Who is the dominant? - Vkook [Befejezett]

17.rész

( WARNING ! EZ A RÉSZ 18+-OS TARTALMAT TARTALMAZ AKI NEM BIRJA ETTŐL A JELTŐL ♡♡♡ NE OLVASSA TOVÁBB )

Az esküvő napja egyre közeledett , Taeve pedig sokkal közelebb kerültünk egymáshoz. Megengedi hogy megcsókoljam, ölelgessem és cirogassam. Nem tudom hogy mi ütött belé, de nagyon tetszik. Midennap kihasználok minden lehetőséget, hogy vele legyek. Igaz, hogy gyakran jár haza a falkájához, de ahhoz képest sokat van itt is.
Ma is épp tévézük ,Tae pedig az ölemben foglal helyet. A derekát, és a hasát simogatom, amire szintemár dorombolva válaszol. Nagyon élvezem ezt a helyzetet, emiatt nem is gondoltam arra, hogy abba hagyom a kényeztetését .

- Jungkook, gyere segíts kicsit! - lépett be a szobába Jin hyung.

-Jövök...- sóhajtottam kedvtelenül.

Nem akarom itt hagyni Taet ....

- Ne menj... - nézett fel rám Tae könyöröge ,s megszorította kezemet, mely a pocakján foglalt helyet.

- Mennem kell segíteni angyalom....- simítottam arcára.

Tae kézségesen simult bele tenyerembe, miközben őzike szemeket meresztett rám. Összeszorult a szívem a gondolatra ,hogy itt kell hagynom őt mégha csak pár percről is van szó.

-Nem, nem kell! - rázta meg fejét hisztisen.

-Jó akkor Romeo te maradsz, Namjoon te jössz! - forgatta meg szemét Jin hyung.

-Köszi, hyung, de el ne ásd megint! - kiáltottam utánuk.

Tae boldogan bújt mellkasomhoz, s hunyta le szemeit. Elmosolyodva öleltem át hátát, s pusziltam hajába.
Tényleg egyre jobban zavar össze ezzekkel a tetteivel, de nem akarom megemlíteni neki, mert félek, hogy eltávolodna, azt pedig nagyon nem akarom.

- Jeon...- nyüszörgött Tae.

- Mi az kisangyal? - kérdeztem a hátát simogatva.

- Vigyél fel az ágyamba ! - parancsolta fáradt hangon.

Kuncogva vettem fel mennyasszonyi pózba, majd indultam meg vele az itteni szobája felé. Amint lehelyeztem az ágyra Tae már aludt is. Mosolyogva adtam egy csókot a homlokára ,majd halkan kiosontam a szobából. A konyhába siettem, döbbenten néztem ahogy Namjoon a földön fekszik, Jin hyung pedig épp ütni készült egy serpenyővel. Nevetve szedtem le Namjoonrol, a felbőszült Jin hyungot.

-Mégis mi bajotok van már megint? - forgattam meg szememet.

- Nem egyeznek a terveink! - rántotta meg Jin hyung a vállát.

- Emiatt akartad kinyírni?! Újra?! - nevettem fel.

Namjoon nagy nehezen feltápászkodott a földről, majd dühösen kicaplatott a konyhából.

-Min vesztetek össze? - kérdeztem átölelve hyungot.

- Csak nem értjük egymás érvelését! Mindegy is, megcsináltam a meghívókat az esküvőre. - bontakozott ki ölelésemből, s az ebédlő asztalhoz ment. - Minden falka, minden tagját meghívjuk, igaz? - fordult felém kérdőn.

-Persze! - bólintottam.

-Izgulsz? - nézett rám mosolyogva hyung.

Lehajtott fejjel bólintottam, s elpirultam, ami tőlem nagyon szokatlan. Hyung is meglepődött arccal nézett engem, majd oriási mosollyal ugrott a nyakamba.

- Végre felnőttél! - nézett szemeimbe, tekintetében pedig színtiszta boldogság volt.

Épp ezért ő a családom. Sokkal jobban tud örülni a boldogságomnak, mint én magam. Bár igaz, hogy jelenleg nem lehet boldogabb nálam!