Who is the dominant? - Vkook [Befejezett]

16.rész

Taehyung szemszöge :

Már eltelt 1 hét, én pedig mindennap nézegetem magam a tükörben. Egyre jobban tetszik az, hogy gyermekem lesz. Most is épp a tükör előtt állok félmesztelenül, és a pocakomat simogatom. Ha úgy számoljuk, hogy mikor élvezett az elsőnek belém, akkor már 3 hetes vagyok. Kettő héten keresztül számtalanszor összeragadtunk szóval nem lehet pontosan tudni, hogy mikor is fogant meg a gyermekem.

-Jössz már? - nyitott be Nam a szobámba.

Mikor meglátta, hogy mit csinálok elmosolyodva állt mögém, majd simított ő is hasamra. Úgy néztünk ki, mint egy boldog pár. A gondolatra óriási mosoly keletkezett az arcomra. Felnéztem Namra, aki a tükrön keresztül nézte a pocakomat, miközben a boldogságtól csillogtak a szemei. Engem is boldogság fogott el, attol a gondolattol, hogy a számomra egyik legfontosabb személy, mennyire örül a terhességemnek.

-Menjünk! - fogtam meg kezét.

A konyhába érve rögtön le is ültem az asztalhoz. Az asztalon egy csomó minden volt. Vágott fel nekem gyümölcsöket, és voltak még csokik is, meg mindenféle desszert. Tudja, hogy mi kell nekem!

-Köszönöööm! - vigyorodtam el.

-Nincs mit, egyél meg mindent! - ült le elém, s boldogan nézett rám.

Kissé zavarba jöttem a bámulásától, de persze ez sem állított meg a zabálásban. A nutellába mártottam az epret, s úgy kezdtem el enni. Az első falat után úgy megörültem, hogy valóban olyan finom, mint amilyennek gondoltam, hogy azonnal mártottam a következő epret, ám ezt Nam felé nyújtottam.

-Ezt muszáj megkóstolnod! - szinte kiáltottam a boldogságtól.

Namjoon kuncogva kapta be a felé nyújtott finomságot, majd boldogan, s lepődötten nézett rám.

-Ezt eddig miért nem próbáltam? - kérdezte elámulva.

Kuncogva csináltam neki egy újabb darabot, én pedig elvettem egy gofrit. Vastagan megkentem nutellával, mogyorovajjal, majd elvettem az epres jamet is, és azt is kentem rá. Nam kissé undorodva nézte a kajámat, de nem törődött tovább vele. Nagyon kiváncsi vagyok, hogy milyen íze lehet, és most ráfoghatom a terhességre. Kissé félve de beleharaptam, majd pár másodpercig ízlelgettem.

-Hüümm! - csapkodtam boldogan az asztalt. - Finooom! - ugrándoztam a széken. - Kóstold meg! - nyújtottam felé.

-Muszáj? - kérdezte meggyötört arccal.

Csak megforgattam a szemem, miközben a szájához toltam a gofrit. Habozva ugyan, de beleharapot, majd undorodó arccal elhúzódott.

-Ez kibaszott szar! - mondta, majd gyorsan inni kezdett, hogy leöblíthesse.

Megrántottam a vállam, majd ettem tovább.

-Meddig akartok még romantikázni? - jelent meg az ajtóban Jeon, s dühösen nézett ránk.

-Még sokáig! - nyújtottam rá a nyelvem.

-Tudod mit, gyere ülj le! - ragadta meg Jeon kezét, majd ültette le elé. - Kóstoltasd meg vele is azt a csodát! - mutatott a gofrimra, majd kiiszkolt a konyhábol.

Nevetve forgattam meg a szemem, majd nyújtottam Jeon felé a csodás gofrim. Szegény nem értette, hogy most mi van, de beleharapot a gofriba. Még le se nyelte se már undorodó arccal nézett .

-Annyira bolondok vagytok! - fújtattam. - Ez igen is finom! - csaptam az asztalra, majd egybe bekaptam a maradék gofrim. 

-Te tudod.... - mosolygott rám.

-Alszol ma velem? - kérdeztem rá sem figyelve.

-Most komolyan? - nézett rám döbbenten.

-Aha. Namjoonnak el kell intéznie pár dolgot, szóval nem lesz itthon, nekem pedig nincs kedvem egyedül aludni! - rántottam meg a vállam.

