Who is the dominant? - Vkook [Befejezett]

25.rész

Jungkook szemszöge:

Már eltelt egy hét a gyermekeim születése óta. Tae egésznap fekszik, mivel a varrat miatt nem mozoghat, így Namjoonnal ketten szoktuk vinni neki kaját, vagy épp a picikéinket. Elképesztően gyönyörűek! Az egyikük kis hercegnő, akinek Ayume lett a neve, a másik csöppség pedig kis herceg, az ő neve Kyume.
Alig tudom elhinni, hogy ez igaz, akárhányszor a karjaimban tartom őket, nem tudom levenni róluk a tekintetem. A szépségüket Taetől örökölték, és emiatt nagyon boldog vagyok. Picik és gyönyörűek, de ami a legfontosabb, hogy ártatlanok.
A világ mocskos, és kegyetlen. Ha tehetném itt nevelném fel őket, elzárva mindenkitől, ám ezt nem tehetem meg. Nem maradhatunk itt örökké.
Amit tehetünk az az, hogy megöljük az ős alfákat. Hihetetlenül hangzik, és őrültségnek is, de nem tudom mit tehetnék.
Felálltam székemből, s a kicsik szobájába mentem. Megálltam kis ágyuk mellett, s figyelni kezdtem őket.

Nem hagyhatom, hogy bántódásuk essen! Senkinek sem a családomból!

-Ahj...kicsikéim, bár jobb világban élhetnénk, távol minden bajtól...- simítottam elsőnek Ayume, majd Kyume hátára is. -Bár nem lesne ránk odakint veszély... - mosolyodtam el szomorúan, majd egy könnycsepp folyt végig arcomon. - Szeretlek titeket kicsikéim....tudnotok kell, hogy ha én már nem is leszek veletek... - töröltem le könnyeimet. - Az apukátok mindennél jobban szeret titeket! - sírtam el újra magam.

Ahhoz, hogy ők boldogan és nyugalomban nőhessenek fel, meg kell ölnöm az ősalfákat, ám jól tudom, hogy ha kiállok ellenünk, nem biztos, hogy vissza fogok jönni.
Ők erejük teljében vannak, míg én csak egy tehetetlen idióta vagyok, de akkor sem hagyhatom annyiban! Milyen alfa lennék, milyen falkavezér, de leginkább, milyen apa lennék, ha nem védeném gyermekeimet akár az életemmel is? Ha nem próbálnám megteremteni nekik azt a világot, melyet megérdemelnek?

-Miről beszélsz? - fogta meg karomat Namjoon értetlenül. - Miért ne lennél itt mellettük?! - vont kérdőre felhúzott szemöldökkel.

-Ahhoz, hogy ők boldogan és békességben nőjjenek fel, meg kell ölnöm az ős alfákat! - néztem szemeibe kétségbeesetten. - És jól tudom, ha most kiállok ellenük, abba bele fogok halni, de.... -csuklott el a hangom. - Milyen apa lennék, ha nem még csak meg se próbálnám megvédeni őket? - kérdeztem könnyes szemekkel.

Namjoon döbbenten nézett, majd elhúzta száját, s magához ölelt.

-Ezt nem fogom megengedni! - rázta meg fejét.

Dühösen el akartam húzódni, ám nem hagyta, majd folytatta mondani valóját.

- Nem engedem, hogy egyedül csináld végig! - húzódott el egy kicsit. - Igazad van! Meg kell ölnünk őket, de együtt! Több esélyünk lenne, sőt lehet, hogy még meg is tudjuk nyerni a csatát, és a gyermekeidnek nem kell apa nélkül felnőniük! - mosolyodott el, majd a kicsikre nézett. - Azonban ezt még nem tehetjük meg! Nem vagyunk felkészülve, és szóljunk kell a falkáinknak is! Együttes erővel nyerhetünk! - nézett rám vigyorogva.

-Az nem lesz ilyen egyszerű! - szólalt meg Krystal az ajtóban állva. - Az ős  alfák elérték erejük tetőpontját, ezzel együtt határát is! - jött közelebb keresztbefont karokkal. - Azonban mindez még ne jelenti azt, hogy nyerhettek.... - hajtotta le fejét. - Ők 16-an vannak, és mindannyian nagyon erősek, emellett pedig 5 boszorkány van segítségükre..... - nézett rám.

-Nincs semennyi esélyünk se? - kérdeztem csalódottan.

-Ezt nem mondtam...Van esély rá, ám csak csekély... - húzta el ajkait.

-Az is számít! - felelte Namjoon.

-Igazad van, és....talán tudok egy módot mellyel te - nézett rám. - Elérheted erőd teljét, s egyenrangúvá válhatsz az ős alfákkal! - kapta fel fejét boldogan.

-Hogyan? - kérdeztem leesett állal.

Taehyung szemszöge:

Fáradtan nyitottam ki szemeimet, s jobb kezemmel magam mellé nyúltam, keresve férjemet, de az a rohadt nyúl megint lelépett. Miért nem kelhetek mellette?!
Csak emlegetnem kellett, már be is dugta fejét az ajtón, kíváncsian nézve, hogy felkeltem-e. Morcosan néztem rá, majd elfordítottam fejemet az ellenkező irányba. Ha tehetném egész testemmel elfordulnék, ám azt sajnos még nem tehetem meg. Szerencsére a farkas mivoltomnak hála gyorsabban gyógyulok, mint egy átlag ember, de ez akkor is eltart majd még 2-3 hétig...

-Mi a baj kicsim? - ült le mellém, s karjaival megtámaszkodott fejemnél két oldalán.

Nem válaszoltam, csupan morcosan morogtam rá.

-Mi a baj kis farkas? - kérdezte aranyos hangon.

-Miért nem kelhetek fel soha se melletted? - néztem rá dühösen.

-Bocsáss meg kicsim! A picikéink kora reggel sírtak, ezért átrohantam hozzájuk! - felelte, mire rá kaptam a tekintetem.

-Valami bajuk esett a kicsikéimnek? - kérdeztem aggódva, s már keltem volna fel, ám Jungkook visszanyomott az ágyra.

-Nincs semmi bajuk nincs, csupán éhesek voltak! - felelte, mire megnyugodva sóhajtottam. -Ne aggódj soha sem eshet bajuk! - rázta meg fejét vigyorogva. - Bármitől megvédelek titeket! - adott egy csókot ajkaimra.

-Jaj te nagy farkas! - forgattam meg szemeimet, ám szívemnek nem tudtam parancsolni.

Szívem nagyott dobbant mondanivalójától, de ezt neki nem kell tudnia.

-Kíváncsi vagyok mennyire leszel ilyen hősies alattam nyögve! - vigyorodtam el.

-Máris lovagolni szeretnél drágám? - kérdezte pimaszul.

-Majd megtudod szívem, ne aggódj...- vigyorodtam el, majd rá nyújtottam nyelvemet.

Kook hozzám hajolva megharapta nyelvem. Fájdalmasan szisszentem fel, majd lenyeltem kis véremet, mely a nyelvemből származott Kook harapása által.

-Ez miért kellett?! - néztem rá dühösen.

Kook csupán megrántotta vállát, majd mellkasomra fektette fejét.

Remélem tetszett! Ez egy rövidebb rész lett, és megint sokat késtem vele😔 Nagyon sajnálom, hogy ennyit kell várnotok, ígérem, hogy megpróbálom összeszedni magamat! Ha nem is megy olyan gyorsan, de a könyv be lesz fejezve, nem fogom félbe hagyni! Köszönöm, hogy vártok, és hogy ennyien olvassátok! ❤❤
Köszönöm, hogy elolvastad! Bynie