A lábaim remegtek. Nem kaptam levegőt. Ezt Steve észre is vette, rángatni kezdte a kezemet, mondván, most nem kell ott lennem tovább. De én nem mozdultam. A lábaim a földbe gyökereztek, és hatalmába kerített a sírógörcs.
Térdre estem, és megfogtam a kezét. Hideg volt, nagyon hideg. Körülöttem minden véres volt. Az emberek kiabáltak, nekem is mondtak valamit, de nem hallottam meg. Kapkodtam a levegőt, de aztán végül elájultam.
1 órával később...
A szobámban tértem magamhoz. Kiizadtam, de közben rázott a hideg. Azt hittem, hogy csak egy szörnyű lázálom volt, és az öcsém teljesen jól van. Kezembe vettem a telefonom.
"Új üzenet érkezett: Anya"
Akkor tudtam, hogy valóság. És amit láttam, az tényleg megtörtént. Kapkodva nyitottam meg.
" Szia Kicsim.
Ron bemegy hozzád. De nem tudtam elkísérni, ezért kérlek menj elé a bejárathoz.
Puszi: Anya"
Újra rámjött a sírás. Úgy éreztem, hogy az egész az én hibám, és én csesztem el mindent. Ha nem arra koncentrálok, hogy a saját hulyeségeimet rendezgessem, akkor ez az egész nem történt volna meg. Az életem értelmét vesztette. Abban a pillanatban úgy éreztem, hogy nem érdemlem meg, hogy éljek.
Belépett a szobába Natasha.
- Szia. Hogy érted magad? - kérdezte együttérzően.
- Szerinted hogy érzem magam az után, hogy meghalt az öcsém? - kérdeztem vissza indulatosan.
- Nagyon sajnálom, de...- nem engedtem, hogy végigmondja.
- Mi az, hogy de? A kifogások nem hozzák vissza Ront. Szóval csak terelnéd a felelősséget. - életemben először kiabáltam azokkal az emberekkel, akiknek végül is az életemet köszönhetem. Tudtam, az életem már sosem lesz olyan, mint régen, de most még ez is? Fogalmam sem volt, hogy mit tegyek.
Délután találkoztam anyukámmal. Megkértem, hogy ne a Toronyban találkozzunk, hanem abban a parkban, ahol a minap beszélgettem Bucky-val.
Sírva öleltem át a nőt.
- Nem te tehetsz róla. - kezdte anyukám. Közben elsimított egy hajtincset az arcom elől.
- De. Ha felveszem a telefont... Vagy jobban figyeltem volna...- kapkodva vettem a levegőt, miközben ezeket a szavakat mondtam.
- Cssss! - csitított le anya. - Ezzel csak felemészted magad Paris. Szóval nyugodj meg.
- De még azt sem tudom, hogy ki volt. Legalább ha...
- Felejtsd el, hogy kideríted. Az a rendőrség dolga. Nem a tiéd. És ... - ezt már anyukám is könnyek között mondta. - nekem már csak te maradtál. Nem veszíthetlek el téged is!
Visszamentem a Toronyba. Az emberek hozzám akartak szólni. Odajöttek hozzám, gondolom, hogy részvétet nyilvánítsanak. De nem értékelt. Zihálva csak arra koncentráltam, hogy feljussak a szobámba, és elzárkózzak a világ elől.
أنت تقرأ
"Time Stop" | Marvel Ff. |
أدب الهواةEgy betegség, egy csapat, és egy probléma, ami fenekestül felforgatja Paris életét. A story a 6. fejezet körül kezd izgalmassá válni, de addig se hagyd ki, hogy értsd a teljes történetet! 🖤 Olvasd el ha érdekel! 😘 A story nem követi az MCU cs...
