Pszichopatába szeretve { Befejezett }

19.

Isaac

Abban a pillanatban, amikor a pohár kiesett Autumn kezéből és összetört a padlón, Oliver lépett a konyhába. Kérdő tekintettel fordult felénk.

-- Itt meg mi történt? Autumn? -- vizslatta, de ő csak a fejét rázta, nem tudott megszólalni, mert a gombóc már a torkában volt.

-- Most miért nézel így rám? -- kérdeztem sértődötten. Oliver haragos tekintettel nézett rám.

-- Mi a fenét mondtál neki?

-- Csak az igazat -- vontam meg a vállam.

-- Ne kelljen mindent harapófogóval kihúzni belőled!

-- Állj le egy kurva pillanatra, és hallgass meg!

-- A picsába, ember! Bökd már ki! -- kiáltotta ingerülten.

-- Miamiba fogunk utazni, te fasz! -- kiáltottam én is elfúló hangon.

-- Mi van? -- Oliver arcán meglepődés tükröződött -- Mikor?

-- Egy óra múlva.

Épp szólásra nyitotta a száját, mikor Autumn közbeszólt.

-- A családom... -- keservesen sírt, a könnyek csak úgy záporoztak a  szeméből és a hangja el-el csuklott a zaklatottságtól.

Lassan kezdem azt hinni, hogy ez a lány egy szökőkút.

-- Nyugodj meg! -- lépett közelebb Oliver, és szorosan megölelte a lányt -- Ne aggódj, minden rendben lesz!

Döbbenten néztem a padlón lévő üvegszilánkokat, majd az előttem ölelkező két embert. Fura szorítást éreztem a mellkasomban, ahogy rájuk néztem. Autumn rögtön hozzásimult, a fejét Oliver vállába fúrta. Ökölbe szorítottam a kezem és mély levegőt vettem.

-- Baszni még nem akartok? -- kérdeztem morogva.