Pszichopatába szeretve { Befejezett }

2.

Autumn

-- Helló, csajszi. Hogy s mint? Rég láttalak -- mosolyogva nyitotta ki az ajtót James, de a mosoly a másodperc tört része alatt leolvadt az arcáról, szerencsére csak egy pillanatig. A volt barátnője, Alyssa sétált el mellettünk a barátjával Scottal, akiért dobta szegény fiút.

-- Jól vagy? -- kérdeztem aggódva.

James évekig halálosan bele volt zúgva ebbe a pasifaló ribizlibe.

-- Persze. Gyere, igyunk valamit -- fogta meg a kezem.

-- Oké -- egyeztem bele -- Köszi -- vettem át a vodkával teli poharat, ami lávaként égette a torkomat, a nyelőcsövem pedig a gyomromat. Rettenetes volt, de legalább a többiek nevettek egy sort. Beindult a buli. Nagy hangerővel szólt a zene.

-- Gyere, táncoljunk! -- James gyengéden megragadta a karomat és elindult velem a táncoló tömeg felé. Néhányan táncoltak, némelyek csak bódultan támolyogtak, ahogy felálltak a helyükről -- Úristen -- mondta James, és egy pillanatra becsukta a szemét.

-- Mi az? -- kérdeztem félve -- Úristen -- könnyek gyűltek a szemembe. A barátom, akinek semmi keresnivalója nem lett volna itt, éppenséggel más lánnyal csókolózott! Megcsalt. Már megint! Azt hittem, megváltozik, de nem. És én, gyanútlan hülye, hittem neki!

-- Autumn... -- szólalt meg James, de közbe vágtam.

-- Mennem kell -- suttogtam, ellépve tőle. A hangos zenétől szétment a fejem. Kicsit szédültem is, de nem számított. Megcsalt, és csak erre tudtam gondolni. Apró darabokra törte a szívem. Egy hazug volt. Egy szívdöglesztően helyes hazudozó. Azt mondta a haverjaival fognak xboxozni...Legszivesebben kiáltottam volna.

Néma, hűvös éjszaka uralta a sikátort. Egy lélek sem járt kint, de úgy éreztem figyelnek. Szorosabban összehúztam magamon a kabátomat, amikor hallottam valamit a hátam mögül. Valami reccsent.

-- Van ott valaki? -- kérdeztem, de nem kaptam választ -- Csak képzelődsz -- mondtam magamnak, amikor újfent hallottam valamit -- Hé, van ott valaki? Tudok karatézni, harapni és karmolni is.

-- Örülök neki -- egy-két perc elteltével egy kapucnis fiú lépett elő a sötétből.  
Ijedtemben hátrálni kezdtem. Ő viszont követni kezdett. Hirtelen azt vettem észre, hogy előttem termett.

-- Ne merj hozzám érni!

-- Ne aggódj, nem foglak bántani -- cirógatta meg az arcom. Érintésétől kirázott a hideg. Kék szemével mélyen a szemembe nézett. Nem tudtam, mit mondjak, mit csináljak. Féltem. Nagyon.

-- Mit akarsz tőlem? -- kérdeztem elcsukló hangon.

A fiú szélesen elmosolyodott, a száját a fülemhez érintette. Csak álltam, mint aki földbe gyökerezett.

-- Téged -- hangjától felállt a szőr a hátamon. Aztán minden olyan gyorsan történt. Valami furcsa szagú rongyot nyomott az orrom alá. Őrülten szédülni kezdtem, majd minden elhomályosodott.