Who is the dominant? - Vkook [Befejezett]

7.rész

Jungkook szemszöge :

Az ágyamhoz sétálva lehúztam róla a véres lepedőt. A könnyeim megállíthatatlanul ömlöttek szememből, elhomályosítva mindent. Tönkre tettem őt, s olyan dolgott tettem ami megbocsáthatatlan. Megerőszakoltam...... Őt aki irtózott még a házasságunktol is, őt aki megmondta, hogy sose fogja engedni, hogy domináljak felette. Szűz volt, én pedig erőszakkal elvettem ezt tőle....undorító vagyok. Azok az ütések, melyeket Namjoon adott, nem voltak elegek. Többet érdemlek tettem miatta! Tudom, hogy erre nincs bocsánat, és nem intézhetem el egy egyszerű bocsánat kéréssel, de vissza kell őt szereznem! Azt hiszem belészerettem, épp ezért nem mondhatok le róla, akkor sem ha a visszaszerzése akár évekbe tellik!
Már egy hete ki sem mozdultam a szobámból, csak az ágyamon ültem és azon gondolkodtam, hogy mit tehetnék. Tehetetlen idióta vagyok! Megbántottam és mégcsak arra se vagyok képes, hogy eléálljak, és a bocsánatáért esedezzek. Mégcsak a közelébe se tudok jutni! Egyszer elmentem, de annyi farkas vette körül az udvarukat is, hogy nem tudtam tul jutni rajtuk. Értem én, h féltik, de hogy a francba kérjek bocsánatot, ha nem engednek a közelébe?! Mindegy is... Ma ujra megprobálom!

~1 honap elteltével ~

A fűbe lapulva kúsztam előre. Egy bokor mögött bújtam el, s kezdtem szemlélni a környezetet. 6 farkas állt őrt az erdő mentén, három pedig az ajtoknál. Ha sikerült kijátszanom őket, eljuthatok az ajtóig, ott pedig könnyűszerrel verem le az ott álló bétákat. Huh oké, gyerünk Jungkook! Menni fog ez!
Gyorsan emberi alakomba változtam, majd elhelyeztem a csapdákat, melyeken eddig dolgoztam. A csapdák érzékelik,amint egy hozzájuk érnek, s rögtön összezárodnak, emelett pedig hangszigeteltek. Senki sem fogja hallani nyűszítésüket, vagy épp üvöltésüket. Szerencsére ez a hat alfa, nem az eszükről híresek szóval nem lesz esélyük észre venni a csapdát. Elhelyeztem két helyen, majd mindkettőben belehelyeztem egy telefont, melyre a hangomat vettem fel. Igazábol összevissza beszéltem, de a lényeg, hog, jól kivehető, hog az az én hangom. Hallani fognak, szóval biztos, hogy belefognak sétálni a csapdámba. Mivel tudják, hogy ez nem az első alkalom, hogy idejövök, és próbálok bemenni, így hamar el fogják hinni, hogy itt vagyok.
Visszaváltozva farkas alakomba, újra elbújtam egy bokor mögé, és vártam a megfelelő pillanatra. Nem kellett sokat várnom, mire ezek az idoták bekapták a csalit. Olyan hülyék, hogy még egyszerre is történt az elkapásuk. Mégis mit védenek ezek?! Hasztalanok! Mondjuk ez jól jön nekem, de én biztos, hogy nem alkalmaznám őket!
A fűben előrébb kúsztam, majd fülleimet hegyezve hallgattam, hogy mit beszélnek. Sajnos nem értertem, ezért úgy gondoltam, hogy egyszerűen csak leverem őket, majd bemegyek a házba. Ugyis csak akkor lesz nehéz, ha majd bent leszek. Namjoont nem fogom tudni olyan könnyen legyőzni, szóval örülök, ha ezeket a bétákat legyőzöm. De hogyan tegyem, hogy az ne keltsen hangzavart? Lehetetlen úgy bejutnom, hogy ezek a vonyítógépek ne szóljanak Namjoonéknak...... Mondjuk.... Mi van ha elcsalom őket? Akkor, majd messze innen elkapom őket, és senki sem fogja hallani! Igen-igen! Ez lesz a tervem! Ügyes vagy Jungkook! Most, hogy ezt megbeszéltem magammal, végbe viszem a tervem.

