"Time Stop" | Marvel Ff. |

18. fejezet

  Úgy mentem vissza a szobámba, mintha részeg lettem volna. Nem tudtam koncentrálni, többször meg is kellett kapaszkodnom a falban, hogy ne essek el. Félelmetes volt, hogy lehet, utolsó lépteimet teszem. De nem! Küzdeni fogok, és túl fogom élni a műtétet.
Rogers jött szembe a folyosón. Szerintem látta rajtam, hogy rosszul vagyok, mert megkérdeze, hogy segítsen e.
-Nem. - feleltem határozottan. De ő mégis bekísért a szobámba. Leültem az ágyamra, ő pedig azt hittem, hogy távozik, de nem tette. Ott maradt, és leült velem szemben egy székre.
-Olvastam a leveled. - mondta kedvesen.
-Hát reméltem. - feleltem csöppet bunkó hangsúllyal. - És? Mit mondasz?
-Mit kéne?
-Bármit. A véleményed. Szidhatsz. Vagy bármi más! - mondtam neki indulatosan.
-Nem foglak. - felelte még mindig végtelenül nyugodt hangon. - Teljesen megértem, hogy ha nem akarsz tőlem semmit, végül is 10 évvel vagyok nálad idősebb. Vagyis csaj a gyakorlatban.
-De... - nem tudtam erre mit mondjak. Erre Steve végig simította a kezem.
-Nem lesz semmi baj. Beszéltem Starkkal, és azt mondta, hogy mindent kézben tart. Ne aggódj! - ebben a pillanatban viszont én nem a műtét miatt aggódtam. Hanem a miatt, hogy mi is lesz ebből az egészből, ami köztünk van.
-Steve! Mi lesz ebből? Nem a műtétből. Hanem ebből a helyzetből? Ez már jól nem sülhet el. - mondtam ki neki végül, amire ő csak mosolygott.
-Sok mindet láttam már. Nem fogok ennyitől visszariadni. És ha te nem akarod, akkor azt is tiszteletben tartom. - örültem, hogy ezt mondta. Mintha egy kő esett volna le a szívemről, hogy ezzel lezártuk a dolgot.
-És mi lesz Bucky-val? - tettem fel a következő kérdést félénken.
-Tehát Nat elmondta. - jegyezte meg halkan.
-Igen. De már így is többet tudok mint kéne, szóval most már nem hagyhattok ki engem sem. Segíteni akarok Steve! Nem csak végignézni, ahogy szenvedsz! - mondtam teljesen őszintén a Kapitánynak. Erre ő felnézett rám, de úgy, mint egy kisfiú.
-Ő nem tett semmi rosszat. Csak a Hydra. És ez az, amit a többiek nem értenek. Ők nem ismerik Barnest. Csak azt, akit a Hydra csinált belőle. Az pedig tényleg rossz. Ezért kell megmenteni. - a jobb térdemre tette a kezét. - És ha már ennyit tudsz, segítesz?
- Hogyan tudnék? Harcolni nem tudok, szuper képességem nincs. Csak akadályoznék mindenkit.
-Várd ki a végét. Ha Starknak igaza van, akkor nagy hasznunkra lehetsz. - mosolygott. Ettől egy kicsit megnyugodtam.
- Rendben. De most menj kérlek. Beszélni szeretnék anyukámmal. - bólintott, majd egy puszit nyomott a homlokomra, amitől elvörösödtem. Majd kiment a szobából.
A telefonomért nyúltam. Csörgetni kezdtem anyukámat. De nem vette fel. Szomorú lettem, és féltem, hogy nem beszélhetek vele. Szóval írtam neki. Leírtam, hogy mennyire szeretem, és mennyire hiányoznak Ronnal.
Majd hátra dőltem az ágyamon, és elmelyültem a gondolataimban. Egy ötlet villant fel az agyamban: mi lenne, ha leirnék mindent, amit tudniuk kell az embereknek, ha nem élném túl. Amolyan legsötétebb titkok. Csak mondjuk nem voltak annyira sötétek. Például, hogy kicsit tényleg kedvelem Liamet. Meg ilyenek. Így is tettem.
Nagyon gyorsan eltelt az a két óra. Szinte észre sem vettem, csak akkor eszméltem fel, amikor Tony lépett be a szobámba, hogy ideje menni. Vettem egy nagy levegőt, és elindultam.
Ugyan abban a műtőben voltunk, mint néhány órával az előtt. Kaptam egy fehér hálóinget, amit át is vettem. Azt a karomat, amelyikben a rák volt, megjelölték. Aztán egy asztalra kellett feküdnöm, ahol az operációt végezték. Úgy dobogott a szívem, mintha ki akart volna ugrani a helyéről. Hirtelen valaki megfogta a kezemet. Steve volt az. Nagyon meglepődtem, hogy ő is itt volt.
-Kezdhetjük Addy? - kérdezte Stark. Bólintottam, és úgy szorítottam a Kapitány kezét, ahogy csak bírtam.
-Félsz? - kérdezte kedvesen. Én csak zavartan néztem rá, mert nem tudtam, hogy bevalljam e neki, hogy nagyon. De ő megérezte az igazat. - Hidd el, nem kell.
Megláttam az egyik asztalnál Bannert. Előtte még nem találkoztam vele. Tony bemutatta őt. Megnyugtató volt, hogy Amerika egyik legjobb orvosa fog megműteni.
Egy maszkot tettek az arcomra, és a benne lévő gáztól néhány másodperc múlva el is aludtam.

  Köszönöm szépen a 200 megtekintést és a sok-sok ⭐ot!
Pussz! 😘🖤