"Time Stop" | Marvel Ff. |

22. fejezet

Másnap épp a reggeliből tértem vissza, amikor a szobámban észre vettem egy újabb levelet. Azt hittem, hogy Ron küldte be Tonyval.
A borítékra megint a nevem volt írva, viszont a Kapitány kézírásával.
Meglepett a dolog, de azért kíváncsi is voltam, így hát kinyitottam. A levéllel a kezemben huppantam az ágyamra. Óvatosan felbontottam a levelet.
"Kedves Paris!
Úgy gondoltam, hogy most én jövök a levél írással. Így hát ilyen formában mondom most el neked a következőket.
Mindenképpen fontosnak érzem letiztázni, hogy nekem te egy nagyon fontos ember vagy az életemben. Tudomásul vettem a kérésed, tehát nem foglak üldözni az érzéseimmel. De szerintem fontos, hogy tudd, én nagyon szeretlek, és rám mindig számíthatsz.
Üdv: Amerika Kapitány"
A levél elolvasása nélkül is tudtam, hogy mi is lesz a papírra írva. De Steve mondataitól hirtelen teljesen máshogy kezdtem érezni a helyzetet. Ez előtt még egy fiú sem volt velem ennyire őszinte, ha az érzéseiről volt szó. Épp ezért úgy éreztem, hogy most azonnal találkoznom kell Rogerssel.
El is kezdtem keresni a közel 100 emelet magas Toronyban. Nem lehetett túl sok helyen. Igazából csak az edzőteremben, a közösségi szinten, vagy a tárgyalóba tudtam elképzelni, mivel a szobájában nem találtam. A folyosón össze futottam Wandával.
-Szia! -köszöntem neki zihálva. - Nem láttad véletlenül Stevet?
- Öhm... Azt hiszem, hogy a konyhába ment.
-Köszi. - mondtam a lánynak már szinte futás közben.
Ahogy léptem volna ki a liftből, szembe jött velem a Kapitány.
- Ó! Pont téged kereslek. - kapkodtam a levegőt.
- Igazán? - mondta meglepődést színlelve. Belépett hozzám a liftbe. - Fölfelé ugye? - bólintottam. - És miről akarsz beszélni?
- Tudod te az nagyon jól! - feleltem neki magabiztosan.
- Nem. Tényleg nem tudom.
- Csak azt akarod, hogy én mondjam ki. Ugye? - néztem a nálam kb egy fejjel magasabb férfira.
- Igen. Eltaláltad. - láttam rajta, hogy kissé elvörösödött.
- Pedig nem fogom. - húztam ki magam.
- Na jó - közben kinyílt a szerkezet ajtaja. - Szerintem folytassuk egy kicsivel privátabb helyen ezt a beszélgetést. - mutatott a szobája felé. Helyeseltem, mert én sem akartam mindenki előtt megbeszélni a magán ügyeimet, akármennyire is imádtam mindenkit a csapatból.

300 megtekintés! OMG! Sosem gondoltam volna! 😅🥺🖤