Who is the dominant? - Vkook [Befejezett]

9.rész

Taehyung szemszöge:

Mocorgásra ébredtem fel, ezért felkaptam a fejem, s rögtön támadó pózt vettem fel. Azt hittem, hogy valaki bejött ide, de csak Jungkook ébredezett. Hozzá hajolva nyaltam meg arcát. Jungkool fáradtan nyitotta ki szemeit, majd meglepődve nézett engem.

-Gyere, változz vissza és mássz a hátamra! - mondtam neki, mire Jungkook követte is az utasításaimat.

Lassan mentem ki, jól körülnézve, hogy nincs-e itt valaki. Miután úgy véltem, hogy nincs a közelben senki, gyorsan futni kezdtem Jungkook falkájához. Már jó ideje futok, így messze járok a házamtól, ezért lelassítottam. Fáradtan sétáltam egy barlanghoz. Mivel már sötét van, nem biztonságos tovább mennem. Magam miatt nem félek, de nem tudom, hogy megtudnám-e védeni Jungkookot is, hogy ha oda kerülne a sor. A barlangba behúzódva, Jungkook lemászott rólam, majd lefeküdt a földre. Mellé másztam, hogy tudjam melegíteni a bundámmal, amit Jungkook hálás tekintettel jutalmazott. Amíg aludt lenyaldostam testéről a vért, hogy láthassam, pontosan mennyi seb is borítja. A nyakát nagyon megsebesítették, ahogy bordáinál is sok harapásnyom van, na meg tiszta lila folt szinte az egész hasa. Megsajnáltam... Nem kellett volna Namjoonnak ennyire bántania. Mégis hogy képzelték, hogy 10-en mennek rá?! Még jó, hogy Jungkook erős, így nem halt bele, de ha később érek oda, ő már halott lenne! Ezért még kapni fog Nam!

-Bo-bocsáss..megh..-suttogta Jungkook erőtlenül.

Nem válaszoltam, csupán hozzá bújtam. Nem akarok erről beszélni. Igaz, hogy megvédtem és visszaviszem a falkájához, hogy ellássák a sebeit, de ez nem azt jelenti, hogy meg is bocsátok. Elvette a szűzességemet....én nem akartam így elveszíteni... Nem is akartam elveszíteni! Domináns vagyok a picsába már! De... Aish... Most miatta nem érzem magam dominánsnak! Meggyalázott.... Én pedig nem tudtam semmit sem tenni ez ellen. Szánalmas vagyok! Már tudom, hogy mi lesz az ára, annak, hogy megbocsássak! Ha jól tudom, ő is mindég domináns volt eddig, szóval adja nekem a szűzességét! Így kvittek leszünk.
Egész este nem aludtam, mert féltem, hogy Namjoonék utánunk jöttek. Fennmaradtam, hogy tudjam védeni magunkat. Már dél körül járhatott, hisz a nap most járt a legmagasabban. Jungkookot felküszködtem a hátamra, majd újra utnak indultam. 3 napba telik odaérni, szóval még 2 napot kell kibirnom. Amilyen sérülései vannak, nem hiszem, hogy fel fog ébredni. Ugy döntöttem, hogy nem fogok pihenőt tartani, hanem végig futom ezt a 2 napot. Odafigyeltem arra, hogy Jungkook ne essen le rólam, majd gyors futásba kezdtem. A szél belekapott a bundámba, majd lágyan simogatta. Élveztem, hoygy akadály nélkül futhattam az erdőben. Rég volt már rá példa, hogy végig futottam volna napokat, de be kell valjam, nagyon jó érzés. Kissé elfáradtam, de nem törődtem vele. Mikor Jeon falkához értem, meg is láttam Jungkook egyik pincsikutyáját. Hozzá szaladva megmutattam neki Jungkookot.

-Mi történt vele?! - kérdezte dühösen.

"Elsőnek is mégegyszer felemeled a hangod velem szemben, átharapom a torkod!"
Mondtam halál nyugodt hangon, amire az alfa hátra lépett egyet, félelemmel a szemeiben.
"És én sem tudom, így találtam rá, de az én falkám nem látná el őt, szóval elhoztam nektek!"
Feleltem, majd hagytam, hogy levegye a hátamról.

Elég ha ennyit tud, nem akarom, hogy vita legyen a falkák között. Ennél nagyobb, ne legyen, mint ami eleve van. Visszaváltoztam emberi alakomban, s már úgy néztem rá.

