Pszichopatába szeretve { Befejezett }

11.

Isaac

Apró, elégedett örömmel töltött el a gondolat, hogy fél tőlem. Egyre többször éreztem késztetést, hogy a legjobb barátomat Autumn puha bőréhez érintsem, s lássam kibuggyanni skarlátvörös vérét. Hallani a vérfagyasztó sikolyait, miközben az életéért könyörög. Ez az érzés egyre jobban kezdett elhatalmasodni rajtam.

-- Kérlek, hagyd abba! -- szeme vörös volt, az arca meg foltos a sírástól.  Vörös hajtincsei tapadtak izzadt  nyakára.

-- A nevem Isaac Black, és én vagyok Amerika leghírhedtebb sorozatgyilkosa -- mondtam büszkén, és végighúztam karján a pengét.

Vérfagyasztó sikoly tört fel Autumn torkán. Szűnni nem akaró visszhangja ott csengett a fülemben. Egyre többször kapkodott levegőért.

-- Te nem ilyen voltál -- szólalt meg halk, remegő hangon.

-- Mi van? -- pillantottam rá.

-- Ki tette ezt veled? Aú! -- szisszent fel.

-- Nem mesedélutánon vagyunk.

-- Inkább lennék ott.

-- De nem vagy -- húztam mosolyra a szám.

Autumn újból felszisszent. A sebre pillantottam, ahonnan még mindig szivárgott a vér, de már kezdett megalvadni.

-- Ha már úgyis meghalok, mesélj a múltadról -- láttam a szemében, hogy kezdi feladni. Csakhogy valami megmagyarázhatatlan okból még nem szerettem volna megölni.

-- Oké. Egy déli kisvárosban születtem, Beaufortban. Ez az egyik legbékésebb déli település tengerparti hangulattal, gyönyörű környékkel és a meleg déli vendégszeretettel -- hadonásztam a kezemmel -- Kilencéves voltam, mikor anyám a szemem láttara vágta fel az ereit.

Autumn elkerekedett szemmel hallgatott.

-- Gyűlöltem az alkoholista apámat. Minden nap megütött az a faszfej -- szorítottam ökölbe a kezem -- Tizenhárom éves koromra tele lett vele a pöcsöm. Megöltem a saját pisztolyával. Egy évig egyedül éltem az utcán, mikor rám találtak. Egy kibaszott árvaházba küldtek. Tizennyolc évesen Los Angelesbe  költöztem, ahol megismerkedtem egy lánnyal. Gyönyörű volt. Randizgatni kezdtünk, és én egyre jobban beleszerettem. Pár hónap telt el azóta, hogy Evelyn és én egy párt alkotottunk. Azt hittem szeret, de csak játszott velem. Játszott az érzéseimmel. Összetörtem. A szerelem, akár a fájdalom, elvakítja az embert. Megöltem őt, pedig szerettem. Ő lett volna a végzetem, Autumn! -- kiáltottam, majd felálltam és ököllel ütöttem egyet a falba. Éreztem, ahogy a bőr lejön a kezemről, de ez még nem volt elég. Ütöttem még egyet.