Pszichopatába szeretve { Befejezett }

10

Autumn

Nem tudom, mire gondoltam. Azt hittem erősebb leszek. Tévedtem. Ehelyett egy hatalmasat zuhantam. Folyamatosan fájt a jobb karom, fájt a hátam, éles, szúrós fájdalommal és égyfolytában azon agyaltam, hogyan tudnék megszökni előle. Élve. Sehogy... Sóhajtva ledőltem az ágyra, és a párnára fektettem a fejemet. Hagytam, hogy az érzéseim újból előtörjenek. Legördült egy könnycsepp az arcomon, mely az állam vonalánál pihenőt tartott. Akárhányszor behunytam a szemem, mindig őt láttam magam előtt. Fakó és félelmetes tekintetét, enyhén ívelt szemöldökét, vékonyabb felső, de sokkal vastagabb, telt alsó ajkait. Helyesnek is tűnne, ha nem lenne egy elvetemült pszichopata. Ekkor kattant a zár, majd belépett az emlegetett szamár, kezében...egy ezüstösen csillogó bilinccsel!

-- Jézusom! Neked elment a maradék eszed is? -- hőköltem hátra.

-- Játszani fogunk, bogaram -- túrt a hajába.

-- Hozzám ne érj! -- visítottam.

-- Különben? -- mászott hozzám az ágyba.

-- Különben...

-- Gondoltam -- húzta gúnyos mosolyra a száját.

Teljesen lefagytam. A szívem ezerrel vert. Ezt kihasználva az ágyhoz bilincselt. Elégedett vigyor terült szét az arcán. Az arcomról a nyakamra csúsztatta a kezét, tenyere meleg volt hűvös bőrömön, ahogy végighúzta a vállamon. Ficánkolni próbáltam, egyszerűen undorodtam tőle.

-- Milyen tökéletes és sima a bőröd! -- ámuldozott, s közben feltűrte a pulcsim ujját.

-- Volt, amíg egy elmebeteg hozzá nem ért -- néztem rá haragosan.

-- Nem vagyok elmebeteg -- a háta mögé nyúlt és előhúzott a farzsebéből egy bicskát. Kipattintotta a pengét és az arcomhoz szorította, amitől a szívem kihagyott egy ütemet -- Csak szeretek játszadozni. Mesélj magadról, Autumn. Mindent tudni akarok!

Nem bírtam megszólalni. Kinyitottam a számat, de egyetlen hang sem jött ki rajta.

-- Nyuszi -- mondta, majd a csuklómhoz érintette a pengét, amitől a szívem újból kihagyott egy ütemet. Vagy kettőt -- Mesélj magadról, különben itt fogsz elvérezni.

-- Autumn Yellownak hívnak, és 17 éves vagyok -- nyögtem ki nagy nehezen a fiúra nézve -- Téged, hogy hívnak?

-- Itt én kérdezek. Mit szoktál csinálni a szabadidődben?

-- Hát nem embereket gyilkolni... -- morogtam.

-- Rossz válasz -- az összes levegő kiszorult a tüdőmből, mikor egy vágást ejtett a csuklómon. A vér rögtön kibuggyant a sebből. Félelmemben visítani és ordítani kezdtem.