Who is the dominant? - Vkook [Befejezett]

21.rész

Nem tudom, hogy mi a francot kellene tennünk! San már másnap eljött hozzánk, de ő se talált semmit. Egy hete vizsgálgatják Taet, de semmire se jutnak. Tae hasa pedig egyre kissebb....félő, hogy elveszítettük a babát...pedig annyira vigyáztunk rá! Mi történhetett?! Ebben biztos benne van valaki keze, hisz a gyerek nem tünik el magától! Azonban nem tudom, hogy ki lehet az... Mindenkit meggyanúsítottam, de rájöttem, hogy egyikük se tenne ilyesmit. Itt mindenki megszerette Taet, ezért senki nem bántaná, de akkor hol a faszomba van a gyermekem?! Nem halhatott meg.....

-Jungkook.....- lépett hozzám Tae póló nélkül.

Elsápadva néztem hasára. Újra lapos. Nem! Ez nem lehet igaz!
Hangosan felzokogtam, majd térdeimre esve magamhoz öleltem Tae hasát.

-Sajnálom... nem figyeltem rátok eléggé!... - zokogtam keservesen.

-Ez...ezh nhem a te hibád....- válaszolta szipogva.

-Tae! - szaladt felénk San. - Te még most is terhes vagy! A terhességi teszt amit tegnap csináltattam veled, azt mutatja, hogy még most is benned van a gyermek! - lihegte, mire Taevel elsápadva néztünk egymásra.

Felpattantam a földről, s megragadtam San kezét.

-De a hasa lapos! Hogy lehetne benne a gyermek?! - kérdeztem összezavarodva, ám egyben kétségbeesetten.

Kérlek Istenem, legyen igaza! Nem veszíthetem el a gyermekemet!

-Én sem tudom, hogy mi folyik itt, de a teszt pozitív! Ha szeretnétek megpróbálhatjuk újra! - nézett ránk San.

-Rendben! - bólintott Tae határozottan.

Taevel átszaladtunk a orvosi házba, Tae pedig rögtön ment a mosdóba, hogy megcsinálhassa a tesztet, melyet San a kezébe nyomott. Feszülten sétálgattam fel-alá, várva hogy mikor jön már ki Tae a mosdóból. Szinte az összes körmömet lerágtam, mire Tae könnyezve lépett ki a fürdőből.

-Pozitív... - nézett rám sápadtan.

Meghökkenve néztem Sanra, majd Taere. A vigyorom fülemig szaladt, majd Taehez lépve szorosan magamhoz öleltem.

-Köszönöm! - ismételgettem sírva.

-Szeretlek! - csókolt meg Tae.

Elérzékenyülve kaptam fel ölembe. Ez az egyetlen szócska úgy megdobogtatta a szívemet, hogy nem bírtam visszafogni magam.

-Én is szeretlek életem! - puszilgattam arcát, ahol csak érte.

-Már csak ki kellene találnunk, hogy mi okozza azt, hogy a gyermek nem látszik a monitoron, és Tae hasa is lapos..... - gondolkodott San hangosan.

-Nem lehet, hogy valami boszorkány áll emögött? - néztem rá kérdőn, Tae le nem rakva az ölemből.

Amikor Tae észre vette, hogy nem tervezem lerakni, átkulcsolta lábait derekamon.

-Nem tudom....hallottam már boszorkányokról, de sose találkoztam eggyel sem...lehet, hogy nem is léteznek.... -felelte San aggódva.

-Ugyan..ha farkasok léteznek akkor boszorkányok is! - rántott vállat Tae.

-Igaza van! - értettem vele eggyet.

-De hol találunk egyet? - nézett ránk San, oldalán Jin hyunggal.

-Valahol biztos van legalább egy! - forgattam meg szememet.