Egy betegség, egy csapat, és egy probléma, ami fenekestül felforgatja Paris életét.
A story a 6. fejezet körül kezd izgalmassá válni, de addig se hagyd ki, hogy értsd a teljes történetet! 🖤
Olvasd el ha érdekel! 😘
A story nem követi az MCU cs...
Pepper, a titkárnőm odalépett hozzám. -Tony, van egy új jelentkező a programba. Elég ígéretesnek tűnik. - nyújtott felém egy papír lapot a nő. -De már elfogyott a keret! - néztem szigorúan. De azért egy pillantást vetettem a kezemben lévő lapra. -Csak 16 éves. - mondta könnyes szemmel Pepper. -Attól még nem fér bele. - így is már vagy egy vagyonba került ez a program, és bár Bruce sikert ígért, őszintén nem voltam ebben teljesen biztos. - De meggondolom. Meglátom, mit tehetek. A nő bizakodóan nézett rám. Láttam rajta, hogy tényleg meg szeretné adni ennek a lánynak az esélyt. - Kicsit egyedül szeretnék lenni. -mondtam, majd az irodám felé indultam. Bezártam magam mögött az ajtót. Megfordultam, és nekitámaszkodtam. Majd körülnéztem az irodámban. Középen egy bőr székes asztal állt, alatta egy fantasztikus szőnyeg. A szekrény mellett vetítő táblák és egy könyvespolc. Nem panaszkodhattam. A hatalmas, panoráma ablakok egyenesen a városra néztek. Fantasztikus látvány volt.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Nem csak a pénztárcámat, hanem a lelkemet is megviselte ez az egész. Látni ennyi beteg embert, akiknek a mi találmányunkon múlott az élete. És a tudat, hogy akin nem tudok segíteni, az biztosan meghal. A kezembe vettem egy pohár bort. Ugyan gyerekem nincs, mégis mintha megszólalt volna bennem valami, hogy segítsek annak a lánynak. Hogy is hívták? Ja már emlékszem. Paris. Néhány percig csöndben álltam. Bámultam ki az ablakon. Nem mondtam semmit, csak álltam. Majd kopogtak. -Tessék! - Kiabáltam ki. Pepper volt az. -Tony! Döntöttél a lány ügyében? - kérdezte bizakodva. -Igen. - mondtam halkan. Letettem a poharat az asztalra, majd a titkárnő felé fordultam. -Igen, döntöttem. A nő olyan izgatottan nézett rám, mintha dolgozatot osztanék egy iskolában, és ő lenne a diák, aki már irtó kíváncsi a dogája eredményére. -És? -Kérem közölje a jó hírt a családdal! - megköszörültem a torkom. Kissé érzéketlenül mondtam ezt a néhány szót, mert próbáltam tényleg annak látszani. -Igazán jó ember vagy Tony! - Pepper az íróasztal felé fordult, és már gépelte is be a jó hírt hozó levelet. - De azt tudod, hogy ez nem biztosíték rá, hogy túléli! Ugye? -Persze. - bólintott. - De már akkor is kapott egy esélyt.
