Pszichopatába szeretve { Befejezett }

18.

Autumn

Mennyei illat lengte be a konyhát. A hús omlós és szaftos volt, a zöld köret pedig jól harmonizált. Be kell vallanom, ahhoz képest, hogy Isaac egy hidegvérű gyilkos, jó szakácsnak bizonyult. És ezt tudta is magáról, mivel elégedetten nézett rám, aztán pedig az előttem lévő üres tányérra.

-- Önthetek egy kis málnás italt? -- kérdezte Isaac két falat között.

-- Még mindig nem vagyok vámpír, hogy emberi vért igyak -- néztem rá összeszűkült szemmel. Reméltem, hogy nem fogom telibe hányni a velem szemben ülő fiút, bár megérdemelte volna.

-- Te vért itattál vele? Ráadásul emberi vért? -- Oliver bosszúsan összeszorította a száját -- Neked egy szardarab van az agyad helyett?

-- Válogasd meg a szavaidat, különben levegő lesz a fejed helyett, Oliver! -- válaszolt nyugodt hangon Isaac, és felemelte az italát -- Egyébként túl sok volt neki a Vámpírnaplók.

-- Ártatlanok vére tapad a kezedhez, s ezt a mocskot soha többé nem leszel képes lemosni róla -- állt fel az asztaltól Oliver, idegesen a hajába túrt, majd távozott.

-- Te mekkora seggfej vagy! -- csúszott ki a számon a megjegyzés.

-- Legalább a te seggednél nagyobb -- mondta, mire elképedtem.

Hát ez már több a sokknál! Mélyeket lélegeztem, hogy lenyugodjak. Isaac felállt az asztaltól, és tányérját a mosogatóba tette.

-- Nemsokára indulunk -- háttal a pultnak támaszkodott, két karját összefonta a mellkasa előtt, és az arcomat nézte -- Miamiba.