Mocskos vágyak

16. fejezet - Titokminiszter

Egész délután nem találta a helyét Dana, végül megint elment úszni, amit az utóbbi időben szinte már feszültségoldónak használt. Legalább arra a másfél órára kikapcsol, amíg leússza a napi adagját, gondolta készülődés közben.

Kintről hallotta az ereszcsatornából lassan leereszkedő eső hangját, de nem változtatta meg az eredeti tervét. Szerette ezt az időt. Ilyenkor kevesebben indultak és már az is előfordult, hogy az egész medence csak az övé volt. Ez a szomorkás időjárás csak a legelszántabbakat nem tántorította el.

Dana pedig elszánt volt, mert tagadhatatlanul gyötrődött. Egy érzelmi hullámvasúton utazott a Gerivel való találkozás óta. Nem tudta, mit várhat tőle. Ő szerelemben gondolkodott, ezért is regisztrált fel a társkeresőre, de nagyon úgy tűnt, Geri csak szexben. Dana azonban képtelen volt a kettőt elválasztani egymástól. Azért feküdt le Gerivel, mert vonzódott hozzá, mint férfihoz, és pontosan tudta, hogy ha ő valakinek odaadja magát, ahhoz kötődni fog. Geri pedig vonzotta, mint a mágnes.

Úszás után, szokás szerint beült a meleg vizes medencébe és nézte a feje felett kóborló felhőket. Amikor elnyújtózva a vízben, becsukta a szemét,  érezte, hogy a csendesedő eső utolsó cseppjei az arcára hullanak. Ebben a pillanatban szeretett volna eggyé válva velük, eltűnni a nagy univerzumban, és valahol máshol újra felbukkanni, ahol egy boldogabb és egyszerűbb világ vár rá.

Egy idő után kiúszott a medence lépcsőjéhez, és visszaindult az öltözőbe. Az öltözőszekrényéből elővéve az Arustól kapott rózsaszívű sporttáskáját, megnézte a telefonját, amit a táska oldalzsebében tartott. Egy nem fogadott hívása volt csupán. Lea kereste. – Nocsak – gondolta meglepődve, de nem hívta vissza azonnal, hanem visszacsúsztatta mobilját a megszokott helyére, majd felöltözött, megszárította a haját, és már kifelé menet vette csak újra elő, hogy felhívja rég nem látott barátnőjét, és egyben úszótársát, akit egy ideje már nélkülöznie kellett. 

– Hazajöttél? – kérdezte Leától csodálkozva, aki szerelmével tíz napra leutazott a Balatonhoz romantikázni.

– Igen, itthon vagyok, nincs kedved beugrani? Nagyon kíváncsivá tettél az üzeneteddel! – mondta izgatottan Lea a telefonba.

– Végül is beugorhatok – válaszolta Dana, némi gondolkodás után, majd alig húsz perc múlva már Lea kapuján csöngetett, aki pár pillanaton belül elő is került, és távirányítóval kinyitotta a kiskaput. Dana már kezdte megszokni azt a csiga lassúságot, amivel a kapu nyílt. Jóval gyorsabb lett volna hagyományos módon, amit minden egyes alkalommal megállapította magában.

– Jó volt minden? – kérdezte Dana, aki megölelte barátnőjét a viszontlátás örömére, majd követte őt a fedett teraszra, ahová Lea már előkészített egy kis rágcsálnivalót és egy kancsó mentás limonádét. – Nagyon el voltál tűnve, semmi életjel.

Lea híres volt arról, hogy bár fent volt a közösségi oldalon, de évente csak egy-két posztot ejtett meg az idővonalán. Danával ellentétben nem szerette az életét mások elé tárni.

A balatoni útja előtt volt is ebből probléma, amikor a csajos napjuk alkalmából Dana készített egy fotót hármukról, majd szokása szerint, gyorsan fel is töltötte a napi sztorijába. A kép ugyan nagyon jól sikerült, ám amikor Lea meglátta, azonnal jelezte Danának, a maga kissé szigorú stílusában, hogy vegye le, mire Dana meg is sértődött. Bóra humora kellett ahhoz, hogy ez nüansznyi nézeteltérés ne rontsa el jól induló csajos vacsorájukat egy városszéli étteremben, hogy az ne váljon végül egy kellemetlen emlékű estévé.

De most már minden rendben volt, és békében ültek Lea, a város régi polgári negyedében található házának teraszán. Több mint tíz éve ismerték már egymást, sokszor dolgoztak már együtt különböző projektekben, de az igazi barátságuk csak két éve, Dana mélyrepülésének idején kezdődött.