Who is the dominant? - Vkook [Befejezett]

20.rész

Taehyung szemszöge:

Az éjszaka közepén irtózatos fájdalomra keltem. A hasam görcsölt, de annyira, hogy nem bírtam megmozdulni sem. Összeszorított szemekkel kaptam kezemet hasamhoz, s kezdtem el simogatni.

-Kicsim ne csináld ezt velem!- nyögtem fel fájdalmasan.

A fájdalom azonban nem enyhült, sőt erősödött. Nem bírtam tovább, megrúgtam Kookot, hogy keljen már fel és csináljon valamit. A fájdalomra könnyek gyűltek a szemembe.

-Koookk....- sikítottam nevét, miközben egyre jobban sírtam.

Kook álmosan emelte fel a fejét, majd ijedve ült fel.

-Mi a baj kicsim? - kérdezte aggódva, miközben le-fel vezette tekintete testemen.

-Szólj a gyerekedre, hogy hagyja abbaaaa! - zokogtam keserves hangon.

-Kicsim...shh...semmi baj! - húzott mellkasára,s kezdte el simogatni hasamat.

Már kb egy fél órája cirogatja és simogatja a pocakom, de semmivel sem lett jobb. Összegörnyedve szorítom a hasam, s kiáltozom a fájdalomtól. Kook sírva néz engem, miközben puszilgat, s simogat.

-Mit csináljak? Kicsim kérlek mond el, hogy hogyan segíthetnék! - kérlel könnyáztatta szemekkel.

-Mi a baj? - nyitott be Jin hyung aggódó arccal.

-Tae....Taenek fáj a hasa, de nem tudjuk, hogy miért! - szólalt meg kétségbeesett hangon Kook.

-Máris ide hívom az orvost! - felelte Jin hyung, majd el is szaladt. - Át kellene vinnünk az orvosiba... - mondta aggódva Jin hyung.

-Hogy? - kérdezte Kook felháborodva. -A francért nem bír átjönni ő! - morgott Kook.

-A felszereléseit is hozza át? - forgatta meg szemeit Jin hyung.

-Ahj....Gyere kicsim, átviszlek! - lépett hozzám, s ölébe kapott, mennyasszonyi pózban.

-Ez fájh Kookh... - szorítottam hasamra kezem.

-Tudom kicsim, de kérlek bírd még ki egy kicsit! - kérlelt aggodo szemekkel.

Könnyes szemekkel, s szipogva bólintottam. Pár perc múlva odaértümk a falka orvosához Hoongjoonghoz. Kook lefektetett az ágyra, én pedig rögtön összehúztam magam magzat pózba.

-Kérlek feküdj a hátadra! - kért meg kedvesen.

-Nem bírok megmozdulni te idióta, hogy feküdhetnék a hátamra?! - kiáltottam rá könnyes szemekkel.

-Segítek szerelmem! - szaladt hozzám Kook.

-Ha hozzám érsz esküszöm letépem a kezed! - morogtam Kookra.

-Ha nem engeded, hogy megvizsgáljalak, akkor nem jöhetünk rá a fájdalom okára! - nézett rám Hoongjoong.

-A faszomat már! - csaptam az ágyra, majd addig vergődtem amig a hátamon nem feküdtem. -Vizsgáljál bazdmeg! - szorítottam ökölbe kezeimet.

Az orvos sóhajtva kezdett el vizsgálni.

-Nos....a terhességi hormonok hatására az emésztés lelassul, és ha ehhez ráadásul még keveset is mozog az anyuka, akkor a kettő együtt nagyon könnyen vezet puffadáshoz, a béltartalom pangásához, székrekedéshez. Ez sokszor okozhat a nyilalló fájdalmat. Megfelelő folyadékfogyasztással, sétával, könnyű mozgással, és rostdús táplálkozással orvosolható. Egyenlőre vegye be ezt! - nyújtott felém egy tabletát ,amit be is vettem. - Nem kell aggódniuk emiatt, de azért igen, hogy az anyuka kifogja-e bírni. - nézett ránk bizonytalanul.

-Ezt hogy érted? - lépett hozzánk Kook.

-Taehyung szervezete túlságosan gyenge, ez pedig nem magyarázható terhesség alatti betegségekkel, és nem is gyengülhetne le ennyire. Azonban az mégaggasztóbb, hogy a viszgálatok alatt valami gátolt engem. Nagy valószínűséggel a gyermek, de nem tudom, hogy pontosan mit is csinált. Nem tudom, hogy több gyermek van-e, vagy egy, és az ilyen erős, de az biztos, hogy ez nem normális. Megröntgenezhetem ,hogy megtudjuk? - nézett rám kérdőn.

Bizonytalanul bólintottam, mire felhúzta hasamon a pólót, s a gélt hasamra kente.

-Ezt nem értem... - döbbent meg az orvos.

-Mi a gond? - kérdeztem szipogva. -A babám jól van, igaz? - néztem rá ijedten.

-Nem tudom. Valamiért nem látszok a monitoron! - felelte összezavarodva.

-Mit jelent az, hogy nem látszik?! - kérdeztem kétségbeesve.

-Nem tudom... - rázta meg a fejét. - Felkeresem Sant, neki volt már dolga férfi omega terhességgel! - mondta, majd elsietett.

-Szart se ér ez az orvos! - kiáltottam dühösen.

-Nyugodj meg kicsim, fel keresik Sant, ő majd segít! - simogatta hajamat, majd felvett az ölébe. - Fáj még a hasad? - kérdezte aggódva.

-Már nem.... - bújtam nyakhajlatába.

Haza érve Kook lefektetett az ágyra, majd mellkasára húzott.

Jungkook szemszöge:

Mi a francot csináljunk? Idegesen járkálok fel-alá a nappaliba, miközben a körmeimet rágom.

-Nyugodj meg Kook! - ölelt meg Jin hyung.

-Hogy nyugodhatnék meg amikor a gyermekemnek, és a szerelmemnek lehet, hogy baja van?! - kérdeztem kétségbeesett arccal.

-Nem kell rögtön a legrosszabbra gondolni, lehet, hogy nincs is semmi bajuk, csak a monitor volt rossz! - probált nyugtatni.

-Ugyan már! Akkor miért fájt így a hasa?! - kérdeztem vissza elhúzódva tőle.

-Terhesség alatt normális ha néha fáj a hasa, és történt is már párszor ilyen! - sóhajtott.

-Sose fájt neki ennyire! - emeltem fel hangomat.

-Azzal viszont semmi sem lesz más, hogy itt idegeskedel! Feküdj le te is pihenni, majd holnap beszélünk még erről! - veregetett hátba, majd visszament a házába.

Könnyű azt mondani, hogy nyugodjak meg..... A kurva életbe már! Remélem nem lesz semmi bajuk...

Remélem tetszett! Köszönöm, hogy elolvastad! ❤💜
Bynie