Nyári Szinfónia - [Sope ff.]

Június 15.

Kb. az egész napomat az ágyban töltöttem. Szüleimnek sem mondtam el mi történt. Nem akartam róla beszélni olyan volt mintha visszaestünk volna a nullára. Az egyetlen mázlim az volt, hogy nem egyedül voltam, így Jimin délután tájt rángatott ki az ágyamból. Bár igaz, csak az ülő helyzetig jutottunk. 

-Oké, Hoseok! Most elmondod, hogy mi van veletek! -mondta komoly tekintettel. 

-Ezt hogy érted? -kérdeztem lesütött szemmel nulla életkedvvel. 

-Yoongi egész nap nem jön ki a szobájából... és néha még azt is lehet hallani, ahogy sír!Emellett te is padlón vagy... Szóval halljam mi történt? -mondta tőle nem megszokott komolysággal. Ezek szerint Yoonginál már próbálkozott, de nem jutott sokra. Fejemet lehajtottam. Szóval az én szerelmem sír... Még pedig utánam... 

-Jimin... -szólítottam meg a másikat, aki még mindig  ott volt előttem, és várta a válaszomat. -Elakarok menni Yoongihoz... -mondtam és felnéztem rá. -Annyira hiányzik... Nem bírom nélküle... A tudat, hogy nem lehetek vele... Teljesen megöl és felemészt belülről... -vallottam be őszintén azt amit éreztem jelen pillanatban. Jimin erre egy apró mosolyt engedett meg.

-Örülök, hogy nem azért vagytok távol egymástól, mert vitáztatok! -felelte, majd leült mellém, és hátamra tette a kezét. -Öltözz fel és felmegyünk hozzá! -mondta biztatóan, amire felcsillantak a szemeim, de hamar alább hagyott, amint eszembe jutottak apjának szavai. 

-Nem lehet... -feleltem, amivel igazán megleptem a mellettem ülőt. 

-Ezt meg, hogy értsem? -kérdezett rá, és próbálta velem felvenni a szemkontaktust. 

-Az apja megtiltotta, hogy találkozzunk... -mondtam, amire Jimin egy gondterhelt sóhajjal válaszolt. 

-És te ennyi miatt feladnád őt? -kérdezte felállva. 

-Nem... vagyis... nem tudom... Mi van ha Yoongi nem akar látni... Mi van ha ő úgy döntőt megpróbál elengedni? -néztem fel rá. 

-És ha így van? Te azt hagynád?-kérdezte kemény hangon arcvonási elszántságról árulkodtak. 

-Nem... -feleltem szomorú tekintettel. 

-Akkor emeld fel a segged és menj! Vár rád, és szeretne veled lenni! -mondta kemény hangon, és egyből a bőröndömhöz lépet, majd kikapott egy farmert és egy fekete pulcsit, amit utána hozzám vágott. -Gyerünk öltözz fel! -parancsolt rám, ami meglepet, de nem válaszoltam semmit csak tettem a dolgomat. Felálltam, majd lekaptam a pólómat, így láthatóvá váltak halovány kockáim.  -Mit csinálsz? Ne előttem!!! -visított fel azzal lerohant. Nem nagyon értettem reakcióját hiszen csak pólómat vettem le. Még is csak megvonva vállamat öltöztem gyorsan át. Amint végeztem elindultam le, és a két nő személlyel és Jiminnel találtam szembe magam. 

-Yoongihoz mész? -kérdezte lelkesen a nővérem, majd meglátott, és azonnal lehervad a mosoly az arcáról.  -ÍGY AKARSZ ELÉ ÁLLNI?  -kérdezte teljesen kiakadva, míg én védekezően próbáltam menekülni haragja elől, mivel igen csak nincs beállítva a hajam és egyszerű ruhákat hordok. 

-Hát ízé... -kezdtem el védekezni, azonban nővérem haragját Jimin szakította félbe azzal, hogy oda jött hozzám. 

-Yoonginak ez is tökéletes! Gyere menjünk! -mondta, azzal megfogta kezemet és már húzott is maga után. Megállás nélkül mentünk a folyosón egészen a liftig. 

-De várj mi lesz ha apja meglát minket? Az egész családot kipenderítik innen... A szüleim nagyon dühösek lesznek akkor... -mondtam szomorúan, és megálltam még a lift előtt, de Jimin már megnyomta a hívó gombot.  

-Ne aggódj! Tegnap Mr.Min majdnem hajlai háromig fent volt. Biztos délig fel sem kell! -felelte, de én ekkor az órámra néztem. 

-Hiszen egy óra múlva dél... -mondtam feszengve, de ekkor megjött a lift és betuszkolt. Azonban mikor felértünk és kinyílt a lift ajtaja egy olyan nyolc emberrel találtam szembe magamat. Mindannyian ugyan azt az egyenruhát hordták mint Jimin. Akkor ők itt dolgozók lennének?

