is megteszi, csak tényleg... Megérinthessem őt.

-Téged! -csúszott kia  számon, amire egyből elvörösödtem és lehet nem csak én, mert Yoongi is eléggé meglepetten rándult meg.  -Mármint nem úgy... Én... Máshogy értettem csak... tudod... -kezdtem el magyarázkodni egyből. Jézusom ez olyan ciki. Miért történik ez most eddig nem volt ilyen gondom... Végül Yoongi állított le azzal, hogy megfogta a kezemet, amire elhallgattam. 

-Semmi baj! Tudom, hogy nem úgy értetted! -felelte nyugodtan, amire nagy levegőt vettem, hogy újra neki kezdjek. 

-Szóval... Lesz az a bál... Itt a hotelben... -kezdtem bele tarkómra simítva, és véletlenül sem tudtam volna rá nézni. -Szóval... arra gondoltam, hogy te és én... tudod... együtt mehetnénk. -nyögtem ki halkan. Yoongi csöndben hallgatott, míg nem engedtük el egymás kezét. 

-Szívesen elmennék veled, de felépő vagyok közben, és nem táncolhatok senkivel! Apám mellet a helyem a bál ideje alatt... -felelte szomorúan.  Igen pont ettől tartottam. 

-Akkor... majd megoldjuk! Biztosan tudsz beszélni apukáddal, hogy engedjen el egy táncra és... -kezdtem el lelkesen beszélni, de közbe vágod azonnal. 

-Biztosan nem... ne haragudj Hoseok... De nem lehetek a párod... -kezdte el, majd elengedte a kezemet, de azonnal utána kaptam. Utálom ha nem foghatom. 

-Akkor ha látszatra nem is, de kérlek had legyek az aki elkísér! Mármint ha bárki kérdezné, akkor velem vagy és az én partnerem vagy azon az éjszakán! -mondtam könyörgő tekintettel. 

-Rendben Hoseok! A tied vagyok azon az éjszakán! -mondta, amire szívem nagyot dobbant, és minden porcikámmal ellen kellet álnom a késztetésnek, hogy bármi olyat tegyek, amit később megbánnék. Félek, hogy megijeszteném vele...