Nyári Szinfónia - [Sope ff.]

Június 16.

Másnap Yoongi délelőtt átjött hozzám. Itt teljesen elrejtjeleztünk, és nincs rá nagy esély hogy az apja megtalál minket. A szüleim és a nővérem ma is lementek fürdeni, míg én fent a babámmal voltam. Felvittem a fél emeletre és az ágyamba bújva néztünk egy filmet, ami mindkettőnket érdekelt. Ez volt a Coming out című film.

-Amúgy... rólad tudják a szüleid, hogy férfiakhoz is vonzódsz? -kérdezett rá a film közben Yoongi, míg én rá pillantottam. 

-Igen tudják! -mondtam egy mosollyal, de láttam rajta, hogy bővebb választ várt, így folytattam. -Még olyan tizennégy éves lehettem, mikor nővérem meglátott egy fiúval csókolózni. Bár igaz, akkor még én sem tudtam pontosan mit érzek. Csak egy próba volt, de szerencsére nővéremmel megtudtam beszélni a dolgot, és ha az elején eléggé romlott a kapcsolatunk miatta most már viszonylag jobb. -mondtam egy mosollyal. 

-Hogy érted, hogy romlott a kapcsolatotok? -kérdezte kíváncsi szemekkel. 

-Nos... A nővérem nem igazán tudta, hogy álljon ehhez hozzá. Nem volt homofób csupán csak nem tudta, hogy ez hogy megy egy biszexuálisnál. -mondtam őszintén. Erre Yoongi egy "ohhh"-t ejtett meg. 

-És a szüleid? -kérdezett rá édesen. 

-Nos anyám nagyon érdekes esett volt.  Elég váratlanul kellet elmondanom neki, ugyan is rá talált néhány magazinra  az ágyam alatt. Mondanom sem kell milyen magazin volt. -mondtam kínosan maszkírozva tarkómat kissé piros arccal. -De szerencsére jól fogadta egy olyan szöveggel, hogy: "Én mindig is tudtam, hogy nem közömbösek számodra a férfiak sem!" -idéztem anyámat nevetve. 

-És az apád? -kérdezett rá a kényes témára. 

-Nos ő... Ő is tud róla bár igaz neki sosem mondtam el anyámtól hallotta, de nem igazán beszél róla és egyáltalán nem örül neki. Próbálja viselni a dolgot. -valltam be, bár még ez is jobb, mintha  verne ezért vagy kitagadna. 

-És neked? Az volt az első alkalom, hogy apád fiúval látott téged? -kérdeztem kedvesen, és óvatosan kezdtem el simogatni hátát. 

-Hát ami azt illeti nem az volt. Apám tudja, hogy meleg vagyok, és igazából nem is ez zavarja őt. -vallotta be, amin meg is lepődtem.  -Miután anya elment nagyon a munkába temetkezett, és alig foglalkozott velem. Igazából, egy idő után rájött hogy meleg vagyok. Mikor abban a kevés kis időben amit együtt töltöttünk valahogy nem igazán érdekeltek a nők semmilyen formában. Ezek mellet mindig is jobban kijöttem a fiú alkalmazottakkal, és mellette még  furcsán is viselkedtem elmondása szerint. Így jött rá, de nem zavarja. Inkább a túl nagy féltés beszél belőle. Így is maszkot hordok mert félek az emberek véleményeitől. Viszont így legalább állok valahogy a lábamon... Apám attól retteg, hogy egy kapcsolat tönkre tenne... -mondta el szép lassan, és egyben halkan. Nem gondoltam volna, hogy az apja, a fia védelméért teszi ezt, és nem azért mert nem tetszik neki, hogy a fia meleg. -Apa nagyon szerette anyámat és  megígérte neki, hogy mindig vigyázni fog rám, és mindig szeretni fog. -mondta, de hangjából kivettem a mérhetetlen nagy szomorúságot, így magamhoz húztam, hogy fejét mellkasomba fúrja. 

-Mi történt az anyukáddal? -kérdeztem halkan, miközben haját simogattam. 

-Meghalt rákban mikor 10 éves voltam... -suttogta. Én pedig szorosabban öleltem magamhoz. 

-Sajnálom... -mondtam  ki őszintén. Szegény nem lehetett könnyű 10 évesen elveszíteni az anyját. 

-Nem fontos... -felelte szomorú hangon. 

