Who is the dominant? - Vkook [Befejezett]

26.rész

4 év elteltével:

Jungkook szemszöge:

Izgatottan járkálok fel-alá, s várok Taere, hogy kijöjjön a kicsik szobájából és beavathassam a tervünkbe.
Krystallal már 4 éve kieszeltük a tervet, hogy hogyan győzhetnénk le az ős alfákat, de ahhoz várnunk kellet, míg a gyerekek idősebbek nem lesznek. Ők játszak a kulcs szerepet, és semmi pénzért nem veszélyeztetném őket, ezért inkább vártunk.

-Végre elaludtak! - jött be a nappaliba párom fáradt sóhajjal.

-Kicsim....lenne egy dolog amiről beszélnünk kell! - léptem hozzá feszülten.

-Mi a baj? - nézett szemeimbe aggódva.

-Nincs dehogy, csupán Krystallal be kell vallanunk valamit... - szorongattam görcsösen kezét.

Tae értetlenül kapkodta szemet kettőnk között.

-Gyere ülj le! - mosolygott Krystal.

Taet leültettem kettőnk közé.

-4 éve Krystal elárulta, hogy hogyan győzhetem le az ős alfákat..... - néztem rá aggódva.

-Komolyan? Van esélyünk legyőzni őket? - kérdezte boldogan.

-Van de meg van az ára.... - húzta el száját Krystal. - Mivel Ayume és Kyume erősebb, mint az ősalfák, ha ők átadjak az erejüket Jungkooknak, akkor ő erősebbé válhat náluk! - magyarázta, ám rögtön folytatta, meglátva Tae arckifejezését. -Persze csak ideiglenesen, amint vége a harcnak a kicsik ereje visszatér beléjük! - hadarta aggódva. - Csupán...addig védtelenek lesznek....- hajtotta le fejét félve.

-Mégis mire gondoltatok?! Képesek lennétek elvenni a gyerekek erejét?! - kiáltotta felháborodva.

-Shh kicsim, ne ébresztdd fel őket! - fogtam be száját aggódva. - és igen, ha ezzel megvédhetem őket! Nem akarom, hogy elzárva keljen felnőniük! - álltam fel mellőlem - Ha legyőzöm őket, nem kellesz majd félniük semmitől sem! Élhetjük az életünket nyugalomban! Úgy nőhetnek fel, mint mi is tettük! - emeltem fel én is a hangom, de csak annyira, hogy a kicsik ne hallják meg, de Tae tudja, hogy komolyan gondolom.

-És mi lesz a gyerekekkel?! - emelte fel újra hangját.

-Mami...- lépdelt be Ayume álmos arccal, miközben pici öklével dörzsölte szemeit.

-Jaj kicsim, felkeltettünk? - vettem fel ölembe aggódva.

-Nem. - rázta meg pici fejecskéjét. -Nem aludtam.. - vigyorodott el sunyin.

Elnevettem magam a kis sunyi mosolya láttán.

-Átverted mamit? - kérdeztem kuncogva.

Vigyorogva kezdte el rázni fejét, ám rögtön lekonyult mosolya, mikor Tae csípőre tett kezekkel lépett mellénk.

-Ayume! - nézett rá Tae morcosan.

-Sajnálom mami...- hajtotta le fejét, majd nyakhajlatomhoz bújt.

-Semmi baj kicsim, de máskor ne hazudj anyunak, rendben? - mondtam, miközben nyugtatólag kezdtem el ringatni őt.

Tae egy ideig nézett minket, majd nagyot sóhajtott.

-Rendben, de akkor én nem megyek veled a harcba! Itt maradok és vigyázok rájuk! - felelte mire döbbenten nézett rám.

-De... - kezdtem bele, ám Tae leintett.