"Time Stop" | Marvel Ff. |

17. fejezet

Remegtem a félelemtől, ahogy hallgattam az ügynök beszédét. Azóta nem érezte ilyet, amióta megtudtam, hogy beteg vagyok.
-És - kérdeztem remegő hangon. - nekem miért kellett lemennem. Úgy vettem észre, hogy Tony nem tudta, és nem is örült neki. - vontam kérdőre Romanoffot.
-Én kértem Wandát, hogy hívjon ide. De akkor még nem tudtam, hogy ennyit tudsz. Őszintén szólva nem lepődtem meg Stark viselkedésén. Tagadja, de szerintem egyértelmű, hogy megkedvelt, és nem fogja kockára tenni az életed. Az meg, hogy szerinte különleges vagy, csak ront az helyzeten.
Kopogtak az ajtón. Tony lépett be a szobába.
-Szia Tony. Miben segíthetünk? - kérdezte kedves hangon a vöröske a Vasembert. De az a kérdést figyelmen kívül hagyva azonnal hozzám fordult.
- Paris gyere! Azonnal neki kell állnunk. - mondta izgatottan, amitől még jobban megijedtem, mint az imént.
-De.. De nem úgy volt, hogy csak holnap állunk neki a procedúrának? - kérdeztem vissza, de közben engedelmesen követtem a férfit. Még hátra néztem Natashára, aki csak bólintott, hogy nyugodtan menjek Starkkal.
Egy néhány emelettel lejjebb lévő laboratóriumhoz hasonlító terembe vezetett. Olyan volt, mint egy műtő, de sokkal modernebb, mint a normál kórházakban.
Odalépett egy hatalmas táblához, ami mint kiderült egy óriás monitor volt. Megnyitott egy mappát, majd felém fordult, és magyarázni kezdett.
-A vizsgálatok eredménye... Hát ..- kezdte bizonytalanul. - nem éppen olyan eredményt adtam, amire számítottam. - azt hittem, elfelejtek levegőt is venni, annyira megrémültem. - De aggodalomra semmi ok, mindenesetre neked.
-De a műtét meg lesz? - kérdeztem hirtelen.
-Persze. Persze. Csak sokkal hamarabb, mint terveztük. - a táblára mutatott, és arról kezdett magyarázni. - Látod ezt itt? - bólintottam. - Ez itt maga a betegség a csontjaidon. Ezt kell innen eltávolítani, és kicserélni egy egészségesre. Ezen kívül a tervek szerint ide - most egy másik részre mutatott - fogunk berakni egy kis vibránium lapot. - felemelt egy kis üveg dobozt a mellettünk lévő asztalról. - Ez lenne az. - mutatta büszkén a legújabb találmányát. Csodálkozva néztem. - Szóval délután megcsináljuk a műtétet. - mondta ki hirtelen, amitől azt hittem elájulok.
-I-Ilyen hamar? Nem úgy volt...
-Muszáj megcsinálni. Ez a lényeg. A szervezeted hirtelen, a szokásosnál hamarabb kezdett romlani. Ezért kell sürgősen a műtét.
-Különben visszacsinálhatatlan lesz, és biztosan meghalok. Ugye? - attól, hogy ezt kimondtam, Tonynak egy könnycsepp gördült le az arcán. Ettől megrémültem.
-Hát így is mondhatjuk. Mondjuk én ezt így nem akartam kimondani, de már mindegy. - úgy csinált, mintha ügyködne valamit a gépem. De láttam rajta, hogy csak nem akarja nekem mutatni, hogy mennyire aggódik. De én igazából nem féltem. Sőt. Erősebbnek éreztem magam, mint valaha. Küzdeni akartam, és segíteni Steve-nek és Natashának. - Van két órád a műtétig. Beszélj azokkal, akikkel csak akarsz, hátha valami nem jól sülne el. - felelte még utolsónak Stark.