Nyári Szinfónia - [Sope ff.]

Június 26.

Még tegnap a bárban Jimin lejött és elmondta, hogy Yoongi ma vár engem, és velem szeretné tölteni a napját. nagyon feldobot ez a tény, így egyáltalán nem haboztam.  Elindultam reggel. Tudni akartam, hogy Yoongi miért rohant el tőlem és miért távolodott el. Az ajtójához érve egyből bekopogtam. Reggel 9 volt az az időpont amit Jimin mondott nekem tegnap. Az ajtó lassan kinyílt és a babám nézet ki rajta egy szájmaszkkal az arcán. 

-Szia! -mondtam mosolyogva, legalább láthatom, ha ő itt van én már boldog vagyok. 

-Szia! -felelte, majd ki is tárta jobban az ajtót, hogy beljebb léphessek. Cipőmet levettem, míg ő  becsukta az ajtót, amint végeztem felegyenesedtem, és babám felé fordulva húztam magamhoz, hogy után megcsókolhassam, de egyből megállított és arrébb lépet tőlem lehajtott fejjel. 

-Yoongi... Mi a baj? -kérdeztem szomorú tekintettel, hisz már annyira vágyom rá, hogy megcsókolhassam, megérinthessem. Elárasszam a szeretettemmel, míg ő gyönyörű csillogó szemeivel néz vissza rám. 

-Szeretnék veled beszélni! -felelte, majd kezemet megfogva húzott az ágyhoz.  Persze engedelmesen követtem, de aggódtam. Vajon miről szeretne velem beszélni? Kettőnkről van szó? Szakítani akar? nme vagyok elég jó neki? Leültünk mind ketten az ágy szélére ő pedig egyből bele kezdet. 

-Bocsánatot szeretnék kérni... -kezdet bele, amit nem értettem, hisz semmi rosszat nem tett. -Szeretlek és nem akartalak elveszíteni! Ezért nem mertem nyitni felé, amiatt, mert  féltem utálni fogod az igazi énemet... Amit csak ez a szoba ismer! -mondta míg körbe nézet a szobában, vagy vissza vezette tekintetét rám. -De segítettetek rájönni, hogy ez nincs így... Végre levehetem az álarcot, mert tudom, hogy te elfogadsz engem teljesen! -mondta egy apró mosollyal. -Csak... Még is... -folytattatva és a mosolya el is tűnt fejét pedig lehajtotta. -Félek, hogy nem leszek képes egyedül megbirkózni a változással... -vallotta be őszintén. 

-Én majd segítek! -vágtam rá egyből. -Együtt leszünk! És én mindentől megvédelek! Szeretlek Yoongi!-mondtam közelebb hajolva hozzá. Tekintetem elszánt volt és képes lettem volna bármire, csak hogy megvédjem őt mindentől. -Nos akkor! Még mindig a párom vagy? -kérdzetem egy apró mosollyal. 

-Még mindig! -felelte hezitálás nélkül, majd ajkimra hajolt, és egy lassú annál érzékibb puszit nyomot ajkaimra, majd el is hajolt. -Köszönöm! -suttogta, majd hozzám bújt. Én pedig karjaimba zártam, hogy sajátomnak érezzem őt. -Tényleg! -szólalt meg hírtelen felkapva fejét, és rám nézet. -Holnap próbálok Jiminnel az utolsó e hónapi fellépésemre! -mondta és kissé elpirulva elpillantott. -Eljönnél? -kérdezte már halkabban. 

-Milyen kérdés ez? Ki nem hagynám! -vágtam rá boldogan.  -Akkor ezzel mindent megbeszéltünk? -kérdeztem egy mosollyal. 

-Nem még nem mindent! -felelte, majd óvatosan levette a maszkot arcáról, így elém tárult sebes pofia.  Szomorúan és aggódva néztem rá, míg kezeimmel óvatosan érintettem sebes bőrét. 

-Majd begyógyulnak! -mondtam és egy puszit nyomtam arcára.  -De még így is gyönyörű vagy! -suttogtam fülébe és dereára fogva magamhoz húztam. Beültettem ölembe és úgy néztem tovább szemeibe, amikbe teljesen elvesztem arra a néhány másodpercben, miközben  kissé zavart tekintete nézet vissza rám. 

-Hoseok... zavarba hozol... -suttogta kettönk közé.

-És én ezt nagyon is élvezem! -feleltem erre egy önelégült mosollyal és bele nyaltam  fül kagylójába.  Yoongi megremegett és összébb húzva magát szorította össze szemeit és száját, míg egy apró nyöszörgés szerű hangot hallatott. 

