Who is the dominant? - Vkook [Befejezett]

23.rész

Az út alatt Kook nem szólt hozzá, de nem is ment távolabb tőlem. Megforgattam a szemem, s haladtam a többiekkel.
Az út felénél járhattunk, amikor a hasam fájni kezdett. Próbáltam nem törődni vele, ám a fájdalom irtózatosan hasított végig egész testemben. Felnyüszítve álltam meg, s feküdtem le hasamra. Kook szólt mindenkinek, s körém gyűltek. Kook visszaváltozott emberré, s úgy simogatta hasamat.

-Mi a baj életem? - kérdezte aggódva.

Nyüszörögve bújtam hozzá, hátha simogatásával enyhítheti a fájdalmam.

-Pihenjünk kell, már így is sokat tettünk meg! - mondta Namjoon hangosan, hogy mindenki hallja, majd miután visszaváltoztam, felvett az ölébe, s Kookkal az oldalunkon kerestünk egy helyet, hol megbújhatunk pihenni.

Nem kellett sokáig mennünk, találtunk egy bokrokkal teli üres területet, amelyet a bokroktól nem lehet látni. A fájdalom enyhülni kezdett, de továbbra se tudtam megmozdulni. Kook magához szorított, s puszilt ahol ért, nem törődve azzal, hogy nem rég még haragudott rám. Elmosolyodva fogtam tarkójára, s húztam le magamhoz egy csókra. Kook egy apró puszi után elakart hajolni, ám én átdugtam szájába nyelvem, s elmélyítettem a csókot. Kook a csókba nyögött, majd a hasamra vezette kezét, s azt simogatta körkörös mozdulatokkal.

-Jobban érzed már magad? - lépett hozzám Mark aranyos, aggódó tekintettel.

-A fájdalom kezd alább hagyódni, de a lábaimat nem igazán érzem.....Sajnálom, hogy hátráltatlak titeket.... - hajtottam le fejemet elszégyellve magam.

-Ugyanmár! Senkit se hátráltatsz! - mosolygott rám Mark.

Az én ajkaimra is egy mosoly szökött, s boldogan hajoltam felé, hogy összedörzsöljem orrunkat. Mark elpirulva állt fel mellőlem, s bújt párjához.

~

Az éjszaka közepén neszre kaptam fel a fejem, ezért meglöktem Kookot, hogy ébredjen fel. Egy farkas morgását meghallva, tudtam. Ezt elbasztuk. Nagyon sok farkas vett körül minket, s csak arra várnak, hogy támadhassanak. Kook is megérezte az idegen farkasos szagát, ezért felpattant, ám én visszarántottam. Az kellene még, hogy megöljék, mert nem bír megülni a seggét.

-Kook ne csinálj most semmi! - morogtam, s halkan előrébb kúsztam, egészen Namjoonig, s őt felkeltve másztam tovább.

Sajnos a farkasok meghallották, hogy mit csinálok, ezért pár beugrott hozzánk. Feléjük fordulva vicsorítani kezdtem, miközben morogtam. Persze ez őket nem hatotta meg. Mindannyian alfák voltak...

"Nekünk csak az a fiú kell, ha eltakarodtok, életben maradhattok!" Morogta az egyikük, felém biccentve.

"Csak szeretnéd!"
Morogta Kook, s elém ugrott, Hoseokkal együtt.

Namjoon és Jackson mögöttem álltak, míg Mark és Jinyoung a két oldalamon foglaltak helyet. A többi farkas körénk gyűlt, s így figyeltük ellenfeleinket.

"Összetartóak vagytok. Ez tetszik!" Bólintott elismerően az egyikük.

Körbe nézve, nem láttam menekülő utat. Öten álltak előttünk, s 20-an vesznek körül minket. Lehetetlenség innen elmenekülni, de egyben hülyeség verekedésbe keveredni velük. Mi csak 15-en vagyunk, és biztos, hogy ők nem gyengék. Nem tudom, mit tehetnék ennek az ügynek az érdekében. A többiek is tudták, hogy nem nyerhetünk, s kissé meginogtak, de nem álltak arrébb, s nem adtak át engem. Mit tegyek? Ha most hagyom, hogy miattam verekedésbe keveredjenek, belehalhatnak, ha átadom magam, ők megmenekülnek, de a gyermekem meghalhat. Nem hiszem, hogy azért akarnak engem, mert segíteni akarnak felnevelni őt. Biztos, hogy végezni akarnak vele, ám ezt nem hagyhatom. Szivem ezerrel vert, lábaim pedig remegtek. Nem tudom, hogy mi lenne a jobb választás. Valaki ígyis-úgyis meghal. Szemeim könnyesedni kezdtek, miközben előre léptem egyet, hogy végezzenek velem. A farkas, aki gondolom a vezetőjük, észre is vette ezt, s elvigyorodva, sétált felénk. Léptei kimértek, és félelem keltőek voltak. Én csak egy jelentéktelen omega vagyok. Sajnos muszáj ezt bevallanom. Az életem nem ér annyit, hogy a szerelmem, s szeretteim meghaljanak. A gyermekem pedig....csak remélni tudom, hogy rávehetem őket, hogy őt hagyják életben.
A farkas elénk érve lépett volna, közelebb hozzám, ám Kook morogva neki esett. A farkas kétszer akkora volt, mi Kook, és könnyedén maga alá gyűrte férjemet. Kook fájdalmasan nyüszítve próbálta megharapni támadóját, ám a farkas óriási mancsával lefogta Kook fejét, s készült volna átharapni nyakát, mikor félelmemmel, s remegésemmel nem törödve oda ugrottam, s időt se adva a meglepődésre torkába haraptam, s kitéptem légcsövét. A farkas holtan feküdt alattam, míg én ugrottam mindenkinek, aki Kook felé ment. Igaz, hogy terhes vagyok, de akkor is egy falkavezér! Aki a férjemet meri bántani, azt ketté tépem.