"Time Stop" | Marvel Ff. |

4. fejezet

Néhány órával később belépett a szobámba az öcsém.

-Szia! - ölelte át a rég nem látott öcsémet. - Hiányoztál ám! Hallod! - mosolyogtam.
- Jó ilyennek látni téged! - mosolygott. Nem láttam rajta egy kis jelét sem, hogy szomorú lenne a miatt, hogy lehet...
-Milyennek? - kérdeztem vissza.
-Bizakidónak. - mintha csak egy filmből vette volna ezt a mondatot. - Nem vagy olyan sápadt, mint legutóbb, és mintha híztak is volna kicsit.
- Héj! - nevettem fel hangosan. - Én is örülök, hogy látlak Ron. És mizu otthon?
- Semmi különös. De Liam kérte, hogy ezt adjam át. - felém nyújtott egy borítékot. De én ahelyett, hogy elolvastam volna, csak félre tettem. Ron megrökönyödve nézett rám.
-Mi van? Majd később elolvasom.
- De... Hiányzol neki. Hidd el, törődik veled. Örülj neki.
- Örülök persze, de nem akarok neki csalódást okozni, ha... - elfogadtam, hogy lehet nekem már nincs sok az utamból, mégis sosem mondtam ki. - Anya mondta a Stark-programot ugye? - próbáltam terelni a témát.
- Igen.
- És hiszel benne, hogy sikerülhet?
- Számit az?
- Persze. Mert ha nem úgy állsz neki valaminek, hogy hiszel is benne, hogy sikerülhet, akkor felesleges nekikezdened. - elmosolyodtam. De közben már máson járt az eszem. Eszembe jutott, hogy nem is biztos, hogy vekerülök egyáltalán a programba. Vagy, hogy végzetes lehet a műtét. És akkor csak megfosztom magam a további 3 hónaptól.
A gondolataimból az öcsém rángatott vissza.
- Figyelj Paris. Szerintem sikerülni fog, mert sikerülnie kell. Ennyi. Te vagy a legerősebb lány, akit csak ismerek. - azzal egy puszit nyomott az arcomra és elment. De az ajtóból még egy szóra visszafordult.
- De olvasd ám el a levelet! Holnap jövök a válaszért. - kacsintott, majd becsukta az ajtót.
Megint kezembe vettem az újságot, amiben "A Cikk" volt. De nem bírtam sokáig. Fúrdalt a kíváncsiság, hogy pontosan mi is állhat abban a levélben. Odanyúltam az asztalra ahová az imént tettem. Magam elé vettem a borítékot, majd néhány másodpercig csak bámultam azt. Végül kinyitottam. Ez állt benne:
"Kedves Paris Addison "Addy"!
Nem tudom, hogy észre vetted e, de egy ideje már figyeltek. Ugyan egyértelmű, hogy nincsen nálad semmi esélyem, azért gondoltam egy próbát megér. Viszont pár hónapja eltűntél. Nem tudtam, hogy mi történt, és senki nem akart felvilágosítani. Megijedtem. Aztán gondoltam beszélek az öcséddel. O sem mondott semmi konkrétat, viszont azt már legalább tudom, hogy jól vagy." - hát az azért nem mondanám egészen... - "Úgy gondoltam, talán nem túl hülye ötlet, ha írok Neked. Remélem eljut hozzád ez a levél.
Üdv: Liam P.
UI.: Kérlek néhány mondatban válaszolj.
Nem vártam magamtól, de egészen meghatódtam. Ronnak nem mondtam teljesen igazat. Őszintén szólva engem is érdekelt a szomszéd srác, Liam. Ez volt a legjobb, akarom mondani második legjobb dolog, ami az elmúlt hónapokban történt velem. Az első természetesen az esélyes gyógyulás volt.