Who is the dominant? - Vkook [Befejezett]

28.rész

A büdös életbe tudtam, hogy ez eddig túl könnyen ment!
Az ellenfelem szemeibe nézve azonban megkönnyebbültem.
Renjun állt velem szemben.

-Komolyan azt gondoltad, hogy idejössz és megölhetsz minket?- kérdezte komor arccal.

-Igen, valahogy így terveztem! - feleltem egy félmosollyal.

-Ennyire nem számít az életed? -kérdezte felhúzott szemöldökkel.

-Ha meg is halok, nen hagyom, hogy a gyermekeimnek bántódásuk essen! - feleltem határozottan.

Renjun nem válaszolt semmit sem. Elengedte nyakamat, majd hátrébb lépett tőlem.

-Mond csak... -néztem rá. - Komolyan azt gondoljátok, hogy megérdemlik a halált, csakmert ti féltek? - húztam fel szemöldököm.

Renjun aprót elmosolyodott, majd elnézett mellettem, ki az ablakon. Lehunyta szemeit, majd elsétált nellettem.

-A többieket nem lesz egyszerű megölnöd! - súgta fülembe, majd felkapva társa testet, eltünt.

Nagyot sóhajtva mosolyodtam el. Épp készültem én is kimászni az ablakon amikor betoppant a szobába Jeno. Megdöbbent arccal nézett rám, majd becsukta maga mögött az ajtót.
Mire készül?

-Miért vagy itt? - kérdezte aggódva.

Döbbenten néztem rá, majd kihúztam magam, kimutatva a dominanciát.

-Azért, hogy megöljelek titeket! - feleltem szemrebbenés nélkül.

Jeno meghökkent tekintettel nézett rám, majd elmosolyodott.
Na jó, szerintem ő őrült.

-Kiállsz a gyermekeidért? - kérdezte mosolyogva.

-Ha kell mindenkit megölök, aki bántani akarja a családomat! - feleltem vállrándítva.

-Ne aggódj ellenem nem kellesz harcolnod! Ahogy Renjun hyung és Johnny hyung ellen sem! - rázta meg a fejét. - Egyikünknek sem tetszett ez az ötlet, de sajnos mi nem értünk el semmit sem annál a makacs Taeyongnál! - sóhajtott csalódottan.

Megakartam köszönni neki, hisz látszott rajta, hogy komolyan gondolja, ahogy szívverése se gyorsult fel, úgy ahogy kellene amikor hazudik, szóval igazat mond, ám valaki kivágta a szoba ajtaját, így magamhoz rántottam Jenot, a torkához szorítva karmaimat.

-Ne merj hozzá érni! - morogta Johnny.

-Hyung ne... - kezdett volna bele Jeno, ám félbe szakítottam.

-Miért?! - kérdeztem vissza dühösen. - Ti megölhetitek a szeretteimet, a gyermekeimet, de a te szerettednek nem eshet baja?! Remélem ezt te se gondoltad komolyan! - morogtam.

Nem akartam bántani Jenot, ám bátyja felbaszta az agyam.

-Igazad van, ez így nincs rendjén, de azt is tudom, hogy öcsém már elmondta, hogy mi sem szeretnénk ezt tenni! - lépett közelebb hozzánk.

-Miért bízzak bennetek? - kérdeztem hátrébb lépve, ám magammal húzva Jenot is.

-Az hogy bízol-e bennünk, rajtad múlik, de mi akkor sem fogunk semmit sem tenni! - felelte nyugodt hangon. - Engedd el az öcsémet, és mi segíthetünk! - nyújtotta felénk kezét.

-Segítenétek megölni társaitokat? - húztam fel szemöldökömet hitetlenkedve, s kissé gúnyosan.

-Sajnos csak ez az egyetlen módja van ennek....Ők nem fogják feladni, csupán sajnálatból! - rázta meg fejét lemondóan.