-Kérlek ne légy szomorú! -mondtam és puszikkal kezdtem belepni a fejét,még a maszkjára is adtam egy kettőt. Elkezdet kuncogni, ami megnyugtatott, hogy nem vette el teljesen a kedvét ez.  Hirtelen a telefonom jelezni kezdet, hogy a srácok hívnak videóchatbe. Rá néztem a babámra, majd elfogadtam a  hívást. Yoongi szorosabban bújt hozzám, amit megmosolyogtam. De a legjobb a barátaim reakciója volt. Mind ketten döbbenten nézték a fiút mellettem. 

-Ő... Ő lenne Yoongi? -kérdezi SeokJin lassan  kiolvadva a sokkból. 

-Igen ő az én babám! -mondtam Yoongi derekára fogva, aki még mindig csak nézte a képernyőt nagyokat pislogva, majd rám nézet. -Mi az? Nem mutatkozol be? -kérdeztem egy mosollyal, és egy puszit nyomtam hajába. 

-Szegény biztos félénk! -feleli Seokjin. -Szia! Én Seokjin vagyok a mellettem lévő idióta pedig Namjoon! -felelte Seokjin. Ezt vártam tőle. Mindig tudja, hogyan segítsen a másiknak feloldódni kissé. 

-Hé! Mi az hogy idióta? -kérdezte felháborodva Namjoon, míg Yoongi nézte a kettőjük harcát. 

-Yoongi vagyok... -szólalt meg babám ezzel a másik kettő elhallgatott, és a páromra nézet. 

-Szegény tényleg nagyon zárkózott fajta! -felelte Seokjin egy apró mosollyal. 

-Csak miattatok ilyen! Különben nagyon kis vidám! -mondtam  őszintén. Mert tényleg sokkal nyitottabb velem szemben mint bárki mással. 

-Na de mi van veletek? -kérdezte érdeklődve Namjoon. 

-Hát... Az apja elől rejtőzködünk szóval itt van most nálam a drága! A szüleim nincsenek itt! -mondtam el tömören mi a helyzet. 

-Szóval... kettesben vagytok? -kérdezte SeokJin amire bólintottam. 

-És egy ágyban? -folytatta Namjoon ami már kezdet gyanús lenni. Erre  mind kettő elhalkult és csak nézet, később Namjoon folytatta. -Hányadik menet jött volna? -kérdezte, amire köpni nyelni nem tudtam. 

-Az ötödik! -felelte Yoongi utalva hányadik filmet nézzük, amire azt hittem hogy menten kihalok az ágyból. Míg Seokjin döbbenten nézet, de Namjoon csak vonyított a nevetéstől. Yoongi ártatlan  szemekkel nézet hol engem hol a többieket. 

-Yoongi...  Tudod ők másra gondoltak... nem arra, hogy hány filmet néztünk meg... -mondtam kissé piros arccal elpillantva. 

-Igen kicsit másra gondoltam... -felelte Namjoon és mutatta a kezével mire is gondol, de úgy tűnik Yoongi ezt sem értette nagyon. 

-Tudod ez olyan intimebb dolog, amit a szerelmesek csinálnak... -kezdtem el magyarázkodni, amire meg ejtett egy "Ohh"-t.

-A szexre gondolsz? -kérdezte olyan ártatlan hangon, hogy azt hiszem másodjára szeretnék kifordulni az ágyból. 

-Igen arra gondoltunk! -felelte Seokjin már ő sem nyugodtan. 

-Hoseok nem is mondtad, hogy ezt szeretnéd csinálni... -mondta és halható volt hangjában, hogy zavarban van. 

-Mi?? Nem én nem is... -kezdtem volna el egyből magyarázkodni már full vörös fejjel. 

-Semmi baj! -szólalt meg mellettem Yoongi kedves hangon. -Nincs azzal baj ha szeretnéd! -mondta, amire mindenki csöndben maradt. És ekkor a többiek inkább jobbnak látták ha lelépnek, így maradtunk ketten. -Remélem nem haragszol... De még nem állok erre készen... -mondta és lehajtotta fejét. 

-Egyáltalán nem zavar! Addig várok amíg neked jó! -mondtam egy mosollyal majd egy puszit adtam hajába, amire felemelte lassan a fejét. -De egy valamit ne felejts el! Tökéletes vagy nekem!