Pszichopatába szeretve { Befejezett }

23.

Isaac

A plázáig tartó út csendes volt, mert mindketten a saját gondolatainkba merültünk. Én azon filozofáltam, hogyan fogom megölni a következő áldozatomat, míg az anyósülésen ülő szuka undorral és utálattal nézett rám. Megvolt rólam a véleménye, de faszt se érdekelt.

-- Szögezzük le, hogy akármennyire is hányingerkeltő, te most a barátnőm leszel -- néztem rá, mire öklendezni kezdett.

-- Hányózacsira lesz szükségem.

-- A tartalmába pedig a fejedet bele is verem és megetetem veled.

-- Máris jobban érzem magam -- erőltetett magára egy mosolyt, és a füle mögé tűrt egy hajtincset.

-- Ajánlom, ne próbálkozz semmivel. Gondolom nem szeretnéd, hogy vérfürdőt rendezzek.

Autumn idegesen a szájába harapott. Egy ideig gondolkodott a hallottakon.

-- Ne aggódj, viselkedni fogok -- bólintott, majd kinyitotta az ajtót, de még mielőtt kiszállt volna, visszafordult hozzám -- Ígérd meg, hogy senkinek sem esik bántódása!

-- Gyere -- szálltam ki az autóból, s körbekocogva azt, rákulcsoltam ujjaimat Autumn kezére. Kéz a kézben sétáltunk a pláza bejárata felé.