-Tudod, most hogy tudom. Elszeretnéd veszíteni velem. -kerestem tekintetét.

-Elakarom... -nyitotta kis lassan szemeit és rám nézet vörös arccal. 

-Szerintem mind kettönknek jobb lenne, ha megbeszélnénk, hogy mikor. -ajánlottam fel neki, Hisz így nem éri meglepetés, és fel lesz készülve rá, ahogy én is. 

-Rendben. -felette, még mindig piros arccal, de ajkai egy apró mosolyra húzódtak. -Mit szólnál a 29.-ei estéhez? -kérdezte egy apró mosollyal.  29.-e nincs túl közel az elutazásomhoz. -Vedd ezt úgy mint egy búcsú ajándék!  -felelte és elkuncogta magát, ami zene volt füleimnek. 

-Nem akarom hogy búcsú ajándék legyen! -mondtam kétségbe esetten. Hiszen jobbat érdemel, mint hogy azért adja nekem a szüzességet, hogy búcsú ajándék legyen nekem...

-Akkor gondol ezt úgy, mint egy megerősítés! -felelte határozottabban, amit nem igen értettem. Milyen megerősítés?  -Ez lesz  a mi kis ígéretünk, hogy még újra találkozunk Szöulban! -magyarázta el nekem. 

-Rendben ebbe bele egyezek! -feleltem, azzal hirtelen fordítottam a helyzetünkön, és végig döntöttem az ágyon. Yoongi hirtelen felsikantott ijedtében, míg én jól mulatva rajta  figyeltem arcát, ahogy lassan kinyitja szemeit és rám néz. 

-Te hülye! -csattant fel, és ütötte meg vállamat.  Értem.... Szóval ez az igazi Min Yoongi.  Elnevettem magam, majd közelebb hajoltam hozzá. De az én kis babám azonnal elvörösödött és elnémult. 

-Tudod szeretném rögzíteni ezt a kis ígéretet! -suttogtam ajkaira, miközben éreztem kifújt levegőjét arcomon. 

-Mit szeretnél? -kérdezte suttogva, miközben néha lepillantgatott számra. 

-Azt amit te! -feleltem ennyivel, és egyből elfogyasztottam a kettönk között lévő távolságot. Szenvedélyesen faltam ajkait, miközben egyik kezem feje alá vándorlott a másik pedig hátára. Nyelvemmel végig nyaltam alsó ajkán ezzel bejutást kérve, amit meg is kaptam. Igaz Yoongi kissé felnyögött de ez csak jó nekem.  Finoman hívtam táncra nyelvét. Azonban érezhető volt félelme, míg lassítottam a heves tempón. Szegény még sosem csókolózott mindenben én vagyok neki az első, így tekintettel kell lennem rá. Szerencsére kissé nyugodtabba lett és felvette velem a lassú tempót. Egyáltalán nem gondolkozott azon, hogy átvegye az irányitást hagyta, hogy vezessem és ez tetszett nekem.  Halkan nyögött néha bele a csókunkba, éppen ezért el is váltam tőle. Nyálcsík húzódott kettönk ajka között, ahogy egymás szemébe néztünk, végül le csókoltam ajkiról, majd belefúrtam fejemet nyakába. Yoongi hátamra simította kezeit, és magához ölelt, míg kellemesen pihentem nyakhajlatában. Mindegy egyes levegő kifújásnál kissé összehúzva magát. 

-Hoseok... Ez csikiz! -kuncogott édesen, így még jobban bele fúrtam fejemet. -Te lökött! -kuncogott, és nehezen de eltolt magától.  Nevetve fölé hajoltam, és úgy néztem le rá beharapva alsó ajkamat. -Úgye nem akarod a 29.-ét mára áttenni? -kérdezte  nevetve. 

-Azért azt még nem! -mondtam és hajolva hozzá nyomtam puszit homlokára, majd füléhez hajoltam. -Legalább lesz időd felkészülni a viperámra! -suttogtam és elégedetten mosolyogva hajoltam el onnan.  Yoongi erre felhorkantott. 

-Miben fogadunk, hogy az enyém nagyobb! -néztem rám egy önelégült mosollyal. Jézusom ki vagy és mit tették a shy babámmal? 

-Versenyezni akarsz? -kérdeztem incselkedve kissé közelebb hajolva. 

-Hozd a vonalzót! -felelte ő is közelebb hajolva komoly tekintettel. Végül csak néhány másodpercig bírtuk és mind ketten elkezdtünk hangosan nevetni.