"Time Stop" | Marvel Ff. |

21. fejezet

  Kb negyed órát beszélgettünk Bruce-szal. Az utolsó kérdés kivételével teljesen rendben ment minden, viszont az utolsó néhány kérdőjelet hagyott bennem. De most eldöntöttem, hogy nem fogok lógni a témán, hanem inkább megpróbálok minél előbb tovább lépni. Úgy is tettem.
  A szobámban egy meglepetés fogadott. Sikítva rohantam oda a széken ülő öcsémhez. Rettenetesen örültem neki, mivel hogy már majdnem 3 hete nem láttam.
  Szorosan magamhoz öleltem.
- Mi a helyzet veled nővérkém? - kérdezte kisfiús hangon Ron. - Milyen a Bosszúállókkal élni?
- Jó. - nevettem hangosan, és egy puszit nyomtam a gyerek fejére. - Nagyon jófej mindenki. Találkoztál már velük?
- Csak a Vasemberrel. Ő segített titokban feljutni ide. - mosolygott.
- De szerencsés itt valaki. - közben kutatni kezdtem az egyik fiókomban. Azt a levelet kerestem, amit még a műtét előtt írtam Liam-nek.
  Ahogy megtaláltam, már adtam is oda Ronnak.
-Én is hoztam neked egy ilyet. - húzott elő egy, az előbbihez hasonlító borítékot.
- Ugye tudja ez a fiú, hogy írhat Messengeren is? - nevettem.
- Sokkal jobb kedved van, amióta itt vagy. - jegyezte meg hirtelen a fiú.
- Tényleg. Igazad van. Eddig még nem is vettem észre. És meddig maradhatsz? - kérdeztem, bár reméltem, hogy minél tovább.
- Még van úgy kb 30 másodpercen. - nézett rá az órájára.
- De miért csak ilyen kevés időt tudsz maradni? - kérdeztem játékosan a fiút.
- Most már nem vagy beteg. Szóval nem kell lassítani az időt. Bármennyit veled lehetek, ha hazajöttél. - olyan naiv es fiatal volt még. De közben meg valahogy mégis olyan éredt.
  Nem sokkal később Ron tényleg haza ment. Pontosabban foci edzésre. Kíváncsian vettem a kezembe Liam levelét. Megint egy hosszú, érzelgős levelet vártam. Viszont a lap közepére csak egy Instagram név volt írva. Alá pedig ennyi: Follow Me!
  Önkéntelenül is felnevettem. Kezembe vettem a telefonom, és megnyitottam az instát. Teljesítettem a kérését, sőt még írtam is neki egy "Sziát".
  Viszont Banner kérdése mégsem hagyott nyugodni. Újra és újra lejátszódott a fülembe, és újabb és újabb kétségeket vetett fel.  
  Egyre jobban figyeltem a testi dolgaimat. Eljutottam egy olyan szintre, hogy már egy sima fejfájást is túlgondoltam. Nem tudtam, hogy mire gondolt Bruce, ezért tényleg mindenre ideges lettem, és aggódni kezdtem. Elhatároztam, hogy felkeresem a doktort, és kifaggatom.  Viszont kicsit tartottam is tőle, mivel ugyan barátságosak tűnt, mégis kicsit ilyesztő is volt egyben. Ezért mégis abban maradtam, hogy még várok egy hetet, mielőtt megkérdezném.