Mocskos vágyak

44. fejezet - Dana kiborul

Átküldjem?

át

E-mailedre megy

rendben

Ezt gyorsan megbeszélték a messengeren Bórával, majd Dana azonnal továbbította is a levelet, amit kapott. Már egy óra eltelt, hogy olvasta, de még mindig nem tudott magához térni az „élménytől". Sok mindenre számított, de erre nem, és főleg nem Bettinától.

Túl sok mindent tudott róla, mert az élete nyitott könyv volt előtte, és éppen ezért övön alulinak érezte, amit írt. Nagyon érzékeny témákat feszegetett, mivel Dana pont ezeken a területeken volt sebezhető, de ezt csak az tudhatta, aki ismeri őt, és nagyon kevés ember volt, akit annyira bizalmába avatott, hogy ezeket tudja róla. Nem véletlenül. Soha nem szerette kiadni magát az embereknek, talán büszkeségből, talán mert nem akarta, hogy bántsák. 

Igen, megkeményedett, ezt ő is tudta. Igen, az a seb, amit Arus apja okozott neki az ugyan már nem fájt, mégis benne volt a múltjában, és akár akarta, akár nem, kitörölhetetlenül a részévé vált. Azt a sebet pedig csak egy megfelelő férfi szerelme lett volna képes begyógyítani, de ilyen nem volt, hiába is várt rá.

És mert a sors azt mérte rá, hogy egyedül legyen, soha nem lehetett gyenge nő. Fel kellett nevelnie a fiát, egy férfiak uralta világban. Egyedül. Ez is egy seb volt, amit nehezen tudott megbocsátani Istennek. Ő sem így akarta. Egyszerűen, így alakult. El akarta vetetni, de már nem lehetett. Egy hétvége. Ennyin múlt Arus élete. És igen. Soha nem fogja elfelejteni, míg az Abortusz Bizottság elé ment, a váróteremben zokogott, mert meglátta a falon lévő, minden bizonnyal elrettentésként kirakott plakátokat, az anyaméhben lévő magzatokkal. Az esze azt súgta, vetesse el, miközben a szíve majd beleroppant a gondolatba is. A bizottság előtt is csak sírni tudott, és szinte csak kitámolygott, amikor végeztek. Akkor is egyedül volt, mint mindig egész életében.

Igen, vannak pillanatok az ember életében, amik megmaradnak, és soha nem törlődnek ki teljesen, legfeljebb halványodnak az idő múlásával.

Arusnak soha nem mondta el, hogy mire készült. Ez az ő titka maradt, de mégis sokszor fájt a gondolat, hogy az élete könnyebb lehetett volna, nélküle. De nem lett. Így alakult, ő pedig igyekezett, hogy vállalja a felelősséget a tettiért. Arus apja, pedig mosta kezeit, holott ő akarta leginkább a gyereket. De Dana nem ment utána. Szabadulni akart tőle, és az emlékétől is, miután négy hónapos terhesen megpofozta. Féltékenységből. Ekkor már nem tudott vele maradni. Nem akart egy jövő nélküli kapcsolatban létezni többé. Késő eszmélés volt, de az is így alakult. Akkor kellett volna végleg megszakítania vele a kapcsolatot, miután élve kiszállt az autóból azután, hogy szintén féltékenységből a gázt nyomva hajtott egy kőfal felé, zsarolva Danát, hogy ha elhagyja, inkább haljanak meg mind a ketten. Akkor még vele maradt, mert szégyellte magát a család előtt, hogy ilyen férfi választott magának. Igen, ez tartotta vissza. A szégyen és nem a szerelem. Nem ő volt a nagy szerelem az életében, hanem a második Garai Gergő. Őt szerette igazán, mint ahogy életének harmadik Garai Gergőjéhez is ragaszkodott, de már maga sem tudta, miért.

Az tagadhatatlan, hogy a hit sok mindenen átsegítette. Talán, sőt, biztosan nem élne már, ezzel tisztában volt, ha nincs mibe, vagy kibe kapaszkodnia. De ez nem a gyülekezet volt, hanem egyedül Isten. Az ő ölelő karjaiba menekült a fájdalmak elől, amik érték. Senki sem tudott neki segíteni. A lelke volt reményvesztett, amikor az élete romjaira hullt életének rossz döntései miatt. Igen, mindig rosszul választott. Ez tény, mert mindig rossz férfiba volt szerelmes. De egyikben sem érezte a jövőt, mint ahogy azt sem, hogy velük szeretne megöregedni. Talán a második Garai Gergő kivétel volt. Vele megöregedett volna, ha másként alakul. Adonisz? – húzta el a száját gunyorosan, ahogy a levél ezen sorára gondolt. Igaz, mindig is jó pasijai voltak. De ilyen az ízlése. Ez ellen mit tehetne? Nem az ő döntése, kibe szeret bele és kibe nem... Az ember szíve egy furcsa szerkezet. Vagy megmozdul valakire, vagy nem. Neki szívet kellett volna cserélnie, hogy másként alakuljon az élete. Valószínűleg.