Mocskos vágyak

15. fejezet - Tudd, ki vagy!

Dana, nem adva át magát a megalázottság érzésének, felemelt fejjel lépdelt lefelé a lépcsőn, miután bezárult mögötte Geri irodájának ajtaja, miközben mosolygott magában.

Nyilvánvalóan, a férfi semmit sem tud róla. Nem ismeri a múltját, a jelenét, a lelkét, és semmit, ami ő. Nagyvonalú akart lenni Gerivel, elnézve neki a tudatlanságát. Ezért sem volt képes haragudni rá. Valahol belül, inkább sajnálatot érzett, miközben jól esően nyugtázta, hogy neki nincsenek identitás problémái, pontosan tudja, ki ő, és ebből nem mozdíthatta ki még az a megalázó helyzet sem, amiben találta magát.

Csalódott főként önmaga miatt volt. Egyre bizonyosabbá vált, hogy valamit félreértett. Geri nem szerelmet keresett, mint ahogy remélte. Ő abban hitt titokban, ott mélyen legbelül, hogy az a férfi, aki megszabadítja a huszonhét év átkától, majd az igazi lesz számára. Gerivel pedig annyira könnyen ment minden. Az egészet egy csodának élte meg. Igen, a férfi tagadhatatlanul csodát tett vele. Elvette a gátlásait, annyira, hogy még csak nem is szégyellte magát előtte, és olyan dolgokba vitte bele, amit másnak biztosan nem tett volna meg. Mint egy varázslat, olyan volt az egész, ami vele történt.

Most azonban, amikor másodszor voltak együtt, olyan érzése támadt Danának, mintha a férfi, rá akarná hárítani a saját csalfaságának bűnét, holott nem ő volt az, aki ráírt a társkereső oldalon, nem ő volt az, aki rámászott a kilátónál, és nem ő volt az, aki ezt az egészet akarta, legalábbis először, mégis úgy szabadkozott Geri az együttlétük után, mintha Dana vette volna rá a házasságtörésre.

Furcsa. Ez a szó jutott mindig eszébe, ha rá gondolt. Volt benne valami furcsa – merengett Dana amíg az autójához ért. Adott egy megnyerő alkatú, intelligens és sikeres férfi, aki mintha rejtegette volna önmagát. Soha nem néztek még egymás szemébe úgy, hogy Dana a férfi lelkéig lásson. Mintha tudatosan lezárta volna az utat a legbensőbb valójához.

Akárhogy is gondolkodott, mégsem tudott haragudni a férfira. Sem a viselkedése miatt, sem azért, hogy magával volt elfoglalva, a saját élvezetével, mert még így sem tudta azt mondani, hogy rossz volt vele. Egyedül az ölelés hiányzott Danának, amit a szemére is vetett, már másodszor. A meghitt, szeretetteljes ölelés. Abból nem akart engedni, mert arra vágyott leginkább, egy szerető és biztonságot nyújtó karra. Geri azonban, bár a testének már minden zugát ismerte, és ő is az övét, ezt mégis tudatosan megvonta tőle.

Miután hazaért, megnyitotta a csapot és tele engedte a kádat forró vízzel, amibe levendula illatú habfürdőt öntött. A levenduláról bevillant a szappan, amivel az első alkalommal megajándékozta Geri, bár elég fura volt, hogy pont azzal ajándékozza meg, amit a felesége készített. Már a nyelve hegyén volt, hogy megkérdezze a férfitől viccesen: – Ez a fizetségem? – végül azonban nem tette, mert úgy látta, Geri is zavarban van, és valahol a jó szándék vezeti. Nem akarta megbántani a csípős humorával.

De már szinte akkor tudta, hogy soha sem fogja használni. El is dugta a könyvespolcon, egy saját festésű képe mögé.

Miközben elmerült a vízben, a konyhából hangokat hallott. Arus érkezett haza, ismerte fel a zajokból. Szinte látta a szemei előtt, ahogy a fia ennivalót keresve guggol a hűtő előtt. Abban is biztos volt, hogy nem talál semmit.

– Így lenne lottó ötösöm – gondolta Dana, amikor fia megjelent a fürdőszoba ajtóban.

– Éhes! – jelezte kidomborodó pocakját simizve Arus, a már hagyományossá vált és maga által kreált kifejezésével, és kissé éneklős hangsúllyal színesítve a produkciót. Danának ilyenkor mindig olyan érzése volt, mintha visszamentek volna az időbe, úgy huszonhárom évvel.