Pszichopatába szeretve { Befejezett }

22.

Autumn

-- Muszáj megszárítani a hajamat... -- húzódtam el Olivertől.

-- Segítsek? -- kérdezte egy halvány mosoly kíséretében.

Figyelmen kívül hagyva a kérdését, a fürdőszoba felé vettem az irányt. A szívem kalapált az izgatottságtól és a döbbenettől. Furcsa érzés kerített hatalmába. Megcsókolt az elrablóm barátja...

-- Nem vagyok normális -- suttogtam. Gyengéd, forró szellő szárította a hajszálaimat. Vagy én vagyok az egyetlen normális gondolkodású ebben a házban.

Épp nyitottam volna az ajtót, mikor Isaac lépett be rajta. A torkomra tapasztotta a kezét és a falhoz szorított. Kapálóztam, próbáltam szabadulni, de mit sem értem vele egy elmebeteg pszichopata ellen.

-- Vásárolni fogunk, cica -- mondta mosolyogva, s engedett a szorításán.

-- Akkor... -- kapkodtam levegő után -- veszek neked egy működőképes agyat.

-- Hálám jeléül pedig kivágom a tiédet -- olyan erősen szorította meg a torkomat, hogy alig kaptam levegőt. Elfogott a pánik. A tenyerem izzadt, a szívem úgy kalapált majd' kiugrott a helyéről.

-- Isaac... -- néztem rá könnyes szemmel.

Isaac szeme elsötétült, mint vihar előtt az óceán. A szemem tágra nyilt a rémülettől. Ekkor végre elengedett. Köhögve, levegő után kapkodva estem a földre, és megkönnyebbülve szívtam tele a tüdőmet levegővel. Isaac vigyorogva állt előttem.

-- Mehetünk?

Nem volt más választásom, könnyes szemmel felálltam, majd beültem a Volvo S90-be.