"Time Stop" | Marvel Ff. |

19. fejezet

  Másnap reggel tértem csak magamhoz. A pupilláim tágak voltak. Nem láttam túl jól meg az altatás miatt. A bal kezem be volt kötve, mert az műtötték. Ugyan nem láttam, de éreztem, hogy nem vagyok egyedül a szobában. Elkezdtem nyöszörögni, hátha az illető felfedi magát. Így is lett. A Kapitány volt az.
-Hé! Jól vagy? - kérdezte megnyugtató hangon.
-Igen. - feleltem halkan, mert hangom sem volt nagyon. - Mi történt?
- Minden a legnagyobb rendben ment. A műtét sikeres volt, úgyhogy elvileg már nem vagy rákos. De még azért kellenek tesztek. - megpróbáltam felülni, de Steve megfogta a vállam, hogy ne tegyem. A kezemből még infúzió lógott ki. Gyenge voltam testileg, de lélekben a lehető legerősebb.
- És mikor kelhetek fel?
-Talán délután. - felelte Rogers. - De nem szabad semmit elsietni. - megint megfogta a kezem, mint a műtét előtt.
-Jó barát vagy Steve. - mondtam neki bátortalanul, mert nem tudtam, hogy erre mit fog felelni.
-Mindig számíthatsz rám Paris.
  Belépett a szobába Natasha is.
-Öhm... Megzavartam valamit? - kérdezte kissé nevetve.
-Nem dehogy. - feleltem neki, majd megdörzsöltem a szeme, amitől már egy kicsit jobban láttam. - Csak barátok vagyunk. - tettem még hozzá, mielőtt a lány félre értené a helyzetet.
-Csak azt akartam kérdezni Paris, hogy jól vagy e?
- Most már igen. - mosolyogtam a lányra.
- Banner nemsokára bejön hozzád, mert lenne néhány kérdése. Semmi komoly, csak hogy hogy érted magad meg ilyenek.
- Na én megyek. - állt fel Steve hirtelen a székről. - Még van egy kis dolgom. - tette még hozzá, majd Nat-hez lépett. - Lenne valami, amiről beszélnünk kéne. - súgta oda neki, majd kettesben hagyott minket. Határozott léptekkel elsétált. De Natasha csak akkor szólalt meg, amikor már nem hallottuk a lépteit.
- Gondolom tisztában vagy azzal, hogy Steve-nek mennyire fontos is Barnes. - bólintottam. - És most, hogy újra előkerült, csak a rossz oldalon, nagyon nehéz neki.
- El sem tudom képzelni a fájdalmát. - jegyeztem meg lesütött szemmel.
- Próbálja kipótolni azt a sebet, amit ez az egész okozott már hosszú hosszú évekkel ezelőtt. Tehát most veled próbálja meg pótolni Buckyt. - kíváncsian néztem Romanoffot. - Úgy hogy ha túl tolakodó lenne, kérlek ne bántsd meg. Ő már csak ilyen.
- Nem. Semmi képpen. Azt szeretném, ami neki is jó. És ha így könnyíthetek a fájdalmán, ám legyen. Én nem számítok. - egy apró mosolyt próbáltam az arcomra erőltetni. - És Nat, te hogyan viszonyulsz Barnes-hoz? Szerinted tényleg megmenteni kell?
-Te hogy gondolod?
- Már nem tudom, hogy mit higgyek.
- Az a Bucky, akit Steve a '40-es években ismert, valószínűleg már nincs többé. De talán a mostani Buckyt megmenthetjük. Csak az a baj, hogy nem ismeri fel Rogerst. - Natasha kezdeti pozitivitása egy kicsit leapadt. Láttam rajta, hogy aggódik a Kapitányért, de segíteni is akar neki azzal, hogy kiszabadítja a Hydra kötelékéből a Tél Katonáját.