"Time Stop" | Marvel Ff. |

41. emelet (•‿•)

  Felszálltunk. A szívem egyre hevesebben vert, ahogy közeledünk a város felé. Egész úton azon gondolkodtam, hogy vajon hirtelen miért kell vissza jönnöm oda, ahol állítólag kifejezetten nem kellene lennem.
  Nem sokkal később már láttam a Fehér Házat. Csodás látványt nyújtott ilyen magasból. Lejjebb ereszkedtünk. Innen már látszódtak a rendőrök, ahogy éppen a folyó partján próbálják megfékezni a baleset után összegyűlt tömeget.
  A Potomac alján látszódtak a roncsok. Belegondoltam, hogy Bucky rajta lehetett valamelyiken.
  Egyre jobban ereszkedtünk. Végül a gép leszállt egy kisebb, őrzött repülőtéren. Kiszálltam a gépből. A rámpa végén ott állt Steve. Oda rohant hozzá, és átöleltem. Ő is megölelt engem.
- Azt hittem, hogy sosem látlak többet. - súgta a fülembe.
- Én tudtam, hogy rendben leszünk. - úgy mosolyogtam rá, mintha minden a legnagyobb rendben lett volna. Persze nem volt közel sem így.
- Menjünk emberek. Dolgunk van. - utasított a Kapitány mindenki, de közben láttam rajta, hogy elvörösödött. Ez megint olyan kisfiúsan hatott. De végül kis aranyos volt.
- Igen is Kapitány! - mondtam nevetve a velem szemben álló férfinak.
- Hány éves is vagy te most? - kérdeztem, miközben az autók felé sétáltunk.
- 18. - feleltem büszkén. - Miért?
- Csak kérdezem. Milyen gyorsan megy az idő. Nem de bár? - felhúztam a szemöldököm.
- És azt pont te mondod 95 évesen? - nevettünk. De tudtam, hogy miért kérdezi. Még évekkel ez előtt azt mondtam neki, hogy fiatal vagyok egy kapcsolathoz. És elég erős volt a gyanúm, hogy azért faggatott ki a koromról, hogy célozgasson rá, hogy már idősebb vagyok. Nyilván.
- És miért is kellet ide jönnöm? Steve? - kíváncsi voltam, hogy miért akarja hirtelen, hogy a legkevésbé sem biztonságos helyen legyek.
- Segítened kell. Beszéltem Tony-val. Az erődről. Közös meggyőződésünk, hogy a hasznunkra lehetsz. - erre valamiért nagyon kiborultam.
- Miért? Hogy egy eszkőznek használjatok, mint Barnest? Ha? - Steve meglepődött a viselkedésemen.
- Jó. Ha nem akarsz segíteni, ám legyen. De reméltem, hogy nincs így. Azt hittem, hogy te is azt akarod, ami mindannyiunknak a legjobb. De azt hiszem, tévedtem.