Who is the dominant? - Vkook [Befejezett]

24.rész

[WARNING : AKINEK GYENGE AZ IDEGZETE, NE OLVASSA ETTŐL A JELTŐL ****** , UGYAN EZ A JEL FOGJA JELÖLNI A BEFEJEZTÉT IS! ]

Taehyung szemszöge:

Az idő egyre gyorsabban telt. A hasam kerekebb és kerekebb lett a napok teltével. A hasam csak ritkán görcsölt, de a hátam és a lábaim borzalmasan fáj. Nem is értem a nők hogy bírják ezt....Most vagyok a 8. hónap közepe felé. Még kb fél hónapom van, aztán szülni fogok. Borzalmasan félek... Azt olvastam, hogy a szülés nehéz, és fájdalmas. Bár nekem császármetszéses szülésem lesz, de nem hiszem, hogy az kevésbé fájdalmas.....aish...

-Kicsim nem vagy éhes? - fordult felém Jungkook az ágyban.

-Kissé az vagyok... - gondolkodtam el.

-Akkor gyere, az ebéd már kész! - mosolyodott el, majd felém indult, s fel kapott a karjaiba.

-Szívem, már nehéz vagyok! - kuncogtam, de hozzá bújtam.

-Dehogy vagy nehéz! - felelte felháborodva.

Kuncogva ráztam meg a fejem.

-Na a kis mama is megjött, mostmár ehetünk! - vigyorgott Krystal.

-Hey! - morogtam. -Nem vagyok kis mama! - dünnyögtem.

-Ne légy méregzsák kicsim! - adott egy cuppanós puszit az arcomra Kook.

-Nem vagyok méregzsák! - kiáltottam rá.

-Igazad van kicsim, bocsáss meg! - válaszolta kiskutya szemekkel.

Megforgattam szemeimet, s morogva kezdtem enni.

-Hogy vannak a picik? - nézett rám Namjoon mosolyogva.

-Box zsáknak hisznek... - morogtam válaszul.

Mindannyian felnevettek, míg Kook tenyerét hasamra vezette. Az evés befejeztével visszacsoszogtam a szobámba. Kookot kizártam a szobánkból, én pedig bebújtam az ágyba. Valamiért dühös vagyok. Nem értem miért, de attól még dühös vagyok, és az is maradok! Ezt mind Kookon fogom levezetni ha mellettem lesz, ezért elzárom magamtól. Nem igazán tudom mikor, de elaludtam Kook párnáját ölelgetve.

~1 hét elteltével~

Írtózatos fájdalomra ébredtem fel. Kook ma se aludt mellettem, így nem volt kinek szólnom. Mindegy is, majd elmúlik! Biztos csak egy újabb görcs.... Azonban a fájdalom percek múlva sem múlt. Egyre jobban fájt, én pedig nem tudtam mit tegyek. Szemeimben könnyek gyűltek, míg fogaimat összeszorítva simogattam hasam.

-Kérlek kicsikéim, hagyjátok abba! - sírtam fel hangosan.

Krystal mintha megérezte volna, berontott a szobába.

-Készülj fel Tae, jön a baba! - mondta mosolyogva, ám mosolya erőltetett volt, s aggodalomról árulkodott.

Hogy mi?! Jön a baba?! De hisz még korai nem?!

-Hogy mi?! - sikítottam fel egy újabb fájdalmas összehúzódásnál.

-Basszameg, gyorsan át kell vinni téged a másik szobába...Jungkoook! -kiáltotta mire párom meg is jelent az ajtóban. - Segítened kell levezetni a szülést! Azonban elsőnek hozd utánam Taet! Mindenképp egyenletesnek kell lennie annak amin fekszik! - mondta, majd miután Kook felkapott ölébe, s átvitt a szobába, melybe Krystal vezette, s lefektetett az ágyra.

Krystal előkapott egy ollót, s elkezdte szétvágni a pólóm.

-Kook! - nyúltam felé.