Autumn
Teljesen elvesztettem az időérzékemet. Fogalmam sincs, hány óra van, vagy mennyi idő telt el, hogy ez az elmebeteg magamra hagyott. Az ágy mellett ültem összekuporodva, éhesen s piszkosan. Korgó gyomromra tettem a kezem, és szomorúan elfogadtam, hogy egy jó ideig nem fogok enni. Pokolian hiányzik a családom! És pokolian hiányzik anya főztje! Már bánom, hogy olyan válogatós voltam. Hogy nem ettem meg mindent, amit anya a tányérra szedett. Pedig szívét-lelkét beleadta mindenbe. Ahelyett, hogy megköszöntem volna neki a vacsorát, a szobámba siettem tovább nézni mások élő videóit az instagrammon. Vajon mit gondolnak most, hová tűntem? Azt hiszik, elszöktem? Kétségbe vagyok esve. Elrabolt egy átlagosnak tűnő fiú, fojtogatott, vért itatott velem, ráadásul emberi vért, amit lehet, hogy az áldozataiból csapolt le...Úristen! Újra rám tört a sírás.
Másnap
A rugók nyikorogtak, s a matrac besüppedt a súlya alatt.
-- Jézusom! -- ugrottam fel az ágyban. Hevesen dobogó szívvel pillantottam rá. Fehér pólót viselt. Barna haja kócosan állt -- Te fektettél le és takartál be tegnap este?
A fiú szélesen elmosolyodott, majd kezemet a szájához húzta és egy apró puszit lehelt a kézfejemre. Éreztem a szája lágy érintését és a meleg levegőt, ahogy lassan kifújja a levegőt. Nagyot nyelve néztem rá. Mi ez az egész? Tegnap még fojtogatós kedvében volt, ma meg már puszilkodósban?
-- Gyönyörű vagy, Autumn -- nézett mélyen a szemembe.
-- Kezeltesd magad -- csúszott ki a számon a megjegyzés, amit azonnal megbántam -- Ne haragudj!
-- Majd téged foglak kezelésbe venni, nyuszika -- nevetett elkerekedett szemmel, amitől ijesztő látványt nyújtott -- Garantálom, hogy nem fog tetszeni neked.
Vérfagyasztó félelem kúszott végig a gerincemen. Kész, vége. Meg fog ölni.
YOU ARE READING
Pszichopatába szeretve { Befejezett }
RandomEgy megtört szív és egy megtört lélek egymásra találásáról szól ez a történet. Hogy hogyan lesz egy pszichopata sorozatgyilkosból egy törődő, szerető fiú. Mert semmi sem lehetetlen. Ahogy Isaac számára sem a szerelem.