-Gyertek kapjatok el idiotááák! - kiáltottam, majd futni kezdtem.

Mint a hűseges pincsik, szaladtak utánam. Mikor úgy gondoltam, hogy elég messze vagyunk, megálltam, s szembe fordultam vele.

-Miért vagy itt állandóan?! Nem unod?! - kérdezte az egyik.

-Ha nem találkozhatnátok a szerelmetekkel, ti megunnátok az utána való koslatást?! - kérdeztem vissza felháborodva.

-Te basztad el! - vágta rá a másikuk.

-Tudom! - feleltem szomorúan. - Épp ezért akarok bocsánatot kérni! - néztem szemükbe kétségbeesetten.

-És ha ő ezt nem akarja hallani?- kérdezte felém lépdelve.

-Az nem számít! Akkor is bocsánatot kell kérnem! - mondtam határozottan.

-Támadj meg minket, mi majd úgy teszünk, mintha nagyon elláttad volna a bajunkat! Utána megprobálhatsz bemenni, de az, hogy sikerül-e, már nem a mi problémánk! - mondta, majd megállt előttem.

-Komolyan? - döbbentem meg.

Mindketten bólintottak, mire boldogan ugrálni kezdtem.

-Ne húzd az időt, te bolond! - nevetett fel a hátrébb lévő farkas.

-Mi a nevetek? - kérdeztem.

-Én Wei vagyok, ő pedig Lan! - mondta az előttem lévő fekete farkas.

-Köszönöm, az adósotok vagyok! - mondtam, majd bénán, de meghajoltam előttük.

-Na gyere! - mondta Wei, mire én neki ugrottam.

Hapargáltam és néhol megkarmoltam, majd Lanhoz ugráltam és vele is ugyan ezeket tettem.

-Miért bánsz ilyen gyengéden velünk? - kérdezte Lan morcosan. - Bocsáss meg Wei, de az ő nyomaiból, senki nem fogja elhinni, hogy tényleg verekedtünk! - mondtam majd Weihez lépve, neki ugrott.

Verekedni kezdek, ami végül játszásba torkollot. Véresek voltak, azonban akkor is boldogan bújtak egymáshoz. Elmosolyodva néztem rájuk, majd mégegyszer meghajoltam, s visszamentem a házhoz. Könnyűszerrel közelítettem meg az ajtót, melyet a lehető leghalkabban nyitottam ki. Halkan becsuktam magam után, majd az emelett felé. Nindzsákat megszégenyítő mozdulatokkal, mentem fel a lépcsőn, de arra nem számítottam, hogy Namjoon pont akkor jön ki a fürdőszobábol. Egy pillanat alatt leperdült előttem az életem.... Mármint leperdült volna, de rájöttem, hogy nincs is életem... No mindegy, akkor nincs mit vesztenem.

-Mi a faszt keresel itt?! - kérdezte idegesen.

-Kérlek, hadd kérjek bocsánatot tőle! Egy idióta voltam, tudom, de szeretem őt! - mondtam határozottan, de egyben kétségbeesetten.

-Van pofád eléállni, mindazok után?! - kérdezte dühösen.

-Tudom, hogy elbasztam, de kérlek had kérjek bocsánatot! - néztem rá kérlelően.

Namjoon felháborodva nézett szemeimbe, majd végig nézve rajtam bólintott.

-Egy feltétellel! - emelte fel mutatóujját.

Hevesen bólogattam a boldogságtól, mire Namjoon gúnyosan elvigyorodott. Majd elhagyta száját az a mondat, melytől kirázott a hideg, s előre félni kezdtem. Ha ezt túl élem, visszaszerzem Taehyungot!

Remélem tetszett! Köszönöm, hogy elolvastad!💜❤️
Bynie