-Bizátok csak ránk! Majd mi lefoglaljuk a főnököt! -lépet ki az emberek közül Taehyung. Csak döbbenten néztem végig az itt dolgozókon. 

-Még is miért? Miért segítenek? -kérdeztem csodálkozva. 

-Yoongi egy nagyon bájos teremtés, és megérdemli végre, hogy boldog legyen! -felelte az egyik pincér lány egy kedves mosollyal. 

-Gyerünk Hoseok menj! Ne várasd tovább a hercegnődet! A sárkányt addig lefoglaljuk! -felelte Taehyung, amire elnevettem magam. Taehyung ezután egy kulcsot emelt kettőnk közé, amire értetlenül néztem.

-Ez micsoda? -kérdeztem, de közben elvettem tőle azt az egy szem kulcsot. 

-Ez Yoongi szobájának pótkulcsa. nem biztos, hogy kinyitná! Szegény egész nap az ágyban fekszik! -mondta egy szomorú mosollyal, míg én a kulcsot néztem. 

-Köszönöm! -mondtam egy apró mosollyal és  lepacsiztam vele, majd indultam is az ajtó felé. Hamar oda értem hisz nem volt messze. A kulcsot lassan helyeztem a zárba, hogy kinyissam az ajtót. Elforgatva a kulcsot lenyomtam a kilincset és lassan beléptem. Nem akartam, hogy édes babám megijedjen tőlem. Beléptem a hatalmas nagy szobába, ami inkább már egy nagyobb lakás volt. Konyha nappali és háló egybe volt. és ezáltal meg is pillantottam hamar az én szerelmemet. Az ágyban feküdt takarót teljes testére húzva gömbölyödött össze. Halk szipogását az ajtó csukódása után hallottam meg. Cipőmet levettem majd elindultam közelebb hozzá. Nem vett észre vagy csak nem érdekelte ki jött be. Egyik kezemmel megtámaszkodtam mellette, míg közelebb dőltem hozzá. Másik kezemet a púpra tettem az ágyon. Érintésemre kissé megugrott, de nem mozdult utána. Óvatosan kezdem el simogatni őt. Közelebb hajoltam és végül befeküdtem mellé. Támaszkodó kezemet fölötte vezettem el, de a simogatást nem hagytam abba. 

-Yoongi! -szólítottam meg halkan, amire láthatóan meglepődött. Fejét óvatosan kihámoztam a takaró alól, és egy piszit nyomtam kócos hajkoronájába. Persze Yoongi eltakarta arcát.  -Yoongi bízol bennem? -kérdeztem, de semmi reakciót nem kaptam rá.  -Lehunyom a szemem. Nem fogom kinyitni! Ha bízol bennem, akkor  fordulj felém. Ne aggódj! Nem nyitom ki a szemem! -mondtam hajába túrva, majd elengedtem, és lehunytam szememet. Tudtam hogy várnom kell majd rá, de reménykedtem tényleg bízik annyira bennem. Yoongi szép lassan megfordult, és kezét megéreztem arcomra simítani. Kifújt levegőjét éreztem arcomnak csapódni. Lassan elmosolyodtam, és kezeimet testére tettem, majd megkerestem derekát. Yoongi azonban meglepő dolgot tett. Ajakit megéreztem enyémen, ahogy lassan mozgatja  finom párnáit. Visszacsókoltam, kezeim elindultam fel és lapockáján állapodtak meg, míg  ő nyakam köré kulcsolta karjait. Lassú érzelmes csókunk közben többször elváltunk befejezés gyanánt, még is a másik azonnal  követelte a folytatást. Végül amiatt váltunk el, mert megcsörrent egy telefon.  nagy eséllyel Yoongi mert én nem mondtam el az enyémet magammal. Yoongi eltávolodott tőlem, míg én felültem neki háttal és kinyitottam a szememet. Boldog voltam hiszen egy ilyen hosszú csók után ki ne lenne az. Hallottam Yoongi álmos kissé mély hangján mögöttem, ahogy beszél valakivel. Bár szavai jelentésére nem figyeltem, hisz nem láttam szűkségét. Hamarosan letette, és hallottam ahogy vissza mászik hozzá, majd hátulról átkarol arcát pedig hátamba nyomja. 

-Holnap van kedved eljönni hozzám? -kérdezem egy mosollyal magam elé meredve. 

-Veled mindig van kedvem időt tölteni! -felelte, ami nekem már egy kielégítő válasz volt. 

Sziasztok! tudom múlt héten nem volt rész! Bocsi emiatt! Lényegében készülődöm a Conra. Valami kis meglepetéssel készülök.  :333 Erre majd később térek ki még mielőtt elmegyek. :DDDD Addig is itt van a mai napi rész és remélhetőleg, a maradék teendőm nem befolyásolja a részeket.