Mocskos vágyak

9. fejezet - A kényszerszüzességnek vége (18+)

Mikor elbúcsúztak még megcsókolta Geri. Dana nem számított rá. A férfi úgy tűnt nem félt a lebukástól. Miután elváltak Geri egy ideig előtte ment fekete tekintélyt parancsoló autójával, majd lekanyarodott, Dana pedig hazafelé vette az irányt.

Az első dolga volt, miután hazaért, hogy Bórát csörgesse, de nem vette fel a telefont, így üzenetet küldött a messengerén.

Csókolóztam!!!!!!!!!

De többet nem árult el. Azt mélyen magában akarta tartani, ami történt. Ezt nem tudhatja meg senki, gondolta. Mit szólnának hozzá? El is süllyedne szégyenében, ha kiderülne róla, ebben biztos volt. Annyira boldog volt azonban, hogy végre megtört a jég az életében, hogy minden bűntudata elmúlt magával szemben. Úgy volt vele, a többiről nem kell beszélni, és ha nem beszél róla, senki sem tudja meg, akkor pedig nem kell szégyenkeznie senki előtt, magával pedig lerendezi. Egy pillanatra eszébe jutott, hogy Isten mindent lát, előtte nem lehet titok, amit tett, de most ez sem érdekelte. Amúgy sem voltak már jóban egy ideje. Őt okolta mindenért. Az egész életéért, de főként a huszonhét magányosan eltöltött évéért, amit nem tudott megbocsátani neki, bár, úgy vette észre egy ideje, hogy elindult egy békülési folyamat részéről, és haragja enyhülni látszott a teremtő felé. De jelen pillanatban nem érdekelte az sem, ha a pokol tüzében fog égni emiatt. Úgy is tett már mást is, ami miatt ott éghet, mentegette magát. Teljesen mindegy volt, mivel súlyosbítja még a helyzetét. A kettő között nincs fokozat, Istennél csak a fekete és fehér létezik. Jelenleg a mennyország teljesen elérhetetlenné vált számára. Hol volt már az a Dana, aki mindennap imádkozik, és Bibliát olvas, aki nem beszél csúnyán, és mindent az Ige szerint tesz, alárendelve magát teljesen Isten beszédének, megfeszíti testének indulatait. Hol volt már az a konzervatív nő, aki vágyak nélkül éli az életét tisztán, Istenre támaszkodva. Az elmúlt évek alatt, amióta a harag felgyullad benne, lassanként mindez eltűnt. Nem érezte magát már szentnek, és már nem is akart uralkodni a vágyain. Olyan volt az egész bensője, mint egy robbanásra kész felforrósodott gázpalack, amit csak a beteljesedés volt hivatott lehűteni.

Nem igazán tudott mit kezdeni magával, miután hazaért, annyira a történtek hatása alá került. Szinte szétfeszítette az érzés, hogy végre elmondhassa valakinek, így tűkön ülve várta, hogy Bóra jelentkezzen végre, de ő nem adott életjelt magáról. Hívogatni kezdte, de nem sok sikerrel. Órák teltek el, mire visszahívta, de akkorra már a szokásosan egy órát is eltartó barátnői csevejüket rövidíteni kényszerültek, mert Geri is üzengetni kezdett a viberen. Arra azért volt ideje, hogy elújságolja a délelőtti események publikus részét. Bóra alig akarta elhinni, pedig olvasta az üzenetet, mert ez tényleg csodaszámba ment Dana esetében.

– És most írogat. Nem tudom, mi lesz ebből – lelkendezett Dana.

– Azért légy észnél – intette óvatosságra barátnőjét Bóra. – Téged nagyon eltud ragadni az ár, és utána nagyon fájdalmas lehet a vége. Ő egy nős ember, és te nem egy olyan kapcsolatra vágysz, amit ő adhat neked.

– Jól van na – durcáskodott Dana. – Tudok magamra vigyázni. Amúgy sincs semmi még, és azt sem tudom, mit akar. De most leteszem, mert írt megint – mondta, mikor jelzett a telefonja, hogy üzenete érkezett.

– Oké drága, majd jelentkezz és vigyázz magadra! – búcsúzott aggódva barátnőjétől Bóra. Sokszor ápolta már Dana lelkét, és valahol úgy érezte, megint ez vár rá.

Dana izgatottan olvasta az üzentet, amit Geri írt.

Mit csinálsz ma?

                                                           Itthon vagyok.