Nyári Szinfónia - [Sope ff.]

Június 1.

Június elseje a nap mikor azt kívánnám, bár csak az iskolában lennék még a haverjaimmal, és délután egy sör mellet dumálnánk meg, hogy mit tehettünk volna jobban... Nem ez nem fog megvalósulni, ugyan is itt ülök a drága családommal. Nővérem megállás nélkül beszél a múltkori úszóversenyről, amin persze mindenki ott volt, de neki részletesen el kell mesélnie újra, hogy még is, hogy vitte el újra az arany érmet. És persze a szüleim végig hallgatják, miközben dicsérik őt. Én pedig... zenét hallgatok. Próbálom elterelni a figyelmemet arról, hogy az elkövetkezendő egy hónapot a családommal fogom tölteni egy luxus hotelben a tenger partjánál. Persze elvileg ennek a hotelnek van egy hatalmas nagy saját medencéje, sőt több is kinti, zárt, szóval valódi tengerhez nem megyünk. Miért is mennénk? A családom a legegyszerűbb módon. Luxus körülményke között akar élni egy hónapon át. Végtére is nem akármilyen helyre megyünk. Minden estre hatalmas svéd asztal programokkal. A hotelnek van játékterme, konditerme, jóga terme, relaxációs szoba, bowling pályák, golf pálya, focipálya, tenisz pálya, éjszakai bár és még gyermek megőrző szoba is van. Rengeteg animátor foglalkozik azzal, hogy a lehető legjobb legyen a vendégeknek, de persze ezt rengeteg pénzért. Szüleim 2 éven át spóroltak, hogy elmehessünk ide. Igaz nem mintha amúgy nagyon szegények lennénk. Mindenki a családban márkás ruhákba jár. Rajtam most éppen egy szürke Vans cipő van egy fehér Lacoste pólóval és egy szintén Lacoste fekete nadrággal. Nem mondanám magunkat gazdagnak inkább csak jó módban élünk.

Hamarosan megérkeztünk egy hatalmas nagy építményhez. Szép fehér tipikus trópusi stílussal. Mintha nem is tudom... nem Koreába lennénk. Mindegy is. Apám bevezetett a parkolóba és meg is állt egy helyen. Kiszálltunk a kocsiból. A fülemben még mindig szólt a zene, miközben egy férfi rohant ide hozzánk. Egyenruhájából ítélve itt dolgozik. Segített kivenni a csomagokat és egy kocsira rakta, majd azt tolva vezetett minket be a főbejáraton ami előtt egy nagy szökőkút volt. Mikor beléptünk teljesen elcsodálkoztunk. Fehér márványból voltak a falak. Nagyon magas volt a bel tér és az egész kupolásan volt megcsinálva, bár ezt csak akkor lehetett látni mikor feltekintettünk a mennyezetre, ami hát elég magason volt tőlünk. Sárga lámpák világították be a térséget. Velünk szemben volt a recepciós pult ami szintén fehér márvánnyal volt befedve és üveglap volt rajta. Mögötte szürkés kővel kirakott magas fal, ahonnan a víz zúdult le, mesterséges vízesés telis tele zöld növényekkel. Mind ezek mellett maga a megvilágítás is olyan volt, hogy a sárga fények szinte már arany színűvé varázsolták a helyett. Sokáig csak eltátott szájjal néztem, míg a szüleim a recepcióhoz sétáltak.

-Hát nem gyönyörű ez a hely Hoseok? -kérdezte nővérem teljesen elájulva, amire flegmán rá néztem.

