Pszichopatába szeretve { Befejezett }

17.

Isaac

Láttam rajta, mennyire ideges, teljesen kétségbe volt esve. Oliver leült mellé, és biztatóan rámosolygott.
Autumn válaszul csak halványan elmosolyodott. Mély levegőt vettem, és megszólaltam.

-- Megkínálhatlak titeket egy kis whiskyivel?

-- Még kérded? -- kérdezte nevetve Oliver.

-- Szultána ? -- pillantottam a lányra. Autumn erre a becézésre felkapta a fejét, és összeszűkült szemmel nézett rám.

-- Inkább keresd meg a gyógyszereidet, mert nagyon messzire gurultak -- mondta mélyen a szemembe nézve.

-- Majd a te szemgolyóid is messzire fognak gurulni -- mondtam röhögve, s töltöttem Olivernek egy pohár whiskyit.

-- Kösz -- emelte fel a poharát -- Ti ketten nagyon jó társaság vagytok -- ivott bele az italba.

Autumn felvonta sötét szemöldökét, homlokán ráncok jelentek meg.

-- Imádjuk egymást -- a háta mögött állva a vállára tettem a kezem, így kérve, hogy tartsa meg magának a megjegyzéseit. Autumn megborzongott az érintésemtől, én pedig elmosolyodtam -- Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én borzasztóan éhes vagyok.

-- Hát akkor együnk.