Ha már úgy is ő a gyermekem apja, akkor ennyi belefér.

-Igen! - vágta rá, úgy mintha ez az utolsó lehetősége lenne.

Csak hümmögtem, majd tovább ettem. Kb 10 perc múlva mindent megettem, úgyhogy elégedetten, s teli pocakkal döltem hátra a székemben.

-Egyébként az esküvőt mikorra tervezzük? - nézett rám kérdőn.

-Vigyél a kanapéra! - parancsoltam, s felé nyújtottam karjaimat.

-Na jó... - nézett rám döbbenten. - Mitől változtál meg így? - kérdezte csodálkozva, de felvett mennyasszonyi pózba.

-Ezt hogy érted? - kérdeztem fáradtan.

-Eddig nem akartad, hogy hozzád érjek.... - felelte úgy mintha tudnom kellett volna.

-Eddig ezt akartad nem? - forgattam meg szemeimet. - Örülj inkább neki, és ne panaszkodj! - csaptam mellkasára.

-Igazad van! - nevetett fel, majd lehajolt arcomhoz, s egy apró puszit nyomott ajkaimra.

Elmosolyodva nézetem magam elé. Jól esett ez a puszi, többet is adhatna. A gondolataim engem is összezavartak, de nem akartam velük túlságosan is törődni. Most jól esik Jeon érintése és kész! Nem kell ezt bonyolítani...

-Kérek még! - néztem fel rá.

Jeon elkerekedett szemekkel nézett rám, majd nem várva tovább puszilgatni kezdte az arcomat. Megpuszilta az orromat, mindkét felét az arcomnak, homlokomat, államat, majd utoljára ajkaimra csókolt. Tarkójára fogtam, s szorosan húztam magamhoz, miközben elmélyítettem a csókot.

-Ez aranyos meg minden, de szervezni kellene az esküvőt! - jelent meg mellettünk Nam.

-A faszomba már, hogy neked is most kellett jönnöd! - morogta Jeon, majd lerakott az öléből a kanapéra.

-Szóval mit szolnátok ha egy hónap múlva rendeznénk, és délben kezdődne? - nézett ránk.

-Nekem jó! - feleltem, majd elfeküdtem, s akaratlanul is hasamra tettem kezemet.

-Rendben. - bólintott, majd irkálni kezdett.

-A pontos dátum augusztus 31. - nézett fel ránk.

Bólintottam, majd lehunytam a szemem.

-A többit találjátok ki ti, én inkább alszok! - mondtam nem törődően.

-Másnap van a szülinapom.. - hallottam még meg ennyit, majd teljesen elnyomott az álom.

Álmomban boldogok voltunk. Én, Jeon és a kislányunk az udvaron játszottunk, és minden olyan mesebeli volt. Lehetünk a valoságban is ilyenek?

Jungkook szemszöge:

Mosolyogva néztem ahogy Tae édesen szuszog mellettem. Le se tudtam venni róla a szemeimet. Egyre gyönyörűbb, én pedig egyre jobban kezdek belé szeretni.
Furcsa volt ma, de nem bánom. Nagyon boldoggá tett azzal, hogy arra kért, hogy adjak neki puszikat. Abban a pillanatban a szívem olyan hevesen vert, hogy azt hittem meg is áll. Az ajkai olyan édesek voltak, hogy legszivesebben egésznap azt kóstolhatnám.
Elképesztő, hogy mennyire nyálassá tett, de nem tehetek róla. Így érzek, ezt pedig nem fogom titkolni.

-Vannak már céljaid? - kérdezte komolyan nézve szemeimbe.

-Ezt hogy érted? - néztem rá értetlenül.

-Mindegy, majd megérted! - legyintett.

Miután megbeszéltük a fontosabb dolgokat az esküvőről, ő elment én pedig kihasználva az alkalmat Tae möge bújtam, s szorosan magamhoz öleltem. Olyan jó most így lenni vele... Sose hittem volna, hogy megfogja engedni nekem ezeket. Azt hittem, hogy még esküvő után sem fogja hagyni! Mégis örülök, hogy így alakult. Talán az a kettő hét változtatta meg, amíg  együtt voltunk. Igen, biztos amiatt!

Remélem tetszett! Köszönöm, hogy elolvastad! ❤️💜
Bynie