10.rész

1.4K 103 2
                                    

Jungkook szemszöge:

Arra ébredtem, hogy valaki lökdösött. Szerencsére a sebeim nagyjából már begyógyultak, de így se volt kellemes. Fájdalmasan szorítottam össze szemeimet, majd nyitottam ki őket. Taehyung dühös tekintetével találtam szembe magam.

-Bocsáss meg! Nagyon sajnálom amit tettem.....- suttogtam erőtlen hangon.

Taehyung tekintete ellágyult, majd megforgatta a szemét.

-Ajánlom is, hogy sajnáld! Már egy hete alszol az ágyamban, nekem pedig a te ágyadban kellett aludnom... Majd megfulladtam attól a tömény vanillia illattól... - tette karba a kezét.

-Bocsánat..... Akkor...a házasságunknak annyi, igaz? - kérdeztem csalódottan.

-Nem is voltunk házasok! - vágta rá.

-Tényleg sajnálom! Nem így akartam, csak.. Annyira düsös voltam, az alfa énem pedig felülkerekedett..... Tudom, hogy ez nem mentség, de mindegy is. Mond mit tegyek, hogy megbocsáss? Bármit kérhetsz csak kérlek, légy újra a mennyasszonyom! - néztem szemeibe kérlelően.

-Nem leszek a feleséged!! - felelte felháborodva.

Lemondoan hajtottam le a fejem.

-Max. a férjed...- suttogta, mire felkaptam a fejem.

-Komolyan? - kérdeztem csillogó szemekkel.

-Egy feltétellel! - emelte fel mutatoujját. - Én is elveszem a te szűzességed! - vigyorgott rám, mire elsápadtam.

Valahogy éreztem, hogy ez lesz az ára.

-Muszáj? - kérdeztem reménykedve, de mikor láttam, hogy mennyire komoly, beletörődően sohajtottam. - Rendben, de csak is a nászéjszakán veheted el! - mondtam sóhajtva.

-Ohh igaz is, addig amíg nem bízom meg benned, nem házasodunk! - mondta, mire értetlenül néztem rá. - Kezdted elérni, hogy megbízzak benned, igaz, hogy csak egy iciri-picirit, de elérted, aztán ezt le is romboltad. Nem bízom benned, nem bizzom abban, hogy nem fogsz újra megerőszakolni. - hajtotta le a fejét. - A házasságba beleegyezem, ugyanis a falkáinknak jól jön, és az apám okkal adott neked, mindég, mindent okkal tett. Miatta, és a falkáink miatt megteszem. - bólintott, majd felállt az ágyról. - Ha jobban vagy, gyere enni! - mondta, majd kisétált a szobából.

Örülök, hogy a házasságunk nem lett felbontva, de félek, hogy nem fogom tudni elérni azt, hogy megbocsásson nekem... Féltem a seggem, de örülök, hogy Taehyung veszi el, nem azok a korcsok. Tisztelem, hogy ezek után is azt nézi, hogy mi a legjobb a falkájának. Ő egy igazi vezető.... Én bezzeg egy szerencsétlen idióta vagyok... Mindég, mindent elcseszek, ahogy Minnievel is tettem. Őt nagyon szerettem, életemet adtam volna érte. Úgy éreztem, hogy ő a lelkitársam, de aztán félrebaszott, engem pedig pofán csapott az igazság. Már nem hiszek, abban, hogy az embereknek meg van a lelkitársuk. Azt hiszem belészerettem, de Taehyung ki nem állhat. Nem tudom, hogy ő lesz-e az akivel leélem az életem, de azt tudom, hogy most csakis vele akarok lenni. Eleinte beakartam tőrni, de most azt akarom, hogy önmaga legyen mellettem. Érte még azt is eltürném, ha párszor ő lenne felül. Persze nem sokszor, de néha megengedném. Csak remélni tudom, hogy vele nem lesz ugyanaz mint Minnievel volt.

Taehyung szemszöge:

Borzalmasan unalmas volt az az egy hét, míg Jeon aludt. Senkivel sem akartam szoba állni, hiába próbáltak szoba állni velem. Mindennap ott ültem a földön az ágyam mellett, figyelve, hogy mikor ébred fel. Jin hyung hozott be nekem mindég inni és enni, mert azokért se mentem ki. Eleinte dühös voltam, hogy befeküdt mellém, de aztán aggódni kezdtem. Miután eltelt 4 nap is, és még akkor sem ébredt fel, percenként kérdezgettem Jin hyungot, hogy fel fog-e kellni Jeon. Jin hyung jól szórakozott rajtam, amivel eléggé feldühített, de nem törődtem vele. Nem tudom, hogy miért aggodtam érte annyira, talán csak bűntudatom volt, hogy miattam verték meg így.
Namjoon azóta se jelentkezett... Nem hallottam róla semmit sem, és ez aggaszt. Ő alapjáraton egy nagyon nyugodt személy, aki mindég, mindent alaposan átgondol, de ha a szerettei vannak veszélyben, akkor akárkit megöl. Ebben hasonlítunk, bár én nem vagyok valami nyugodt személy.....
A konyhába belépve Baekhyunnal találtam szembe magam, majd hozzám ugrált vigyorogva.

-Segíthetek valamiben? - kérdezte boldogan.

-Mostanában miért vagy ilyen velem? - húztam fel egyik szemöldökömet..

-Ahogy észre vettem és ahogy hallottam, az esküvőtök meg lesz tartva. Azaz mostmár te is a vezérem vagy! - tapsolt egy nagyot.

-Hallgatoztál?- vontam fel mindkét szemödököm.

-Előfordulhat, hogy igen.... - motyogta.

Nevetve ráztam meg a fejem.

-Mivel Jeon felkelt, haza megyek a falkámhoz! - jelentettem ki mire nagy szemekkel nézett rám.

-Nem maradsz itt? - kérdezte döbbenten.

-Miért maradnék? - kérdeztem értetlenül.

-Hát... Itt van a férjed... - felelte bizonytalanul.

-Még nem a férjem. - sóhajtottam.  - Egyébként is a falkámnak szükségük van rám! - mondtam, majd vetkőzni kezdtem, mire Baekhyun sikítva takarta el a szemeit.

Farkas alakomban állva ráztam meg bundám.

-Jungkooknak majd elmondom én, vigyázz magadra! - jelent meg Jin hyung mellettem.

-Elkisérlek! - mondta, majd át is változott.

Sóhajtva egyeztem bele, majd indultam meg falkám felé. Elég hamar odaértünk, így szaladtam is Chanhez. Baekhyun, mint egy pincsi, jött utánam. Ember alakba változtam, majd a konyhában ülő barátom nyakába ugrottam. Chan döbbenetében nem ölelt vissza, ám mikor realizálta, hogy én vagyok az, szoros ölelésbe vont.

-Annyira hiányoztál! - suttogta szomorúan.

-Te is nekem! - feleltem.

-Öhm... Én Baekhyun vagyok! - szólalt meg Baekhyun félve.

Kérdőn néztem rá, ám ő a szemét nem vette le Chanről.

Remélem tetszett! Köszönöm, hogy eolvastad!💜❤️
Bynie

Who is the dominant? - Vkook [Befejezett]Onde histórias criam vida. Descubra agora