26.

1.6K 84 2
                                    

Autumn

Ezen a napon rájöttem, hogy Isaac  képes meglepetéseket okozni bármelyik pillanatban, mikor nem számítok rá. Arra is rájöttem, hogy egy álarc mögé bújva éli az életét. De mégsem olyan szívtelen, mint amilyennek mutatja magát. Igenis érzékeny, csak próbálja magát megóvni a csalódástól. Ezért inkább hatalmas falakat húzott maga köré. Fejben eldöntötte, hogy a gyilkolás teszi őt boldoggá, de tudom, hogy nem így van. Hogy honnan? Kezdem az elején...

Táskákkal a kezünkben léptünk ki a plázából. Levakarhatatlan mosoly ült ki az arcomra. Nagyon örültem a szép, új ruháknak, amiket Isaactől kaptam.

-- Köszönöm -- mondtam mosolyogva, miközben a biztonsági övvel bajlódtam.

Isaac felvont szemöldökkel nézett rám, ezt követően beindította az autót.

-- Köszönd is, mert többet nem kapsz -- felelte halványan elmosolyodva, majd az útra koncentrált.

-- Köszönöm, hogy betartottad az ígéretedet.

-- Szívesen -- válaszolta pár másodperc múlva -- Voltál már éjszaka vidámparkban? -- fordította felém a tekintetét.

Már nyitottam a számat, hogy válaszoljak, de nem tudtam megszólalni.

-- Nem -- válaszoltam döbbenten -- Miért?

-- Szerintem tudod a választ -- húzta pimasz mosolyra a száját.

Nem hittem a fülemnek. Ültem meredten, mint egy lefagyott számítógép. Kellett egy kis idő, mire felfogtam, mit is mondott.

-- Na mi van, elvitte a cica a nyelved? -- gúnyolódott.

Nem mondtam semmit, csak mosolyogtam. Nem értettem, mi történt vele, egy kicsit féltem, mert kiszámíthatatlan, de tetszett ez a kedves énje.

Fél órával később már egy hatalmas vattacukorral a kezünkben sétáltunk a nyüzsgő emberek között. Megállás nélkül viccelődtünk egymással és folyton beszélgettünk. Olyan volt, mintha más embert ismertem volna meg. Később felültünk a hullámvasútra, mely egyre csak fölfelé száguldott.

-- Majdnem szívrohamot kaptam! -- remegtem az adrenalintól, miután kiszálltunk belőle.

A hold fénye megvilágította Isaac arcát és láttam, hogy mosolyog. Aztán megfogta a kezemet, és magához húzva a fülembe súgta:

-- Bocs, hogy bántottalak.

Pszichopatába szeretve { Befejezett }Where stories live. Discover now