Pszichopatába szeretve { Befejezett }

13.

Isaac

Autumn szeme elkerekedett, és hátrálni kezdett. De én ügyesebb és gyorsabb voltam. Mindenféle kérdés nélkül a vállamra dobtam a sikító lányt. Ütögetni és karmolni kezdte a hátam.

-- Tegyél le! -- kiáltotta torkaszakadtából -- Isaac!

-- Tartalékold a sikolyaidat a halálod előtti utolsó perceidre -- indultam a fürdőszoba felé -- Eszedbe ne jusson semmi! -- figyelmeztettem.

-- Nincs elég középső ujjam, hogy megmutassam mennyire utállak!

-- Van elég késem, hogy kivágjam a hangszálaidat -- nyitottam ki a fürdőszoba ajtaját, s rögtön kulcsra is zártam -- Ha bármivel is próbálkozni mersz...

-- Megölsz, tudom -- szakította félbe a gondolatmenetemet, amin elmosolyodtam.

-- Igen -- emeltem le a vállamról -- Kezdj el vetkőzni!

Autumn idegesen a szájába harapott, vett egy mély levegőt, és vetkőzni kezdett. Teljesen levett a lábamról a látvány, ami elém tárult. Levette a pulóverét, aztán lassan kibújt a farmerjából is. Ott állt előttem egy szál fehérneműben, és én csak arra tudtam gondolni, hogy milyen jó érzés lenne végighúzni testén egy pengét.

-- Ne bámulj már! -- szólt rám sértődötten.

-- Hogy megeredt a nyelved -- közelebb léptem hozzá, és mutatóujjammal végigsimítottam az ajkán -- Fordulj meg!

Autumn némán hátat fordított.
Végighúztam kezemet a hátán, és közelebb vontam magamhoz. Egy hosszú pillanatra a szívére tettem a kezemet, aztán a melltartója kapcsát kerestem. Sikeresen megszabadítottam tőle, ahogy az alsóneműjétől is. Csodálattal néztem rajta végig. Kezdtem elveszíteni az önuralmamat. Többet akartam belőle, és már-már fájt, annyira szerettem volna megölni. A falhoz szorítani, és megfojtani, baltával levágni a fejét. Szerettem volna megcsonkítani a nemi szerveit, de képtelen voltam rá. Ekkor valami megváltozott bennem. Rájöttem, hogy sosem fogom tudni megölni őt, bármennyire is szeretném.