Who is the dominant? - Vkook [Befejezett]

29.rész

Újra Taeyongnak ugrottam, s miközben mi verekedtünk a többi is megtámadott engem. Felváltva téptek, de amikor Kun torkához nyúltam, s kitéptem a légcsövét, ezzel megölve őt, elléptek tőlem. A szivem ezerrel vert, az egész testem remegett, de semmim sem fájt már. A düh elnyomta a fájdalom érzetét.

-HOL A LÁNYOM?! - kiáltottam dühösen, miközben elkapva Xiaojunt, kitéptem szívét mellkasából, majd vér áztatva néztem fel Taeyongra.

Ő vigyorogva nézett rám, majd intett, mire megjelent Mark és Yuta, a kezükben pedig a lányom volt, aki zokogva könyörgött nekik, hogy engedjék el. Írtózatosan dühös lettem, és semmire se vágytam jobban, csak arra, hogy darabokra tépjen őket!
Nem törődtem tovább a törött csontjaimmal, vagy épp a testemből kiáramló vérrel.

-Apuuu! - kiáltotta Ayume továbbra is zokogva.

Kimérten lépkedtem feléjük, miközben szemeim ízzó pirosan fénylettek.
Minden lépésnél éreztem, hogy újjabb és újjabb sebem forr össze, 1000x gyorsabban mint kellene. Mark és Yuta szemeiben ijedtség csillant meg, majd térdre estek.

-Mit műveltek? - kérdezte Taeyong dühösen.

-Ő-ő igaz alfa...! - feleltek remegő hanggal.

-Vegyétek le a mocskos kezeteket a lányomról! - morogtam, mire letették Ayumot, ő pedig rögtön hozzám szaladt.

-Mi a faszról beszéltek?! Igaz alfák csak 100 évente egyszer születnek! - kiáltotta hitetlenkedve Taeyong.

Ám ahogy feléjük fordultam Taeyong elhallgatott. Szemeiben düh és félelem volt egyszerre.

-Félre értettük a jóslatot! - hallottam meg Jeno hangját. - A veszélyt sosem a gyerekek jelentették, hanem ő maga! - mosolygott rám. - Igen, gyermekei is több és veszélyesebb erővel rendelkeznek, mint mi, ám épp miatta. Egy igaz, és tisztavérű alfa és egy erős omega kapcsolata az, amely erősebb bármely más erőnél! Ellenük mi semmit sem tehetünk! Sem a gyermeket, sem Jungkookék ellen sem érünk semmit sem! A jóslat viszont tévedett! - nézett újra rám, majd folytattam. - Valójában ők nem jelentettek volna ránk veszélyt, ha mi nem indítunk háborút! A saját vesztünket okoztuk! - tekintett körbe a megmaradt alfákon. - Én befejezem a háborút! Ha élni akartok, ti se folytassátok, de ha mégis folytatni akarjátok, ti is tudjátok mi lesz a vége, ha megtámadjátok őket! - fejezte be Jeno, majd Johnnyval az oldalán mellém álltak.

Aprót elmosolyodva néztem rájuk, bár tudtam. Mégha Chenle mellénk is állna, Taeyong tovább fog harcolni. Túl nagy a vérszomja.

-Engem aztán nem érdekel, hogy ki a faszom az igaz alfa, megölte társainkat, ezért halállal lakol! - kiáltotta és felém szalad.

Magam mögé toltam Ayumot, Jeno pedig rögtön magához húzta, takarva őt. Kissé előrébb léptem, elrugaszkodtam, s készültem volna visszatámadni, ám ahogy Taeyong felém ugrott, egy fekete farkas röptében leharapta a fejét. Döbbentem néztem a farkast, ki nem volt más, mint az én szeretett omegám. Őt követte a 4 nagy falka is, a falka vezérekkel együtt, s mind készen álltak a támadásra.
Taehyung vicsorítva haladt Jeno felé, mikor meglátta, hogy karjaiban van lányunk, ám én megállítottam.

-Semmi baj szerelmem, ők nem jelentenek veszélyt! - mondtam megsimogatva fényes bundáját.

"A szemeid..."
Nézett döbbenten rám.

[Imj: Jungkook szemei olyanok, mint a képen. Fekete a szemgolyója, az íriszei pedig pirosak]

-Majd elmagyarázom! - mosolyodtam el, majd magamhoz hívtam Ayume-ot, s Kyume-ot is, ki Namjoon hátán foglalt helyet.

-Anyu...apu... - kezdte Ayume, majd megdörzsölte könnyes szemeit.

-Mostmár minden rendben lesz! - mosolyogtam rájuk.

-Bár tudom nekem nincs túl sok szavam a falkáitokba, ám úgy gondolom, most mind meghajolhatunk az alfák alfája előtt! Remélem veled egy teljesen új kezdetet nyithatunk! - emelte fel hangját Johnny, hogy mindenki hallja, majd farkas alakba változott, öccsével együtt, s a farkasok elé mentek, majd mélyen meghajoltak, őket pedig követték a többi farkasok.

Meghunyászkodott előttem 3 ős alfa, s 4 egész falka. Mellettem állt életem szerelme és szerelmünk 2 gyümölcse, s ebben a pillanatban úgy érezte nem lehetnék ennél boldogabb.
Büszkén néztem végig a mostmár 1 nagy falkán, majd döbbenten néztem, ahogy Tae is mosolyogva megy elém, gyermekeinkkel, s egy hangos vonyítás után, mélyen meghajol előttem. Ayume és Kyume pedig boldogan mosolyogva utanozták anyjukat, s egy apró, esetlen kis vonyítás után meghajoltak.
Elmosolyodva változtam én is farkassá, majd kihúzva magam elmosolyodtam.

"Adjuk mindenki tudtára, hogy mi mostantól összetartozunk, s bárki próbálna megtámadni minket, nem könyörölünk!"

Mondtam belső farkasommal, majd hangosan vonyítani kezdtem. A falka tagjai követtek engem, s oly hangosan vonyítottunk, mi mind egyszerre, hogy ezek után mindenki tudni fogja kik vagyunk mi!

~VÉGE~