-Köszönjük! Hogyan háláljuk meg? - kérdezte mosolyogva.

-Nem kell meghálálnotok! - válaszoltam érdektelenül.

-Te tényleg a legjobb feleség lesz! - mondta bodogan.

Mérgesen ránéztem, mire újra megijedt. Ch... Méghogy feleség! Mégcsak házasság sem lesz... Idióták!

-Neh menjh.. - hallottam meg Jungkook hangját.

Nem törődtem vele, csak hátat fordítottam neki, majd elindultam vissza a falkámhoz.

-Taehhyungh... Kérhlekh... - kérlelt erőtlenül, megragadva a kezem.

Morogva fordultam felé, majd lefejeltem. Jungkook eszméletlenül esett csicskása karjaiba.

-Most mi van? - néztem a fiúra, aki döbbenten nézett. - Fektessétek le, és lássátok el a sérüléseit. Egy ideig ne álljon lábra sem! - magyaráztam, mire megjelent Jin hyung.

-Mit csinált már ez az idióta?! - kérdezte felháborodva, de egyben aggódva.

-Az most mindegy, vigyétek, had menjek végre el! - mondtam feszülten.

-Dehogy mész! Innen látom, hogy milyen vékony vagy! Irány be a házamba, hogy adjak neked enni! Az erőt ad majd ahhoz, hogy haza bírj menni! - mondta ellentmondást nem tűrő hangon.

Sóhajtva mentem a házába, majd változtam vissza emberré.

-Hozzok ruhát! - mosolygott rám, majd felment az egyik szobába.

Egy szürke mackó nadrággal és egy fekete pólóval tért vissza. Ideadta, mire én fel is vettem azokat. Jin hyung a konyhába húzott, ahol az asztal már meg volt terítve. Eltáltott szájjal néztem a temérdek kaját. Ezt mindet egyedül akarta megenni?! Leültem az asztalhoz, majd megvártam, amíg leül ő is, és enni kezdtem. Isteni ételeket készített. Azt se tudtam, hogy melyikből egyik elsőnek. Degeszre ettem magam, majd majdnem legurultam a székről, olyan kerek lett a pocakom. Mellékállásban elmehetnék labdának. Ha most levágnám magam a földre, visszapattannék?.... Na majd kipróbálom. Segítettem Jin hyungnak elpakolni, és mosogatni, este lett mire végeztünk. Menni készültem mikor Jin hyung megragadta a kezem, majd szó szerint bedobott az egyik szobába.

-Nem hitted, hogy este, a sötétben megengedem, hogy visszamenj?! 3 napba telik mire odaérsz, szóval nem kell sietned! Pihend ki magad! Jóéjt! - hadarta el, majd becsapta az ajtot.

Döbbenten pislogva néztem utána. Ez most mi volt?! Eskü nyugdíjba megyek!
Morogva menetem a fürdőbe, majd levetkőzve álltam be a zuhany rózsa alá. Beállítottam, hogy jó forró víz jöjjön, majd lehunyt szemekkel élveztem, ahogy lemossa rólam, a mai nap mocskát. Az egyik tusfürdőt elvéve alaposan bekentem a testem, majd lemostam magamról. Tisztán léptem ki a zuhanyból, majd egy türölközőt megfogva végig töröltem a testem. Miután ezzel is megvoltam elvettem egy köntöst, majd bebújtam az ágyba. Sóhajtva hunytam le a szemem, s merültem álomba.

-TAEHYUNG NEM TU.. - nyitott be nagy hévvel valaki.

Morogva nyitottam ki s szemem, majd néztem gyilkos szemekkel az illetőre, aki kiabálni mert kora reggel.

-Bocsánat....csak Jungkookot nem találtuk, de már értem miért! - mondta zavartan, majd mellém tekintett.

Meglepődve vettem észre, hogy Jungkook mellettem alszik. Mikor jött be? Miért nem vettem észre, hogy bemászott mellém?! Dühösen akartam kimászni az ágyból, de Jungkook felém fordulva magához ölelt. Megpróbáltam leszedni magamról karját, de nem ment. Hogy lehet ilyen erős?! Na nem baj, majd én is megverem és, majd akkor nem lesz ereje bemászkálni más ágyába!!.

Remélem tetszet! Köszönöm, hogy elolvastad! 💜❤️
Bynie