"Time Stop" | Marvel Ff. |

34. fejezet

~Paris szemszöge~

Napjainkban...

Odalépett hozzám valaki. Először észre sem vettem, de megszólított.
- Szia Addy. Rég láttalak. - mondta a nő.
- Honnan tudtad, hogy itt leszek? - kérdeztem bátortalanul, bár sejtettem, hogy véletlen, hogy ő is pont itt volt.
- Nem tudtam. Csak... Tudod két éve keresünk téged. És most úgy éreztem, hogy ki kell szabadulnom abból az őrületből. És tessék.
- Nem kéne itt lennem... Csak hát máshogy alakult. - most néztem föl a váratlan vendégre. Wanda Maximoff állt előttem. Örültem neki, hogy látom, bár féltem, hogy bajba kerülhetek.
- Mást vártam. - mondtam ki halkan.
- És mégis kit? - kérdezte idegesen a lány.
- Egy barátot. Régen találkoztunk, és most gondoltam, hogy ...
- Mi is a barátaid voltunk. De hozzánk mégsem jöttél vissza már vagy két éve.
- Nem szabadott. De hidd el, akartam. És nem telt el úgy nap, hogy ne gondoltam volna rátok.
- És mégis ki tiltotta meg? - láttam Wandán, hogy ideges, de közben félt is.
- Az élet. - feleltem halkan. - Így alakult. Nemsokára megoldódik minden. Csak adjatok időt. Kérlek Wanda! - könyörögtem könnyes szemmel a lánynak.
- Két hónap. De ha ennyi idő alatt nem változik semmi, akkor visszajössz, és együtt csináljuk. Emellett pedig vállalod a következményeket.
- Rendben. - nem is kellett mondanom, Wanda magától magamra hagyott.
Ültem a padon, és gondolkodtam az előbbi beszélgetésen. Még csak most fogtam föl igazán, hogy milyen kockázatot is vállaltam. Most először nem éreztem magam elég erősnek ahhoz, hogy kiderítsem az igazságot.
Leült mellém Bucky. Átölelte a vállam, azt hiszem láttam, hogy sírtam. Hazudtam Wandának abban, hogy egy baráttal találkozom. De ettől most úgy éreztem, hogy Barnes tényleg az. Egy barát. Könnyes szemekkel néztem rá.
- Akkor mond. Mit is akarsz?
- Segíteni. De tényleg. Számíthatsz rám. Steve barátja vagyok, és ha jól tudom te is. Bízz bennem. Kérlek. - őszintének tűnt. Nem éreztem azt, mint azelőtt, nem féltem tőle.
- Oké. Hol kezdjük? - kérdeztem hirtelen.
- Kérlek avass be. Hol tartasz?
- Ott, hogy te ötleted meg. - elsütöttem a szemem. - Sajnos többet nem tudok egyenlőre.
- Segítek. De csak hogy tudd. Veszélyes lesz.
- Akkor kérlek taníts. Harcolni. Lőni. - izgatott lettem. Úgy éreztem, Bucky mellett lehetek valaki.