Mocskos vágyak

50+1 fejezet - Epilógus

Márkot kikísérte, aki megállt a kapu előtt, és komótosan rágyújtott, de nem szólt semmit.

– Holnap dolgozol? – törte meg a csendet Dana, látva, hogy most még nem illene sarkon fordulva visszamennie azonnal a házba.

– Aha – dörmögte a fiú, miután kifújta a füstöt a száján. – Reggel megyek be, de utána egész nap kint leszünk a határon.

– Mert? – értetlenkedett Dana, hiszen a fiú, tudomása szerint a városi rendőrkapitánysághoz tartozott.

– Ellenőrizzük a ki és belépőket. Most ez van – felelte közömbösen Márk, majd újra a cigarettájába szívott, aminek a füstje néhány pillanatig gomolygott az utcai lámpa fénye alatt.

Dana elgondolkodva nézte őt, miközben összébb húzta magán olajzöld polár felsőjét, amit kifelé menet magára kapott. Ha a fia lenne, biztos szólna neki, hogy vegyen fel sapkát a kopaszra borotvált fejére, de most inkább magában tartotta a véleményét. Nem lett volna szerencsés anyáskodnia jelen helyzetben, amikor egészen másfajta kapcsolat volt köztük.

Márk az utolsó slukk után elköszönt. Nem volt csók, nem volt ölelés, csak egy röpke szia és az autójába ült. Nem egyeztek meg semmiben, nem volt szokásuk. Csak szex és más semmi. Ennyi volt köztük. Megedződött Dana az eltelt hónapok alatt, mióta felébredt Csipkerózsika álmából, de már nem is engedett többé senkit sem közel a szívéhez. A testét azt vihették, de a szívét többé nem adta oda, az vissza került az elefántcsonttoronyba.

Márkkal is véletlenül akadtak újra össze. Ő írt rá vagy két hónapja. A fiú meg is lepődött, miután nem volt túl kedves az elválásuk. Dana csak egy társkereső oldal címe miatt kérte a segítségét, majd váltottak néhány üzenetet egymással, míg végül a fiú tette fel a kérdést neki, hogy találkozzanak-e. Dana erre nem igazán tudott válaszolni, inkább csak húzta az időt, mert még mindig fogalma sem volt arról, hogy mit is akar a férfiaktól.

Az első találkozásuk végül Márkkal teljesen spontán alakult, és egy rosszul elsült randi kellett ahhoz, hogy Dana egy hirtelen ötlettől vezérelve végül igent mondjon neki.

Csütörtök volt, amikor az egyik társkeresőn megismert, és korban jobban hozzáillő férfival randit beszélt meg, amire, csodák csodája, el is ment. Persze, szokásához híven sokáig hezitált a kocsijában ülve még, hogy mi legyen, végül azonban erőt véve magán, elindult a megbeszélt helyre. A férfit Ádámnak hívták. Rövid hajú, intelligens férfi benyomását keltette a fotója, és még helyesen is írt, ami sokat nyomott a latba. Dana a megbeszélt helytől vagy tíz méterre várakozott, mert úgy gondolta, előbb szemügyre veszi messziről, hogy ne érje meglepetés. A férfi azonban nem volt sehol, hiába pásztázta szemeivel a környéket, amiből telefonjának jelzése zökkentette ki.

– Ott vagy? – kérdezte az ismeretlen férfi hang, miután felvette.

– Ádám vagy? – kérdezett vissza Dana meglepődve, bár eszébe jutott, hogy előző nap megadta a férfinak számát, de valahogy mégsem számított rá, hogy hívni fogja.

– Igen – felelte a hang egy kis szünet után, majd megismételte a kérdést. – Ott vagy?

– Igen. És te?

– Én itthon. Gyere fel egy kávéra – és ki is nyomta a telefont azonnal, miután bemondta a címet. Danát váratlanul érte a fordulat, és hezitált megint egy keveset, de egy életem, egy halálom elhatározással, mégis elindult a megadott cím felé, remélve, hogy valami kellemes meglepetés éri, és álmai pasija lesz, aki várja őt, és minden jól alakul majd.