-De nagyon szép... mentem körbe nézni... addig sem vagyok veletek... -mondtam aztán intve egyet elindultam előre. Igazából én maga sem tudom merre csak mentem hátha valami érdekesbe botolhatok. Zene még mindig ment a fülembe. Már megjártam az étkezőt, a bárt ahol egy lépcsőn lehetett feljebb menni. Érdekesség még, hogy voltak beltéri ablakok is, amiken átlehetett látni a melletted lévő szobába. Ilyen volt a játék terem a bowling a kondi terem is. Amik hát jó nagyok voltak. Nem nagyon nézegettem meg őket, inkább magam elé meredve sétáltam tovább, míg nem befejeződött egy szám, és fülemet megcsapta valami. Értetlenül kihúztam fülemből a fülhallgatót, és körbe néztem. Egy lélek sem volt itt. Nagyon halk volt a dallam, de még éppen hallottam. Mellettem nem igen volt nagy ablak, inkább kisebb és az is fentebb, így a falhoz léptem, és az ablak párkányra tettem kezeimet, hogy felhúzva magamat kilássak az ablakon. Döbbenten néztem át az ablak üvegen. Egy fényes terem volt. Nem volt benne semmi egy fekete zongorán kívül, ami a szoba közepén helyezkedett el. A falakon hatalmas ablakok, amik könnyen engedték be a szép nyári napsütést. És a zongoránál ott volt egy alak, aki játszott rajta. Nem sokszor mondom ezt, de gyönyörű volt. Nagyon szépen játszott a zongorán és akár egész nap eltudtam volna nézni, ahogy hosszú ujjai a hangszer billentyűin táncol. Teljesen lenyűgözött. Viszont arcát nem láthattam félig háttal is volt nekem, és kapucni volt a fejére húzva. Mintha csak attól tartana, hogy valaki meglátja őt... Azonban amilyen ütődött vagyok sikerült lecsúszni az egyik kezemnek, úgy hogy észre sem vettem, így másik kezemmel véletlenül megütöttem az üveget és azzal leestem. Franc... Ezt biztos meghallotta. Minden esetre gyorsan visszamásztam, hogy újra lássam, de akkor már nem volt ott senki. A terem teljesen üres volt... lehet elijesztettem szegényt. Vajon meglátott? Vagy csak a hang alapján fogta inkább menekülőre? Végül inkább tovább mentem, de azt a dallamot egyszerűen nem tudtam kiölni a fejemből. Folyamatosan az járt a fejemben egész nap. Azt kopogtam dúdoltam vagy éppen fütyültem, ha olyan volt. Nagyon tetszett, és a vicc az volt, hogy előtte még sosem hallottam, így azt sem tudom kinek a műve lehet. Este felé felmentünk a vacsora után a szobánkba, ami nagy volt, emeletes. Két szobából állt. Az egyik szoba maga a nagy tér volt ahol voltunk. Mikor beléptünk velünk szemben volt egy keskenyebb rész ahol szekrény volt egy kisebb bárral. Mellettünk volt a fürdőszoba ajtaja, ami elég nagy volt. Fehér csempe volt, ami a fehéres világításban jobban ragyogott, mint azoknak a fogkrém reklámban szereplő nőnek a fogai. A fürdő egyik végén egy hatalmas nagy kád volt, ami már kis jakuzzinak is elment már szinte felette pedig egy üveg volt, ami rá látást adott anyáék ágyára és a TV-re, persze volt függöny hála az égnek. Nyilván volt csap tükör és wc meg persze pár zöld növény is volt bent. Kint a szoba végén mint ahogy már mondtam ott volt anyák ágya, ami egy egész nagy francai ágy volt hófehér ágynemű huzattal. Előtte egy üveg asztal, és az ággyal szemközti falón a TV. Persze csak hogy mutassák mennyire szeretik az ablakokat. az ágy melleit hatalmas fal, ami két szinten át húzódott az egész nagyjából üveg volt. A fürdő szoba mellett ott volt a csiga lépcső ami felvezetett arra a részre, ahol a nővérem és én alszunk. Két külön ágy volt egymás mellet. Mi is kaptunk egy csinos TV-t, de van egy olyan érzésem én nem fogom tudni használni. Egy korlát volt a nővérem ágya mellet amin áthajolva lenézhetett anyáékra, és nagyjából ennyi ez volt a mi "kis" szobánk...